XVI. Benedek Pápa üzenete A Tömegtájékoztatás 41. Világnapjára

A világegyház 2007. május 20-án ünnepli a tömegtájékoztatás 41. világnapját. Közöljük a Szentatya erre a napra írt üzenetének magyar fordítását. A világnap témája ?A gyermekek és a tömegtájékoztatási eszközök:a nevelés kihívása".

Kedves Testvéreim!

1. A tömegtájékoztatás 41. világnapjának témája – ?A gyermekek és a tömegtájékoztatási eszközök: a nevelés kihívása" – két rendkívül fontos szempont átgondolására késztet minket. Az egyik a gyermekek képzése. A másik talán kevésbé kézenfekvõ, de nem kevésbé lényeges, ez pedig a média alakítása, formálása.

Azok az összetett kihívások, amelyekkel korunkban a nevelésnek szembe kell néznie, gyakran kapcsolatosak a média elterjedt hatásával. A globalizáció jelenségének egyik vonása, hogy a média – a gyors technológiai fejlõdés következményeként is – jelentõsen meghatározza a kulturális környezetet (vö. II. János Pál, A gyors fejlõdés kezdetû apostoli levél, 3). Van, aki azt állítja, hogy a média befolyása vetekszik az iskola, az Egyház, sõt még a család formáló hatásával is. ?Sokak számára a valóság megfelel annak, aminek a média állítja." (Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa, Aetatis Novae, 4)

XVI Benedek a házikápolnájában Foto:VR

2. A gyermekek, a média és a nevelés kapcsolatára két szempontból tekinthetünk. Az egyik: ahogyan a média ?neveli", alakítja a gyermekeket. A másik: a gyermekek nevelése arra, hogy megfelelõen reagáljanak a médiára. Kölcsönösség merül fel: egyrészt a médiaipar felelõssége, másrészt az olvasók, a nézõk és hallgatók aktív és kritikus részvétele. A tömegtájékoztatási eszközök helyes használatára való nevelés ebben az összefüggésben alapvetõ a gyermekek kulturális, erkölcsi és lelki fejlõdése szempontjából.

Hogyan kell megvédenünk és elõsegítenünk a közjót? A szülõk, az Egyház, az iskola felelõssége, hogy a média szelektív használatára neveljék a gyermekeket. A szülõk szerepe elsõdleges fontosságú. Joguk és kötelességük, hogy a tömegtájékoztatási eszközök körültekintõ használatának biztosításával úgy alakítsák gyermekeik tudatát, hogy képesek legyenek helyes és objektív véleményt nyilvánítani, amelynek nyomán el tudják dönteni, hogy megnézzenek, meghallgassanak-e egy ajánlott mûsort, vagy ne (vö. II. János Pál, Familiaris consortio, apostoli buzdítás, 76). Az iskolának és a plébániának bátorítania és segítenie kellene a szülõket abban a meggyõzõdésben, hogy a szülõi lét e nehéz, de hálás területén az egész közösség támogatja õket.

A médiára való nevelésnek pozitívnak kellene lennie. Ha azt mutatjuk a gyerekeknek, ami esztétikailag és erkölcsileg kiemelkedõ, segítjük õket, hogy saját véleményük alakuljon ki, meggondoltak legyenek, és fejlõdjön az ítélõképességük. Fontos, hogy felismerjük a szülõi példamutatás alapvetõ értékét, és elõnyös megismertetni a fiatalokkal a gyermekirodalom, a szépmûvészet és a magasztos zene klasszikusait. Bár a népszerû irodalomnak mindig meglesz a maga helye a kultúrában, a szenzációkeltés csábítását nem szabadna passzívan elfogadni az oktatási intézményekben. A szépség mint isteni tükör inspirálja, élettel és erõvel tölti el a fiatal szívet és elmét, míg a csúnya és vulgáris dolgok lehangoló hatással vannak az ember hozzáállására, magatartására.

