„Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uram!” – Elhunyt Polcz Alaine –
4 perc olvasás 
Polcz Alaine 1922 október 7 Kolozsvár — +2007. szeptember 20 Budapest
Ma 2007-09-20 reggel életének 85. évében csütörtökön eltávozott az arányékok birodalmába Polcz Alaine pszichológus, író – aki annyit tett azért, hogy az emberek és a soha el nem kerülhető vég egymással legalább összebékéljenek, hiszen az élet eleje a születés és a vége a halál egymás sziámi ikrei, elválaszthatatlanok egymástól.
Polcz Alaine 1922 október 7 Kolozsvár — +2007. szeptember 20 Budapest
Ma 2007-09-20 reggel életének 85. évében csütörtökön eltávozott az arányékok birodalmába Polcz Alaine pszichológus, író – aki annyit tett azért, hogy az emberek és a soha el nem kerülhető vég egymással legalább összebékéljenek, hiszen az élet eleje a születés és a vége a halál egymás sziámi ikrei, elválaszthatatlanok egymástól.
"Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uram!" ezzel a zsoltár idézettel kívánt búcsút mondani a világnak – mint barátja Bulkainé Ádámosi Margit elmondta az MTI-nek a halálhír közlésekor.
Kis is volt Polcz Alaine? Az emberek nagyobbik része őt úgy ismeri, mint azt az iró pszichológust, aki az élet végét annak társadalmi emberi és lelki hatásait kutatta, igyekezvén elérni a megnyugodo megbéklést a kaszással. Sokan Mészüly Miklós író özvegyeként ismerték.
Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán. Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval, akivel harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk, egymást építő együttlétezésük legendás volt.
Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa volt.
Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai – azaz haláltudományi -, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.
A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
Írói tevékenységéért is több elismerésben részesült: Asszony a fronton című dokumentumregényét 1991-ben az Év könyve jutalommal díjazták. Irodalmi munkásságáért 1992 a Déry Tibor-jutalmat is megkapta.
Főbb művei: A "kisoroszlán-játék" mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962), A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966), Bábjáték és pszichológia (1966), Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974), Orvosi pszichológia a gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976), A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987), A halál iskolája (1989), Asszony a fronton (dokumentum-regény 1991), Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993), Macskaregény (1995), Éjjeli lámpa (1996), Ideje a meghalásnak (1998), Főzzünk örömmel (1998), Világjáték (1999), Az életed, Bíró Berta (2000), Leányregény (2000), Gyászban lenni (2000), Élet és halál titkai (2001), Gyermek a halál kapujában (2001), Karácsonyi utazás (2002), Kit siratok? Mit siratok? (2003), Rend és rendetlenség (2004), Kit szerettem? Mit szerettem? (2004), Együtt az eltávozottal (2005).
http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.12/15.html
http://www.t-mobile.hu/talalkozasok/2006_05/zugoly_iro.shtml
http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=2843
