Április 1-tõl Csak Miénk Lesz A Tokaji és Nyolc Más ügyben Magyarország Az EU Bírósága Elõtt

Tokaji borok

Március 31. után csak a tokaji borvidékrõl származó borok palackjain lehet feltüntetni a Tokaji nevet. Az Európai Bíróság elõtt azonban még öt, függõben lévõ olasz beadvány fekszik, amelyek a Tokaji név magyar kisajátítását vitatják. A borügyekkel együtt összesen 13 magyar vonatkozású ügy vár bírósági döntésre Luxembourgban.

Tokaji borok

2007. március 31. után az Európai Unióban Magyarországon (és Szlovákián) kívül nem lehet olyan borosüvegeket gyártani, amelyen a Tokaji felirat, illetve annak valamelyik változata szerepel. Szombaton jár le ugyanis az az átmeneti idõszak, amelyet egy még 1993-ban az EK és Magyarország között aláírt bormegállapodás adott a nem magyar eredetû Tokaji borok forgalomból való kivonására. A csatlakozási tárgyalásokon az EU megerõsítette a '93-as bormegállapodásnak ezt a rendelkezését, érvényesítve a földrajzi eredetvédelem elvét. Európában Magyarországon kívül Franciaországban ?Tocai Pinot Gris" néven, Olaszországban ?Tocai friuliano" néven és Szlovákiában hoztak forgalomba korábban Tokajit, a Szlovákiából származót ugyanakkor az EU az egységes földrajzi borrégió szerves részének tekinti. Az elzászi borospalackokról már régebben lekerültek a ?Tocai"-feliratok, Olaszország azonban a mai napig nem akar belenyugodni, hogy a Friuli-Venezia Giulia tartományban palackozott háziborok címkéjérõl lekerüljön a Tocai név.

Bár az Európai Bíróság 2005. május 12-én meghozott ítéletében egyszer már igazat adott Magyarországnak a vitában, elutasítva az olasz panaszt, jelenleg még mindig öt ?tokajis" beadvány van a luxembourgi taláros testület elõtt: kettõ az Európai Bíróság, három az Elsõfokú Bíróság elõtt.

A ?Tocai friulano" Friuli-Venezia Giulia tartományban (Olaszország) hagyományosan termesztett szõlõfajta, melybõl a ?Collio" vagy ?Collio goriziano" földrajzi megjelölés alatt forgalmazott borokat állítják elõ. 1993-ban az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság megállapodást írt alá a bormegnevezések kölcsönös védelmérõl és ellenõrzésérõl (EK-magyar bormegállapodás). A magyar ?Tokaj" földrajzi megjelölés védelme céljából a megállapodás megtiltotta a ?Tocai" kifejezés használatát a ?Tocai friulano" leírására egy 2007. március 31-ig tartó átmeneti idõszakot követõen.

A jelen ügyben az olasz kormány a bormegállapodásból eredõ tilalmat a közösségi jogba átültetõ bizottsági rendelet a tilalomról szóló rendelkezésének megsemmisítését kéri az Elsõfokú Bíróságtól. Keresetében az olasz kormány kifejti, hogy a Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló szerzõdésben nincs szó az EK-magyar bormegállapodásban megállapított tilalomról. Álláspontja szerint továbbá a nemzetközi szerzõdések értelmezésérõl és jogáról szóló bécsi egyezmény alapján, a csatlakozási szerzõdés 2004. május 1-jei hatálybalépésével mindazon korábbi, Magyarország és az Európai Közösség között létrejött egyezmény valamennyi olyan rendelkezése hatályát vesztette, amelyek a csatlakozási szerzõdésben kifejezetten nem szerepelnek.

Következésképpen az olasz kormány úgy véli, hogy az 1993-as EK-magyar bormegállapodásnak a ?Tocai" kifejezés kereskedelmi használatát 2007. április 1-jétõl tiltó rendelkezése is – a csatlakozási szerzõdésbe való átemelés hiányában – hatályát vesztette. A tilalmat a közösségi jogba átültetõ rendelettel kapcsolatban az olasz kormány kifejti, hogy a Bizottságnak nem volt hatásköre arra, hogy megtiltsa egy Olaszországban évszázadok óta termesztett szõlõfajta nevének kereskedelmi forgalomban történõ használatát. Ugyanezen indokokkal egyébként két másik ügyben olasz bortermelõk, illetve Friuli-Venezia Giulia tartomány is kérik a bormegállapodásból eredõ tilalmat a közösségi jogba átültetõ bizottsági rendelet a tilalomról szóló rendelkezésének megsemmisítését (T-418/04. sz. és T-417/04. sz. ügyek). Ez év januárjában pedig két újabb ügy érkezett, elõzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság elé a ?Tocai friulano" elnevezés használatának megtiltásával kapcsolatban (C-23/07. sz. és C-24/07. sz. ügyek).

