Balatoni nyelvelés. II. rész.
3 perc olvasásBalatonszárszó. Egyes nyelvészek szerint a név a száraz aszó (kiszáradt völgy) szópárból ered, amely az idők folyamán összeolvadt. Mások szerint a szár régi jelentéséből (kopár) származik, ennek ellentmond a nagyközség Balaton-parti részén magasodó fenyők, platánok, nyárfák és fűzerdők. De van más vélekedés is. A névadó Szár László, Árpád-házi herceg, Taksony vezér unokája. Ez a helyiek legelfogadottabb magyarázata, amelyet Szár László mellszobra is bizonyít.
Balatonfüred. A Balaton északi partjának fővárosa. Valaha Balatonfürjes volt a település neve, mert sok fürj madár fészkelhetett ott. Mai területén már az Árpád-korban állt néhány falu, lakói szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Ha ma kérdeznének egy füredi lakost, a fürdőkultúrájuktól származtatná a nevet, de megemlítené a kiváló savanyúvíz forrásokat is. A XVIII. században már álltak ott fürdőházak kiadó szobákkal vendégek számára.
Balatonszéplak. Fövenyes partjáról elnevezve eredetileg Balatonlídó néven volt ismert. A kétszáz évvel ezelőtti nyelvújítás lázában változott meg a neve. Azóta is kedvelt üdülőhely, a település partszakaszát Ezüstpartnak nevezik, egészen Siófok határáig nyúlik el. Neve többször is változott. 1939-ig Balatonkiliti része volt, később az önállóvá vált Balatonújhely részévé vált. 1950-ben közigazgatásilag Siófokhoz csatolták. Ki tudja, miért?
Balatonlelle. Eredetileg a Tihanyi Apátság tulajdonában volt Lela néven. A török hódoltság alatt a lakosságot megtizedelték, sokan elmenekültek. Egy török nyelvű adóösszeíró lapon összesen 8 család szerepel. A XVIII. században már Lellének nevezték, a kesselőkeői báró Majtényiek birtoka volt. 1864 óta Balatonlelle mezőváros, 1978-ban Boglárlelle néven Balatonboglárral összevonták, 1991-ben népszavazással különváltak, jelenleg mindkét településnek városi rangja van.
Balatonfűzfő. A település már a honfoglalás idején létezett Mámapuszta néven. Később a veszprémvölgyi apácamonostor birtokába került. A fűzfő név nem fűzfára, hanem a Fűz- patak forrásterületére utal, jóllehet a Balaton északi partjának jellegzetes növénye a fűzfa. A XIII. századból fennmaradt perek okmányaiban helynévként „Fyusfyu” szerepel. Balatonfűzfő területén sok romtemplom áll. A Jókai-utcában található templom maradvány napjainkban jeles ünnepségek helyszíne.
Balatonederics. A település átvészelte a török háborúkat, a XVI. században települtek be szőlő és gyümölcstermelő gazdák. Akik a nedeczei Nedeczky család birtokának bérlői voltak. Egyesek szerint név a család valamelyik Ede nevű leszármazottjára utal, mások a különleges növényzetéről nevezetes közeli Ederics hegy a névadó. Aki Balatonederics környékére kirándul, meglepődik az Afrika Múzeum épületén, amelyben a maszájok (Kenya) kultikus tárgyai láthatók.
Balatoncsicsó. Bizony, ilyen községünk is van, mégpedig elég régóta, a Balatontól 8 kilométerre, az úgynevezett Nivegy-völgyben (Buda vitéz egykori lakhelye.). Címere is van. A XIII. században Chychow néven említik először. Az Árpád-korban királyi birtok volt. A törökök 1526 után elfoglalták. Kétszáz évvel később német katolikus telepesek újraalapították. Híres a Szent Ágoston temploma, érdemes megnézni.
Láng Róbert