Mint a nevelésben általában, úgy a tömegtájékoztatási eszközök használatára való nevelésben is fontos, hogy szem elõtt tartsuk a szabadság helyes gyakorlását. Nagy felelõsséget jelent ez. A szabadságot gyakran úgy mutatják be, mint az élvezetek, az új élmények fáradhatatlan keresését. Ez inkább átok, mint szabadság! Az igazi szabadság sohasem ítélné az egyént – fõleg nem egy gyermeket – az újdonság telhetetlen keresésére. Az igazság fényében akkor tapasztaljuk meg a valódi szabadságot, amikor válaszolunk Istennek az emberiségnek mondott ?igen"-jére. Õ arra hív minket, hogy ne válogatás nélkül, hanem meggondoltan válasszuk a jót, az igazat, a szépet. A szülõk az õrei ennek a szabadságnak, akik fokozatosan növekvõ szabadságot adva gyermekeiknek vezetik el õket az élet mélyebb örömére (vö. Beszéd a családok V. világtalálkozóján, Valencia, 2006. július 8.)

3. A médiaipar csak oly mértékben tud eleget tenni a szülõk és nevelõk azon õszinte kívánságának, hogy a gyermekeket a szépségre, igazságra és jóságra neveljék, amennyiben támogatja az ember alapvetõ méltóságát, a házasság és a családi élet valódi értékét, valamint az emberiség pozitív vívmányait és célkitûzéseit. Ebbõl ered az az igény, hogy a média legyen elkötelezett a tényleges nevelésben és az etika tiszteletben tartásában. Ezt nemcsak a szülõk tartják különösen fontosnak és sürgetõnek, hanem azok is, akik társadalmi felelõsségtudattal rendelkeznek.

Bár megállapíthatjuk, hogy a média területén dolgozók közül sokan azt szeretnék tenni, ami helyes (vö. Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa, Etika a tömegtájékoztatásban, 4.), el kell ismernünk, hogy azok, akik e szakterületen dolgoznak, ?pszichológiai nyomással és különleges etikai dilemmákkal kerülnek szembe" (Aetatis Novae, 19), és olykor azt látják, hogy a gazdasági verseny az általános mérce alábbadására kényszeríti õket. Minden olyan törekvés, és program – beleértve az animációs filmeket és videó játékokat -, amelyek a szórakozás jegyében felmagasztalják az erõszakot és antiszociális viselkedést tükröznek vagy közönségessé teszik az emberi szexualitást, perverziónak minõsül, fõleg, ha ezek a mûsorok gyerekeknek vagy serdülõkorúaknak szólnak. Hogyan magyarázzuk meg ezt a ?szórakozást" annak a számtalan ártatlan fiatalnak, akik erõszak, kizsákmányolás és visszaélés áldozataivá válnak. Mindenkinek el kellene gondolkodnia azon az ellentéten, ami Krisztus – aki ?ölébe vette [a gyermekeket] és kezét rájuk téve megáldotta õket" (Mk 10,16) – és aközött áll fenn, aki egyet is megbotránkoztat e kicsik közül, akinek ?jobb volna (…), ha malomkövet kötnének nyakára" (Lk 17,2). Ismét felhívást intézek a médiaipar felelõseihez, hogy bátorítsák a gyártókat a közjó megóvására, az igazság megerõsítésére, az egyéni emberi méltóság védelmére és a család szükségleteinek tiszteletben tartására.

4. Az Egyház, a megváltás üzenetének fényében, mely rá lett bízva, az emberség tanítója is, és szívesen segíti a szülõket, a nevelõket, a média szakemberit és a fiatalokat. A plébániai és az iskolai programoknak ma élenjárónak kellene lenniük a médiára való nevelésben. Az Egyház szeretné megosztani azt a látásmódot, amely az emberi méltóságot állítja minden értékes kommunikáció középpontjába. ?Krisztus tekintetével nézem a másikat, és többet tudok neki adni a külsõleg szükséges dolgoknál: a szeretet pillantását ajándékozhatom neki, amire annyira szüksége van (Deus Caritas est, 18).

XVI. Benedek pápa

Fotók: Szerdahelyi Csongor/ VR