Elektronikus cenzúra, avagy hogyan neveljünk hülyegyerekeket

 Mostanság nagyon divatos és egyszerű dolgot kinálnak a gyártók – természetesen nem ingyen – a felhasználók számára. Miután jól beijesztették a felhasználókat, jó szatócs módjára kiállnak az utcasarokra és mondják: Gyerekedre nagyon sok veszély lesekedik az Interneten. Most nincsen idöd vele foglalkozni. Mi átvállaljuk a te feladatod. Vedd meg és telepítsd cenzúra programunkat, ahol tudós férfiak által előre kategorizált tartalmakból Te döntöd el, mit engedélyezel. Jól hallotta: nem a Net szinte végtelen kínálatából, hanem tudós férfiak gyorséttermi menüjéből. Paprikás csirke helyett patkárnyburgerből…

 Mostanság nagyon divatos és egyszerű dolgot kinálnak a gyártók – természetesen nem ingyen – a felhasználók számára. Miután jól beijesztették a felhasználókat, jó szatócs módjára kiállnak az utcasarokra és mondják: Gyerekedre nagyon sok veszély lesekedik az Interneten. Most nincsen idöd vele foglalkozni. Mi átvállaljuk a te feladatod. Vedd meg és telepítsd cenzúra programunkat, ahol tudós férfiak által előre kategorizált tartalmakból Te döntöd el, mit engedélyezel. Jól hallotta: nem a Net szinte végtelen kínálatából, hanem tudós férfiak gyorséttermi menüjéből. Paprikás csirke helyett patkárnyburgerből…

Itthon szerencsére ez a dolog még nem igen működik. Mert ilyesmiért senki sem akar fizetni. Ha nagyon kell, beszerzi a szoftvert. De mivel egyre nagyobb az amerikai mintát majmoló európai viszonteladók szája, no meg az Európai Unió sem szent kegyestestvérek gyülekezete, egyre nagyobb a nyomás az Internet használóin. És közben ingyenes, beetető ajánlatokkal is bombázzák őket. S mint tudjuk, a félműveltségnél veszélyesebb nincsen – s valljuk be a mai szülők nagy része internetes szempontból a félművelt vagy a még rosszabb ismeretanyagú kategóriába tartozik – a gyerekeik kapásból leiskolázzák őket. Egyre nagyobb a késztetés: vegye már le valaki a felelősség terhét válláról. És akkor jön internetes gép- és adatvédelem címén a parental controll, azaz szülői ellenőrző és szűrő szoftverek garmadája.

A bamba birka megveszi, megszerzi, telepíti, lepasswordozi, és mint aki jól végezte dolgát örül, hogy megszabadult ebben a kilátástalan gazdasági helyzetben egy feladattól. Majd a szoftver dolgozik helyette.

Nos ennek a veszélye sokkal nagyobb mint az eredménye. Amikor ezt mondtam nem is olyan régen, hallgatóim, gyakorló szülők ementáli sajtra emlékeztető tekintettel néztek rám. Vajon miért? Hiszen nem tanul rosszat a gyerek….

Nos akkor először nézzünk be a múlt mély, és sokszor bizony betemetni szándékozott kútjába. A történelem folyamán a cenzúra eléggé elterjedt volt. Mert a legegyszerűbb dolog az ismeretek és minták hiányával megakadályozni a hatalom számára nem kivánatos szocializálódást. S ne gondoljuk, hogy ez a megoldás csak a hatalom, és annak lebecsült gyermekei az istenadta nép irányában működött.

Működött ez bizony egyazon osztályon belül is. Dauphinizálásnak hivták ezt a processzust, a francia Dauphin szóról, ami trönörököst jelent. Nos az  „illetlen" és „nem gyereknek való" dolgoktól folyamatosan  megszabadították a regényeket, könyveket, és így újra kinyomva adták a trónörökös kezébe.

Ez a gyakorlatot a második világháború előtt és után is folytatták: a fiatalok számára átdolgozott kiadások sorával. No meg a cenzura is működött, de ez inkább a második világháború és a rendszerváltozás közti időszakra volt jellemző. Korábban ugyanis ha valaki nagyon akarta, utána mehetett az eredetinek.

Az Internet világa  újra egy hatalmas bábeli könyvtár. Meg kell tanulni használni, szocializálódni kell benne, ha nem akarunk elveszni annak veszélyei és zátonyai között. Ezt azzal, hogy cenzúrázunk a legkevésbé sem tudjuk le. Csak a problémát legjobb esetben elodázzuk, vagy ha csemeténk leiskoláz bennünket, akkor egy digitális illúzió burkában élünk. Felböfögjük vasárnapi sörünket, és a gyerek számítógépezik. Nem kell vele foglalkozni.

Ezt akarjuk! Ohh igen…De nézzük a Net cenzúra veszélyeit:

A legfontosabbak az emberi, nevelési veszélyek.

• 1.) A szülő és gyerek kapcsolat tovább ritkul.
• 2.) A gyerek nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Nincsen értékítélete, mert kontrollált körülmények között nem ismerte meg a veszélyeket.
• 3.) Ismeretanyaga hiányos lesz, elsősorban a birkológiai tudást: az engedelmes meghunyászkodást, a kreativitás helyett a reproduktivitást sajátítja el. Tipikus szalagmelletti robot lesz belőle.
• 4.) Mivel nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, és nem is találkozik vele, hogy mindezt megtanulja, az első éles helyzetben elveszti a fejét, és nem tud helyesen dönteni.

A dolognak vannak kulturális veszélyei:

• 1.) A szoftverek elsősorban amerikai piacra készülnek, azok értékrendjét és felfogását tükrözik.
• 2.) A kultúra nagy szelete elzárt marad.
• 3.) Nem lehet ellenőrizni, hogy amit a Hivatalos Állam Bácsi, vagy annak képviselője állít igaz-e vagy hamis.
• 4.) A tájékoztatás nem pártatlan, nem semleges, mert az adott adatbázist összeállító kultúra szemléletét tükrözi. Mint a cenzúra. Digitális Index librum prohibitorium – azaz tiltott megsemmisítendő könyvek jegyzéke…
• 5.) Kiszűri a sokféleséget, helyette uniformizált kultúrát ad.

Nos itt vannak a lehetőségek. Ki akar bamba birka lenni? Ki akarja a gyerekét is hasonszőrű, az aktuális trendet dicsőítő zombivá nevelni? Not itt a lehetőség lehet választani. Most MÉG mi döntjük el, elfogadjuk e a gondolatrendőrséget. De már vannak olyan országok, ahol ez nem választás kérdése. Kötelező!

Pedig csak annyit kellene a gyereknek megtanulnia: amit nem ért arról kérdezzen. És a szülő is kérdezzen. Akár a gyerektől, akár a tanártól, akár bárkitől, akiben megbizik. És nem szégyen azt mondani: nem tudom, nekem is meg kell kérdeznem.