A mindenkori zenészbemutatkozás idén
3 perc olvasás 
A zene kis tévedéssel az egyik olyan megnyilatkozási műfaj, melyről mindenkinek van véleménye. Mert a zene, az ének alighanem egyidős az emberiséggel. S mint mindennapos szakértőknek mindig más jut az eszünkbe a zenéről. Vagy az, hogy éppen mit hallgatnánk, vagy az, hogy amit hallunk, azt inkább mégsem szeretnénk. Így a személytől és alkalomtól fog függeni, hogy a minket körülvevő zajról milyen vélemény alakul ki. Ahogy azokról is, akik professzionális, és hivatásbeli zajkeltők, azaz zenészek, énekesek.
A zene kis tévedéssel az egyik olyan megnyilatkozási műfaj, melyről mindenkinek van véleménye. Mert a zene, az ének alighanem egyidős az emberiséggel. S mint mindennapos szakértőknek mindig más jut az eszünkbe a zenéről. Vagy az, hogy éppen mit hallgatnánk, vagy az, hogy amit hallunk, azt inkább mégsem szeretnénk. Így a személytől és alkalomtól fog függeni, hogy a minket körülvevő zajról milyen vélemény alakul ki. Ahogy azokról is, akik professzionális, és hivatásbeli zajkeltők, azaz zenészek, énekesek.
A zenészek képzése szintén régre nyúlik vissza, ahogy azt a pedagógiatörténeti munkák is megemlítik. Azonban azóta folyamatos, és igen nagy múlttal rendelkező intézmények állnak a leendő muzsikusok rendelkezésére, hogy pallérozzák képességeiket. Budapesten immár a 169. évébe lépett például a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, mely valamikor, 1840-ben Nemzeti Zenedeként látta meg az alapító-okiratot. Azóta számos zenésznemzedék hagyta el a falait, és immár hagyománnyá vált, hogy az éppen odajárók bemutatják tudásukat a nagyközönségnek. S mert a tanulók folyamatosan változnak, a bemutatkozás évről évre új zenészpalánták számára hozza el a tényleges debütálást. az első alkalmat azokon a bizonyos deszkákon.
Az idei koncertnek a Művészetek Palotája adott otthont, s mint megtudtuk, közel két éves szervezőmunka eredménye volt a helyszín biztosítása is. A Konzisszimó néven szervezett koncerten aztán ki-ki mérlegre tehette azt amit hallott. Az is valószínű, hogy a megjelent szülők, ismerősök mérlege nem is biztosan a legjobban behangolt skálán mért. Talán volt akit kicsit jobbra, másokat talán kicsit kevesebbre mérlegeltek. Akár abból kiindulva, hogy „hát ezek csak gyerekek". Amit különben a folyamatos, blokkonkénti felkonferálás is erősíthetett, hiszen ilyenkor tudhattuk meg, hogy a következő blokkban kitől, mit hallunk, és melyik tanárnak köszönhető a produkcióra való felkészülés.
Aztán elkezdődtek az egyes blokkok, melyekben a kamarazenétől az oratoriális kórusműig, az Orbán György szerzette Stabat Mater-ig, a komolyzene rétegei folyamatosan bontakoztak ki. Hallhattunk vonósnégyest, zongoraötöst, fúvószenekart, kamarazenekart egyaránt. S a zenét a nézőtérről hallgató bátran elfeledkezhetett arról, hogy a színpadon diákok játszanak. Megértve azt is, hogy számos díjat nem véletlenül hoztak el a Bartók-konzi hallgatói, hallgatóiból alakult zenekarai.
A komolyzenei darabok mellett bemutatkozott a jazz-tanszak is. Énekre és zeneszerszámokra, gitárra, zongorára, szaxofonra hangolva egyaránt. Ahogy egy igazán jól komponált csokorba is tesznek „zöldet" lazításként, az említett bemutatkozó-koncerten is a lazításként, a komolyzenei blokkok közé keverten jelent meg az improvizatív zene. Tlán kicsit kakukk-tojásként hatva, de mindenképpen így téve teljessé az iskolai munka bemutatását.
Andrew_s