A borosokon kívül további nyolc magyar vonatkozású ügy került az Európai Bíróság elé. Ezek a következõk:

– A közelmúltban a BruxInfo is beszámolt arról, hogy az Európai Bíróságon kötelezettségszegési eljárás indult a magyar médiatörvénynek azon rendelkezése miatt, amely az ország területének egyharmadára korlátozza a kábeltelevíziók mûsorelosztási jogát. A médiatörvényt eddig azért nem sikerült módosítani, mert kétharmados többséget igényel a Parlamentben.

– Idén januárban egy másik kötelezettségszegési eljárás is indult hazánk ellen a harmadik országok állampolgárainak jogairól szóló uniós irányelv elfogadásának, illetve notifikálásának elmulasztása miatt. Mint kiderült, az Országgyûlés tavaly decemberben elfogadta a törvényt, de a kormány még adós a végrehajtási rendeletek elfogadásával.

– Az iparûzési adó tárgyában jelenleg három ügy (C-283/06, C-312/06 és 447/06.) is az Európai Bíróság elõtt van. A panaszosok – zömében külföldi cégek magyarországi leányvállalatai – az iparûzési adó uniós adószabályokkal való összeférhetetlenségének kimondását kérik a Bíróságtól, azon az alapon, hogy az iparûzési adó forgalmi jellegû adó és ebbõl csak egy (az áfa) lehet egyszerre egy tagállamban. A Bíróság azonban tavaly õsszel egy, a magyarhoz hasonló olasz adónemet nem nyilvánított törvénytelennek, így nem kizárható, hogy az iparûzési adó is túléli a pert.

– Cartesio ügy: C-210/06. A magyar honosságú Cartesio BT változásbejegyzési kérelmet terjesztett elõ a cégnyilvántartást vezetõ Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál, melyben annak bejegyzését kérte, hogy székhelyét Bajáról egy olaszországi városba helyezte át. A cégbíróság megtagadta a változásbejegyzési kérelem teljesítését, és arról tájékoztatta a céget, hogy a magyar jog szerint nem lehetséges a székhely külföldre helyezése a magyar jog, mint személyes jog megtartása mellett. Tehát ahhoz, hogy Olaszországban legyen a székhelye, elõbb meg kell szûnnie Magyarországon, majd az olasz jog szerint – immár olasz cégként – újjá kell alakulnia. A Cartesio BT álláspontja szerint egy magyar cég bármikor áthelyezheti székhelyét egy másik (EU-tag)államba, és ez nem érinti honosságát, vagyis továbbra is magyar cég marad – magánjogi szempontból. Mindezt – álláspontja szerint – az EK-Szerzõdésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései (43. és 48. cikk) is megerõsítik. Az ügy érdekes kérdéseket vethet fel adózási szempontból is, hiszen a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló kétoldalú egyezmények egyöntetûen úgy rendelkeznek, hogy a társaság illetõsége (vagyis adójogi honossága) a központi ügyintézés helyéhez, azaz a székhelyhez kötött.

– Budapesti Erõmû Rt. kontra Bizottság (T-80/06). A Budapesti Erõmû arra kérte az Európai Bíróságot, hogy semmisítse meg azt a 2005. november 9-én hozott bizottsági határozatot, amely hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett az Erõmû által kötött hosszú távú villamos áram vásárlási szerzõdések jogosságát vitatandó. A Bizottság álláspontja szerint a magyar áramszolgáltatók és az állami tulajdonú átviteli rendszerüzemeltetõ által kötött villamos áramvásárlási megállapodások tiltott állami támogatásnak számítanak. A felperes Budapesti Hõerõmû szerint azonban a Bizottságnak nem volt hatásköre a határozat meghozatalára, hiszen az kizárólag az új tagállam csatlakozásának idõpontja után alkalmazandó állami támogatásokra terjed ki. Márpedig ezeket a megállapodásokat a csatlakozás elõtt kötötték és a csatlakozás után nem alkalmazandók.

– Kukorica-ügy: A magyar kormány a kukoricaintervenció minõségi követelményeinek ripsz-ropsz megváltoztatása miatt fordult a Bizottsággal szemben az Európai Bírósághoz. A luxembourgi bírák elutasították Magyarország ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a vitatott rendelkezések végrehajtásának felfüggesztése tárgyában, elfogadta viszont, hogy gyorsított eljárásban tárgyalja az ügyet. A döntés idõpontjáról egyelõre nem lehet közelebbit tudni.

BRUXINFO