Révay András:Madarak madártávlatból

 Afrika után most Latin-Amerika tájaira röpít el bennünket a fotóművész – riporter, aki továbbra sem pihen. Már az északi-sarkkörön túl nyúló országok természeti szépségeinek megörökítésén dolgozik.

 Afrika után most Latin-Amerika tájaira röpít el bennünket a fotóművész – riporter, aki továbbra sem pihen. Már az északi-sarkkörön túl nyúló országok természeti szépségeinek megörökítésén dolgozik.

 A National Geographic felkérésére járja a világot Robert B. Haas fotóművész. Az, hogy „járja" – így nem is igaz. A kiválasztott vidéket egy kis repülőgéppel kalandozza be, felülről, madártávlatból örökíti meg azt, ami a földről, szemmagasságból talán nem is látható. Kék szirtek az Andokban, kialudt vulkán a Galapagos-szigeteken, ilyen képekből áll össze a kötet: „Latin-Amerika a kondorkeselyű szemével".

Nem egyszerűen csak fotóriporter, joggal nevezhető művésznek. Látásmódja sajátos. Észreveszi például, hogy egy képen a néző szeme sokkal tovább időzik az árnyékon, mint a lovas kocsik valódi alakján. Máskor tudatosan hiányzik a képről az ember: az átvonuló marhacsorda mellől a pásztor lemarad. Lapozgatva a kötet, rájövünk, lehet a madarakat vonulás közben, felülről is fényképezni és csak türelem – no meg a fotós különleges szerencséje – kell hozzá, hogy a flamingóraj a sekély vízben is flamingó alakba tömörüljön.

Könyveinek szerkesztésében maga is közreműködik, az egyes fejezetek előtt álló bevezetőt gyakran maga írja. Köteteit számos országban kiadják, a bemutatón sokszor maga is részt vesz. Így jött el Budapestre, ahol a légi fényképezéshez fűződő személyes indítékairól is beszélt. Két ok miatt választotta ezt a módszert. Az egyik, hogy meg akarja mutatni mindenkinek: a Föld gyönyörű és természeti szépségeit meg kell őrizni, meg kell menteni. A másik ok már önzőbb. Szinte gyerekes örömet érez, amikor ritka, egyedi fotókat készíthet. Igaz, mindez nem egyszerű. Jó dolog, ha az ember képeit szeretik, dicsérik – mondja – de ezek mögött nagyon sok lemondás, áldozat van. Most, legutóbb tizenkilenc hónapig volt távol a családjától. A légi fényképezés olykor kifejezetten veszélyes, néha a végletekig el kell menni a kockázat vállalásában. Nehéz megfelelni az igényeknek, mert a National Geographic szerkesztői nagyon magasra teszik a mércét. Ezúttal hetvenezer(!) felvételt készített, amit előbb 4-500-ra szűkítettek, végül valamivel több, mit 140 került be a kötetbe. A többit elteszik a National Geographic archívumába, máskor, más témáknál még felhasználhatják.

Nehéz a könyvben válogatni, kedvenc képeket keresni. Az elképesztő változatosságban megjelenő természeti tájak és jelenségek megannyi festményként vázolják fel Latin-Amerika titkait. Ami nem fért el a képek közé, azt a szerző írásaiban mutatja be. A fordító, Koncz Katalin sikerrel adja vissza e rövid bevezetők hangulatát. Kár, hogy a magyar szerkesztők már nem voltak ennyire figyelmesek. A 148. oldalon például – szerintük – a venezuelai Warao indiánok szalmatetős cölöpkunyhói állnak az esőerdő peremén. A tárgyi képtelenség senkinek sem tűnt fel, annak ellenére sem, hogy a képen – jól láthatóan – pálmatetős kunyhók sorakoznak.

Talán majd a következő kötettel több szerencsénk lesz. Bobby Haas ugyanis elkezdte már az északi-sarkkörön túl nyúló országok tájainak fotózását. Azért választotta ezt a témát, mert a jelen állapot megörökítése nagyon fontos. A felmelegedés drámai gyorsasággal változtatja meg a vidéket és könnyen lehet, hogy néhány év múlva már nem is létezik az, amit az optika most lát.

Robert B. Haas Latin-Amerika a kondorkeselyű szemével ISBN 978-963-9547-94-8 Magyar kiadás: Geographia Kiadó 2007 Nyomdai munkálatok: Olaszország