A Bolgár Kulturális Intézet, a Józsefvárosi Bolgár Önkormányzat és a Sumen-i Regionális Történeti Múzeum közös szervezésében nyílt kiállítás a Kulturális Intézetben (1061 Budapest, Andrássy út 14.) a bolgár képzőművészet egyik kiemelkedő alakjának műveiből. Dimitar P. Buchinski élete és munkássága egyfajta hidat képez a bolgár népi hagyományok és a 20. századi modern képzőművészet között. Bár neve Magyarországon kevésbé cseng ismerősen, Bulgáriában a nemzeti örökség és a néprajzi ihletésű művészet egyik fontos alakjaként tartják számon.
Dimitar P Buchinski 1910-ben született Vraca-ban (Враца). A város Bulgária északnyugati részén található, a Balkán-hegység (Sztara planina) északi lábánál és mintegy 112 kilométerre északra fekszik a fővárostól, Szófiától. A művész születése egybeesik korral, amikor a történelmi emlékhelyek, tájak ábrázolásának műfaja fejlődésnek indult. Nikola Petrov, a bolgár tájképfestészet klasszikusa éppen ekkor, 1909 körül, kezdte megalapozni a történelmi település-tájképfestészet önálló fejlődését. Buchinski 1939-ben fejezte be felsőfokú tanulmányait a szófiai Művészeti Akadémián, szobrászat szakon, Andrej Nikolov professzor irányítása alatt. Miután elsajátította az alakok szobrászatának módszerét, bolgár régészekről, történészekről és írókról kezdett el domborműveket alkotni. Később, 1937 és 1942 között a Vraca-i „Razvitie” (Fejlődés) Közösségi Központ múzeumi gyűjteményének felelőseként dolgozott. 
Tudományos érdeklődése a helytörténettel és a néprajzzal kezdődött – népmeséket, szertartásokat, dalokat, valamint jellegzetes tájszavakat gyűjtött. Erre alapozva számos cikket írt, amelyekben a szertartásokat és a nyelvjárási szavakat a jelen és a régmúlt történelmünk közötti közvetítőként mutatta be. Sokáig a Vraca Regionális Történeti Múzeum kurátora és igazgatója volt. Részt vett a régió régészeti kutatásaiban, természeti jelenségek és barlangok feltárásában. Számos publikációt írt időszaki sajtó számára, monográfiákat állított össze vagy társszerzőként tudományos munkákat készített, valamint versesköteteket publikált. Hosszú éveken keresztül restaurátor volt a szófiai Nemzeti Régészeti Múzeumban, a szófiai „Szent Petka Szamardzsijska” templom freskóinak egyik restaurálóművésze is ő volt. Azon kevés művészek egyike, akik teljes mértékben a történelmi régiségek, tájképek ábrázolásának szentelték magukat. A múlt iránti szeretete és megőrzésének vágya arra késztette, hogy pontosan ábrázolja az építészeti emlékeket. 
Ma már csak a festményein maradt fenn ezek közül néhány, mint például az i.e. 6. évezredben létrejött Hiszarya város erődjének maradványa. Élete nagy részét nemcsak az alkotásra, hanem a bolgár népi kultúra és alkalmazott művészet dokumentálására, megőrzésére fordította. Buchinski festészete mélyen gyökerezik a bolgár vidék életében. Színvilágára jellemző, hogy szerette a földszíneket, a mélyvöröset, az okkert, amelyek a bolgár táj és a hagyományos szőttesek színeit idézik. A kiállított festmények akvarell és grafit technikával készültek. A kifejezőeszközeit a tartalom, és az ő esztétikai-stilisztikai felfogása határozta meg, a pontos történelmi tájképfestészet kívánalmainak megfelelően. 
Az idők során 63 bronz domborművet és 83 festményt adományozott a Sumen-i Regionális Múzeumnak, amelyeket a Legújabb Kori Történelem Osztálya őriz. Az ábrázolt létesítmények sora templomokat, kolostorokat, városi építészetet, régészeti lelőhelyeket, romokat, hidakat, régi ívókutakat és óratornyokat foglal magában. Megörökítette a kolostorok – a Glozseni, Matniki, Zemeni, Melniki – szépségét, csendjét, a városi és a templomépítészetet Vraca, Vidin, Batak, Kalofer, Koprivstica, Veliko Tamovo, Melnik, Sumen városokban, számos faluban és más településeken. Híres erődök maradványait, szent helyeket Madara falu közelében, de sokan keresik fel a madarai lovas sziklába vésett domborművét is. A kiállítás díjtalanul látogatható, április 7-ig lesz nyitva.
