Azt sokan tudják, hogy Egyiptom keleti határát a Vörös-tenger alkotja. Azt is, hogy a partvidéken – Sharm El Sheik-től Abu Simbel-ig szállodák százai sorakoznak. Mindenki megtalálhatja közöttük az ízlésének és pénztárcájának leginkább megfelelőt. Van egy hely, a közismert Hurghadától kissé északabbra, ahol a partvonal nem egyenes. Az itáliai Velencéhez hasonlóan lagúnák sokasága nyúlik be a tengerből. Az itt épült várost is úgy hívják: El Gouna. Ide már bejutni sem egyszerű. Más szállodáktól eltérően az utasokat szállító járműveket nem a hotel előtt ellenőrzik, hanem már jóval korában, a bevezető úton. Még a környéken lakók is, ha a város kórházába igyekeznének, igazolást kell mutassanak a beutaló orvostól! Ez a vidék az egyiptomi gazdagok nyaralóhelye!
Az országban máshol megszokottaktól sokban különbözik. Nagyon közel van, alig negyven kilométerre fekszik Hurghadától, de a hangulata és a légköre teljesen más. Ez egy zárt közösség, sajátos, nemzetközibb kultúrával, így nem igazán lehet a kettőt összehasonlítani. Nem olyan hely, ahol csak úgy körbesétál az ember, mert szinte lépten-nyomon megáll egy kirakat előtt. Elegáns éttermek, bárok, divatáru- és ékszerboltok hívják fel magukra a figyelmet. A lagúnák mentén, de közvetlenül a tengerparton is számos szálloda van. Az utóbbiak egyike az Ocean View Hotel, a Magyarországon is működő Three Corners hotellánc tagja. Egy földnyelv végén áll, előtte a nyílt tenger, kétoldalról lagunaág kíséri. 
Az igazgatója Mr. Wael Wali – először a legalacsonyabb munkakörökben kezdte – végigjárta a hotelszakma minden lépcsőfokát, így a munka legkisebb részleteit is személyes tapasztalatából ismeri. Elmondta: a szálloda 2004-ben nyitotta meg kapuit, a legutóbbi jelentősebb felújítása 2022-ben történt, de már terveznek egy átfogó, teljes rekonstrukciót 2027 májusa és 2028 áprilisa között. Kizárólag 16 éven felülieket fogadnak, így a 162 szobában legfeljebb 324 vendégek elhelyezésére van lehetőség. Tehát sehol sincs tömeg, sorbaállás, sem a lifteknél, sem az étteremben. Legfeljebb a tengerparti bárnál jön össze egyszerre 2-3 hideg sörre szomjas fürdőző. A szállodában a légkör családias, nem csak a vendégekre nézve, vonatkozik ez a személyzet megbecsülésére is. A hazautazásaik költségeit például a szálloda fedezi. 
A munkát jó hangulatban végző, önmagát a szállodához tartozónak érző személyzet a garancia a kifogástalan kiszolgálásra – hangsúlyozta az igazgató. A tapasztalat pedig őt igazolja, a szépen takarított szobákban, az éttermi kiszolgálásban, de sok egyéb másban is. Elnyerték a „Green Star Hotel” címet – nem érdemtelenül. A vízcsapok például a vendégek által használt helyeken mindenhol víztakarékosak. Belőlük a víz nem egy vastag oszlopban jön, hanem zuhanyszerűen, több vékony sugárban. Egy olyan országban, ahol a területének több mint 95 százaléka (!) sivatag, ennek óriási jelentősége van. Azon túlmenően, hogy a palackos vizeket minden reggel bekészítik, a szobai hűtő minibárja is szolgál meglepetéssel: csak az alkoholos italokért kell fizetni, a többi fogyasztása ingyenes – azt is naponta pótolják. 
Az étteremben a választék meglepő, egészen kifinomult, akárcsak a terítés a vacsorákhoz. A reggelihez az aranyszínűre füstölt lazac mellett ott a rózsaszín filé is. A valódi lépesméz, a bőséges sajtkínálat, no meg a négyféle – guava, mangó eper, narancs – sűrű rostos gyümölcslé teszi nehézzé a választást. A vasárnap reggeli hangulat megteremtését pezsgő és egy fuvola szólista játéka segíti. Az ebéd különlegességeiből elég a franciák legendás hallevesét a Bouillabaisse-t vagy a kókuszdiós csirkelevest említeni. Mindkettő roppant finom. A vacsorákhoz pedig – sok más mellett – az egészben felvonultatott és a vendég számára helyben szeletelt sült pulyka, kacsa, vagy igen nagyméretű sült hal látványa gerjeszti az étvágyat. Az egészséges táplálkozás szempontjából fontos, hogy itt nem múlhat el nap halétel nélkül. Olykor az ebédhez és a vacsorához is van valamilyen – persze mindkettő különböző! 
Mivel a szállodában az iskolai szünetek idején sincsenek gyerekek, az élet itt nyugalmasabb, noha unalmasnak egyáltalán nem mondható. Délelőtt pontban tíz órakor megszólal a Three Corners szállodák kellemes dallamú indulója. A medence partján megjelennek azok a fiatal alkalmazottak, akiknek feladata, hogy némi mozgásra csábítsák az arra hajlandókat. Mindig vannak követőik a medencékben – mert azokból három is van – de kinn a parton is. Utána mindjárt elkezdenek vízilabda csapatokat szervezni. A híres francia golyódobó játék a pétanque (vagy szélesebb körben elterjedt nevén a boules). itt is népszerű. Ami viszont még ezt is felülmúlja, az este következik. Szinte majdnem minden este fél kilenckor, az étterem melletti széles, külső teraszon valamilyen táncegyüttes szerepel. Közben az italkiszolgálás sem szünetel, a vendégeknek szinte revüszínházi élményben van részük.
A terület geológiai adottságai miatt, sekély vizű, homokos partszakasz nincs. Nem is kell, hiszen gyerekek sincsenek. A napernyők alól, a napozóágyaktól nem lehet besétálni a vízbe, egy rövidke stégről, pár lépcsőfokon, két oldalon is le lehet menni, de ott már mindjárt mély a víz. Akik jártak Egyiptomban, pontosan tudják, akik először érkeznek, meglepve tapasztalják: a tenger vize olyan sós, hogy az úszni nem tudó embert is fenntartja! Lebegünk rajta, mint egy darab fa. Hihetetlen? Pedig így van és ennek óriási az előnye! A felszínen lebegve nem terheljük az ízületeinket, ennek az állapotnak gyógyhatása van. Sokan kifejezetten ezért mennek a Vörös-tenger partjára. A vízben veszélyes állat nincs, még medúza sem, nyugodtan élvezhetjük a fürdőzést, ameddig teszik. A napozóágyak körül a fonott rácskerítés a magánszféra fenntartásában segít és a szelet is elfogja. Ez a testi-lelki megújulás helye! Ha hozzáadjuk a valóban minden tekintetben magas színvonalú szolgáltatásokat, egy kéthetes nyaralás eltöltésére ideális helyszínt találtunk.
(A szerző az Anubis Travel szervezésében járt a helyszínen, a képek saját felvételei.)
