Révay András: Párbeszéd, a fogyasztók tájékoztatásáról
3 perc olvasás
Újságírók, szerkesztõk – a MÚOSZ szakosztályainak tagjai – valamint fogyasztóvédelmi szakértõk, civil szervezetek képviselõi találkoztak, vitatkoztak egymással a kereskedelemnek errõl a csöppet sem mellékes kérdésérõl. Viszonylag könnyû helyzetben voltak, mert semmiben sem kellett megegyezni, dönteni sem volt mirõl.
Újságírók, szerkesztõk – a MÚOSZ szakosztályainak tagjai – valamint fogyasztóvédelmi szakértõk, civil szervezetek képviselõi találkoztak, vitatkoztak egymással a kereskedelemnek errõl a csöppet sem mellékes kérdésérõl. Viszonylag könnyû helyzetben voltak, mert semmiben sem kellett megegyezni, dönteni sem volt mirõl.
A bevezetõt Kathy Attila sajtófõnök, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség kommunikációs munkatársa, tartotta. Azt igyekezett tisztázni, mi a média feladata, mi kap nagyobb teret? Botrány, hír, tájékoztatás? Abban mindenki egyetértett vele: meg kell találni azokat a csatornákat, amiken keresztül hiteles információk juttathatók el a fogyasztókhoz. Kijelentéseit és személyes, szakmai tevékenységét késõbb többen – olykor élesen – vitatták. Több támogatásra talált Ujhelyi Katalin, a Tudatos Vásárlók Egyesületének igazgatója, aki arra is rávilágított: a fogyasztókat érdekli, hol, hogyan mûködik egy vállalat, milyen alkalmazottai vannak, hogyan bánik velük? Komoly információs asszimetria van a piacon: egyre összetettebbek a termékek, de ezzel nem tart lépést a vásárlók tájékoztatása. Minden cég megpróbálja elkerülni a saját hírének csorbulását. A törvénytelenségeket tudatosan mûvelik, a várható bírságot beépítik az árakba, egyedül a nyilvánosság erejével szemben védtelenek. Mivel a civil szervezeteknek valóban fontos, hogy az általuk feltárt hibák napvilágra kerüljenek, szívesen vennék a sajtó segítségét. Itt rejtõzik az egyik súlyos ellentmondás. A civilek függetlenek, nem fogadnak el cégektõl támogatást, míg az egyes médiumok gyakran azért nem közlik a leleplezéseket, mert a vétkes cégtõl van komoly reklámbevételük! Pedig a szakmaiságban, a közönség elérésében fontos szerepük lehetne, hiszen minden olvasójuk, nézõjük egyben fogyasztó is. A civil módszerek közé tartozik még a bojkott (külföldön néha meglepõen sikeres), a ?feketelisták" közreadása, de ennek ellentéte is a ?fehér" listák, amik a kedvezõ tapasztalatokról számolnak be.
A fogyasztóvédelem, jogi, intézményi hátterének egy másik elemérõl beszélt Országbíró Zoltán, az Országos Peregyezségi Iroda vezetõje. Elmondta: ma már van Fogyasztóvédelmi Kutató Intézet is. Tapasztalatuk szerint újra át kell gondolni, a helyi önkormányzatoktól kezdve, az összes jogalkotó szerepét, feladatát, lehetõségét. A vállalkozók körében is megjelent az igény, hogy pontos információkkal lássák el õket a fogyasztók érdekeit védõ szabályozásokról. Sokan maguktól is szívesen tennének eleget az elõírásoknak – ha egyáltalán ismernék õket! Megyénként már van békéltetõ testület és ezt tovább is lehetne építeni, hogy minden településen mûködhessen hatékony fogyasztóvédelem. A legfontosabb mégis a szilárd jogszabályi háttér megteremtése kell legyen.
Az ismertetõk elhangzása után komoly vita bontakozott ki a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, a jelen lévõ civil szervezetek képviselõi és az újságírók között. A találkozó összefoglalójául egyetlen mondat kínálkozik: Fontos, hogy felismerjük, társadalmi kérdésekben mindenkinek felelõssége van, a hatóságoknak, a civil szervezeteknek, de az egyes magánembereknek is!
http://www.tve.hu/
