Florence NightingaleFlorence NightingaleMagyarországon már 35 éve emlékezünk meg az ápolásügyrõl és az ápolókról a XIX. században élt leghíresebb brit ápolónõ, Florence Nightingale születésnapján. Minden esztendõben a genfi székhelyû, 129 ápolásszakmai szervezetet tömörítõ Ápolók Nemzetközi Tanácsa jelöli ki azt a témakört, amivel abban az évben a neves ápoláskutatók által készített nemzetközi felmérések, kutatások foglalkoznak.

 

 

Florence NightingaleFlorence NightingaleMagyarországon már 35 éve emlékezünk meg az ápolásügyrõl és az ápolókról a XIX. században élt leghíresebb brit ápolónõ, Florence Nightingale születésnapján. Minden esztendõben a genfi székhelyû, 129 ápolásszakmai szervezetet tömörítõ Ápolók Nemzetközi Tanácsa jelöli ki azt a témakört, amivel abban az évben a neves ápoláskutatók által készített nemzetközi felmérések, kutatások foglalkoznak.

 

E mottó talán soha nem volt még annyira aktuális és gondolatébresztõ, mint most, az átalakuló magyar egészségügyi és ápolási rendszerben – Biztos szakmai környezet: minõségi munkahelyek, minõségi betegellátás.

Mi jellemzi az egészségügyben a biztos szakmai környezet?

Olyan innovatív szakmapolitikai eszmerendszer alkalmazása, ami a szakemberek toborzását és megtartását helyezi a középpontba. A folyamatos szakmai fejlõdésre és javításra törekvõ stratégia kialakítása és a jövõ szakembereit, ápolóit kellõ színvonalon képzõ minõsített szakmai programok. A munkaerõ – értékén és teljesítményén alapuló – megbecsülését. Elegendõ és megfelelõ eszközök, egyéb felszerelések biztosítását, valamint a biztonságos munkakörnyezet megteremtését.

Mik az ápolás helyzetét veszélyeztetõ tényezõk?

ÁpolásA világ számos országában egyre növekvõ ápolói létszámhiány alakult ki. Az ápolás és az egészségügy területén tapasztalható krízishelyzettel az Egészségügyi Világszervezet egy nagyobb lélegzetvételû tanulmányában 2006-ban foglalkozott elõször globálisan. E szerint számos bizonyíték támasztja alá, hogy a létszámhiány miatt nõ a kórházi kezelés hossza, a halálozás, valamint a megelõzhetõ nemkívánatos események száma.

A rossz munkakörülmények említhetõek meg az egyik legfõbb olyan okként, ami az ápolói társadalom létszámának csökkenését eredményezheti. A nem megfelelõ munkakörülmények, azaz például az állandó stressz, a fokozott, statikus munkaterhelés, a hosszú munkarendben, ügyeleti rendszerben történõ tevékenykedés, az ápolási eszközök hiánya vagy rossz minõsége, illetve ezek mellett a szakmai és társadalmi megbecsültség csökkenése vagy teljes hiánya vezethetnek oda, hogy az ápolók testi és lelki egészsége megbomlik, idõ elõtti kiégés következik be.

A hazainál fejlettebb egészségkultúrával és ellátórendszerrel rendelkezõ országokban – így az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint Németországban – készült felmérés szerint a kórházi ellátásban dolgozók több mint 40 százaléka elégedetlen munkájával, a megkérdezettek közel negyede tervezi elhagyni pályáját kevesebb mint egy éven belül. A kutatók egyértelmû összegfüggést találtak a munkahelyi stressz, az ápolói morál, a dolgozói elégedett(len)ség és a pályaelhagyási szándék között.

Ezek mellett az is jól látható, hogy elsõsorban a fejlõdõ ázsiai, afrikai országokból, valamint az Európai Unió nemrégiben csatlakozott országaiból ápolók ezrei indulnak el a magasabb fizetés, a jobb élet- és munkakörülmények reményében a fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkezõ országok felé.

Ezért – az ápolói munkaerõhiány következtében kialakuló krízis átfogó vizsgálata alapján – az Ápolók Nemzetközi Tanácsa a probléma kezelésére prioritásokat fogalmazott meg. A megoldás egyik lehetséges kulcsfontosságú összetevõje az egészségügyi szakdolgozók kívánatos létszáma. Megfelelõ létszám esetén kevesebb gyógyszerelési hiba, húgyúti fertõzés, baleset, elesés, tüdõgyulladás, felfekvés, kontraktura és sokk fordul elõ. A magas beteg-ápoló arány (azaz a túl kevés szakdolgozó) nemcsak a betegek állapotára és gyógyulására van negatív hatással, de nagyobb stressznek, elégedetlenségnek és kiégésnek teszi ki a nõvéreket is.

Az Ápolók Nemzetközi Napján az ápolók azért emelik fel a hangjukat világszerte, hogy – a minõségi betegellátás biztosítása érdekében – az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak a minõségi munkahelyek megteremtése.

Ugyancsak felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a lehetõ legnagyobb körültekintéssel végezzék az emberi erõforrás tervezését és az ápoló-beteg arány meghatározását, valamint a szakképzettek megtartását, szakmai fejlõdésük segítését az egészségügyi szektorban. Az ápolók, az ápolási szervezetek és az egészségügyi szektor képviselõinek közös feladata, hogy a beteg igényeinek megfelelõen meghatározzák a szükséges ápolási szinteket, adatokat gyûjtsenek és további felméréseket készítsenek.

Többek között errõl a kérdésrõl is szó esik a Magyar Ápolási Egyesület ünnepi ülésen, amit a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében tartanak május 10-én. Az ülés fõvédnöke Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, akin kívül Dr. Falus Ferenc, országos tisztifõorvos mond még ünnepi köszöntõt. A közel ötezer ápoló és szakdolgozó körében elõforduló tûszúrásos balesetek hazai helyzetét feltáró kutatás eredményérõl az egészségügy területén mûködõ legnagyobb tagsággal rendelkezõ szakmai köztestület, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Balogh Zoltán számol be.

Az Ápolók Nemzetközi Napja és Florence Nightingale története

 Florence NightingaleFlorence Nightingale
 The Florence Nightingale Museum, London.

Május 12-én, annak az angol nõnek a születésnapján tartják az ápolónõk világnapját, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónõi munkát megbecsült hivatássá tette. A jómódú családból származó Florence-et hiába próbálták szülei a ?rangjának megfelelõ" életre nevelni. A lány nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklõdött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, és bejárt a kórházakba. Késõbb elvégzett egy három hónapos nõvértanfolyamot, tanulmányozta a különbözõ kórházak ápolási szokásait, és 1853-ban kinevezték a Hospital for Invalid Gentlewomen fõfelügyelõjének. Ott megvalósította elképzeléseit, ami mellett cikkeket, tanulmányokat írt az ápolónõi munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében. Hamarosan Sidney Herbert hadügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a krími háború angol katonai kórházainak munkájában. Florence Nightingale 28 ápolónõvel érkezett, és a szigorú higiéniai szabályok valamint a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynõ a ?Royal Red Cross"-szal tüntette ki, 1907-ben pedig – elsõ nõként – megkapta az ?Order of Merit" (angol becsületrend) érdemrendet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük