Florence NightingaleMagyarországon már 35 éve emlékezünk meg az ápolásügyrõl és az ápolókról a XIX. században élt leghíresebb brit ápolónõ, Florence Nightingale születésnapján. Minden esztendõben a genfi székhelyû, 129 ápolásszakmai szervezetet tömörítõ Ápolók Nemzetközi Tanácsa jelöli ki azt a témakört, amivel abban az évben a neves ápoláskutatók által készített nemzetközi felmérések, kutatások foglalkoznak.

E mottó talán soha nem volt még annyira aktuális és gondolatébresztõ, mint most, az átalakuló magyar egészségügyi és ápolási rendszerben – Biztos szakmai környezet: minõségi munkahelyek, minõségi betegellátás.

Mi jellemzi az egészségügyben a biztos szakmai környezet?

Olyan innovatív szakmapolitikai eszmerendszer alkalmazása, ami a szakemberek toborzását és megtartását helyezi a középpontba. A folyamatos szakmai fejlõdésre és javításra törekvõ stratégia kialakítása és a jövõ szakembereit, ápolóit kellõ színvonalon képzõ minõsített szakmai programok. A munkaerõ – értékén és teljesítményén alapuló – megbecsülését. Elegendõ és megfelelõ eszközök, egyéb felszerelések biztosítását, valamint a biztonságos munkakörnyezet megteremtését.

Mik az ápolás helyzetét veszélyeztetõ tényezõk?

A világ számos országában egyre növekvõ ápolói létszámhiány alakult ki. Az ápolás és az egészségügy területén tapasztalható krízishelyzettel az Egészségügyi Világszervezet egy nagyobb lélegzetvételû tanulmányában 2006-ban foglalkozott elõször globálisan. E szerint számos bizonyíték támasztja alá, hogy a létszámhiány miatt nõ a kórházi kezelés hossza, a halálozás, valamint a megelõzhetõ nemkívánatos események száma.

A rossz munkakörülmények említhetõek meg az egyik legfõbb olyan okként, ami az ápolói társadalom létszámának csökkenését eredményezheti. A nem megfelelõ munkakörülmények, azaz például az állandó stressz, a fokozott, statikus munkaterhelés, a hosszú munkarendben, ügyeleti rendszerben történõ tevékenykedés, az ápolási eszközök hiánya vagy rossz minõsége, illetve ezek mellett a szakmai és társadalmi megbecsültség csökkenése vagy teljes hiánya vezethetnek oda, hogy az ápolók testi és lelki egészsége megbomlik, idõ elõtti kiégés következik be.

A hazainál fejlettebb egészségkultúrával és ellátórendszerrel rendelkezõ országokban – így az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint Németországban – készült felmérés szerint a kórházi ellátásban dolgozók több mint 40 százaléka elégedetlen munkájával, a megkérdezettek közel negyede tervezi elhagyni pályáját kevesebb mint egy éven belül. A kutatók egyértelmû összegfüggést találtak a munkahelyi stressz, az ápolói morál, a dolgozói elégedett(len)ség és a pályaelhagyási szándék között.

Ezek mellett az is jól látható, hogy elsõsorban a fejlõdõ ázsiai, afrikai országokból, valamint az Európai Unió nemrégiben csatlakozott országaiból ápolók ezrei indulnak el a magasabb fizetés, a jobb élet- és munkakörülmények reményében a fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkezõ országok felé.

Ezért – az ápolói munkaerõhiány következtében kialakuló krízis átfogó vizsgálata alapján – az Ápolók Nemzetközi Tanácsa a probléma kezelésére prioritásokat fogalmazott meg. A megoldás egyik lehetséges kulcsfontosságú összetevõje az egészségügyi szakdolgozók kívánatos létszáma. Megfelelõ létszám esetén kevesebb gyógyszerelési hiba, húgyúti fertõzés, baleset, elesés, tüdõgyulladás, felfekvés, kontraktura és sokk fordul elõ. A magas beteg-ápoló arány (azaz a túl kevés szakdolgozó) nemcsak a betegek állapotára és gyógyulására van negatív hatással, de nagyobb stressznek, elégedetlenségnek és kiégésnek teszi ki a nõvéreket is.

Az Ápolók Nemzetközi Napján az ápolók azért emelik fel a hangjukat világszerte, hogy – a minõségi betegellátás biztosítása érdekében – az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak a minõségi munkahelyek megteremtése.

Ugyancsak felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a lehetõ legnagyobb körültekintéssel végezzék az emberi erõforrás tervezését és az ápoló-beteg arány meghatározását, valamint a szakképzettek megtartását, szakmai fejlõdésük segítését az egészségügyi szektorban. Az ápolók, az ápolási szervezetek és az egészségügyi szektor képviselõinek közös feladata, hogy a beteg igényeinek megfelelõen meghatározzák a szükséges ápolási szinteket, adatokat gyûjtsenek és további felméréseket készítsenek.

Többek között errõl a kérdésrõl is szó esik a Magyar Ápolási Egyesület ünnepi ülésen, amit a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében tartanak május 10-én. Az ülés fõvédnöke Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, akin kívül Dr. Falus Ferenc, országos tisztifõorvos mond még ünnepi köszöntõt. A közel ötezer ápoló és szakdolgozó körében elõforduló tûszúrásos balesetek hazai helyzetét feltáró kutatás eredményérõl az egészségügy területén mûködõ legnagyobb tagsággal rendelkezõ szakmai köztestület, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Balogh Zoltán számol be.

Az Ápolók Nemzetközi Napja és Florence Nightingale története

Florence Nightingale

The Florence Nightingale Museum, London.

Május 12-én, annak az angol nõnek a születésnapján tartják az ápolónõk világnapját, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónõi munkát megbecsült hivatássá tette. A jómódú családból származó Florence-et hiába próbálták szülei a ?rangjának megfelelõ" életre nevelni. A lány nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklõdött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, és bejárt a kórházakba. Késõbb elvégzett egy három hónapos nõvértanfolyamot, tanulmányozta a különbözõ kórházak ápolási szokásait, és 1853-ban kinevezték a Hospital for Invalid Gentlewomen fõfelügyelõjének. Ott megvalósította elképzeléseit, ami mellett cikkeket, tanulmányokat írt az ápolónõi munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében. Hamarosan Sidney Herbert hadügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a krími háború angol katonai kórházainak munkájában. Florence Nightingale 28 ápolónõvel érkezett, és a szigorú higiéniai szabályok valamint a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynõ a ?Royal Red Cross"-szal tüntette ki, 1907-ben pedig – elsõ nõként – megkapta az ?Order of Merit" (angol becsületrend) érdemrendet.