Kambodzsa 900 riel értékű bélyege
3 perc olvasásA második világháború utáni években virágzott a cserkészélet Magyarországon. Több száz cserkészcsapat működött aktívan, majd a „fordulat éve” után 1948-ban egy kormányrendelettel összeolvasztották az Úttörő Szövetséggel, amely gyakorlatilag a cserkészcsapatok felszámolását jelentette
Minden magyar cserkész három jelrendszert biztos ismert. A turista útjelző táblákat, a rovásírást, és a Morse-ábécét. Ami egy különleges találmány volt. Valamennyi betűt pontok és vonalak kombinációjából lehetett megjeleníteni. A módszerrel például hallótávolságon kívül lehetett üzeneteket küldeni egymásnak. Csak két kézmozdulat kellett hozzá.
A különleges ábécét, később a hozzá tartozó távíró készüléket Samuel Morse festőművész (1791-1872), a New York University professzora alkotta meg. Morse már fiatalkorában érdeklődött a műszaki tudományok, elsősorban a fizika iránt. Különösen a villamos áram foglalkoztatta, amelynek hasznosítása, gyakorlati alkalmazása még gyerekcipőben járt.
Rájött arra, hogy ha két távolság (pl. település) között egy áramvezeték van, akkor annak rövidebb-hosszabb megszakításával pont és vonal jeleket lehet eljuttatni. Kidolgozott hozzá egy kódot, amelyben a betűk és számok pontokból és vonalakból álltak.
A távíró megalkotásával tovább lépett. Szerkezetének lényege két állomás (adó, vevő) közötti áramvezeték és egy írókészülék kombinációja. Az írókészüléket egybeépítette az óraművel, amely egyenletes sebességgel továbbított egy papírszalagot, erre történt a jelek regisztrálása. Az írókészülék megnevezés kissé túlzott, mert csak pontot, vagy vonalat tudott „írni”. A pont-vonal betűket persze át kellett kódolni valódi betűkké.
Ezzel a módszerrel bármilyen szöveget el lehetett juttatni nagyobb távolságra is, az áramvezeték hosszától függően. Az országok vezetői azonnal felismerték a találmány óriási lehetőségeit. Addig ugyanis csak futárral, vagy postakocsival tudtak üzeneteket továbbítani. Magyarországom 1847-ben jött létre távíró szolgálat Pozsony és Bécs között, három évvel később Pest és Bécs között. Az üzenetet táviratnak, vagy sürgönynek hívták.
Ide tartozik még, hogy a Morse-ábécében nincsenek ékezetek. Ezt úgy lehetett áthidalni, hogy az ékezet helyett a magánhangzó után egy e-betűt írtak. Például: „kedves oedoen oecsem, oeroemmel koezloem, hogy szerencseesen megeerkeztem”. (Kedves Ödön öcsém, örömmel közlöm, hogy szerencsésen megérkeztem). Ha valaki megnéz egy régi táviratot, találkozik ezzel a furcsasággal.