Hippodrom – Hippolyt, avagy a lakáj diktatúrája.

A Pesti Magyar Színházban két napig vendégszerepelt a Soproni Petőfi Színház a Kaposvári Egyetem diákjaival, Eperjes Károly rendezésében. Már a cím: Hippolyt is jelzi, hogy állítólag kevés köze volna az 1931-es filmklasszikushoz, Hyppolithoz,ugyanis az újgazdag nyárspolgári háztartásba került, nagystílű grófi lakáj nevét itt másképp írják, de ugyanúgy mondják.

Eperjes Károly szerint a régi film (Nóti Károly, Zágon István és Eisemann Mihály műve) csupán összegyúrta Molière két darabját: Az úrhatnám polgárt és a Tartuffe-öt. Holott az újkori moziban maga is zseniálisan eljátszotta Hyppolit, a lakáj címszerepét. A legújabb feldolgozást alaposan kibővítette korabeli táncokkal (pl shimmy), slágerekkel és két szünettel, amelyektől a darab hosszabb, kevésbé csattanós lett. Az ősi poénok nagy részét mégis megtartotta – újabbak híján, ugyanis a néhai meg az újabb vezetők urizáló tempóit, önértékelési zavarait akarja kifigurázni. Utóbbi tulajdonságok az új környezetben sem változnak. A nyárspolgár nem olvas, nem jár operába, helyette hazudozik, a saját élvezeteit keresi. Igyekeznek két hasznot hozó vállalatot (szemétszállító és fuvaros) gyerekeik házassága révén egyesíteni. Csakhogy a fiatalok másképp gondolják, aztán a házigazda, Schneider úr is fellázad a lakáj diktatórikus módszerei ellen. A régi poénok mégis maradnak, hiszen ezek nélkül a színmű sem állná meg a helyét. A lakáj végül helyrehozza a dolgot, igazolja, hogy az „álruhás” sofőr született gróf. A tanulság mindössze annyi, hogy nem mindenki születik arisztokratának, csak néhányan.

A színészi játék azonban Eperjes vezetésével egészen kiváló. Hippolytot most Savanyu Gergely, a felkapaszkodott Schneider urat Reviczky Gábor, Arankát, a feleségét Horváth Zsuzsa alakítja. Remekül énekelnek és táncolnak. A zene szintén „elszenved” néhány kevésbé előnyös változást. A modernizáló törekvések ellenére a ruhák, a díszletek és a poénok megragadtak a múlt század 30-as éveinél.

Dobi Ildikó