Egyénként a tömegben
6 perc olvasás 
Ha már a kispadon is indulatok vannak, akkor a tömegben miért ne lennének?
A híreket hallgatva sokszor szólnak arról a sporttudósítások, hogy a lelátókon felfokozott hangulat uralkodik. Ennek nem egy esetben lesz az a következménye, hogy például a futballmérkőzés a rendfenntartó erőknek is munkát ad. Nekik kell megfékezni a kisebb-nagyobb rendbontásokat, verekedéseket.
Ha már a kispadon is indulatok vannak, akkor a tömegben miért ne lennének?
A híreket hallgatva sokszor szólnak arról a sporttudósítások, hogy a lelátókon felfokozott hangulat uralkodik. Ennek nem egy esetben lesz az a következménye, hogy például a futballmérkőzés a rendfenntartó erőknek is munkát ad. Nekik kell megfékezni a kisebb-nagyobb rendbontásokat, verekedéseket.
A kívülről szemlélő, de több esetben a verekedést követően az abban részt vevők is értetlenül állnak az előtt, hogy miként kerülhetett sor erre. Milyen folyamatok, elsősorban az emberi elmében lezajló folyamatok eredményeként robban ki a verekedés. S minek köszönhető az, hogy tisztes nézők válnak dühödt rendbontókká. Akár olyanok is, akik egyénenként aligha minősítenék magukat a kocsma bajnokának.
Ezek a kérdések azok, melyek az egyének csoportjának, a tömegeknek a viselkedésével foglalkozóknak is munkát adhatnak. S nem is csak azoknak, akik a kialakult helyi válsághelyzeteket kezelni kénytelenek, hanem azoknak is, akik a tömegek viselkedését általában is megérteni, megértetni szeretnék. Megmagyarázva az emberi tömegekben kialakuló lélektani helyzeteket. Akár az egyes egyén, akár a tömeg egésze szempontjából. Ezekben a vizsgálatokban nem kis részt képvisel az előbb említett egyik szempont. Nevezetesen az egyéniség bizonyos mértékű feladása, elvesztése a tömegjelenségek közepette. Olyan viselkedési mintákhoz vezetve, melyet az egyes ember egyedül valószínűleg nem követne. Az egyéniségvesztés vizsgálata ugyanakkor nem választható el a tömeglélektan általános vizsgálatától, mely tudományterület megalapozója Gustav Le Bon volt, akinek olyan kísérleti terep adatott meg a tömegek tanulmányozására, mint az 1848-as forradalom vagy a 1871-es párizsi kommün időszaka is. Ő írta le tudományosan is azt a jelenséget, amit a nép- és hadvezérek régóta tudtak: a tömegben a civilizált emberek tudatos személyisége részlegesen vagy egészében eltűnik és a mélyebben beágyazott, akár állati ösztönök lépnek a helyükbe. Ez megmagyarázhatja, hogy a térben és időben egyszerre egy helyen összegyűlt, és kollektívát alkotó egyének csoportjában az érzelmek keltette viselkedések válnak dominánssá. Akkor is, ha az egyes egyén, vagy a társadalom normájával ez ütközik. Márpedig a szurkolói táborok megfelelnek ennek a kritériumnak és szintén biztosítanak egy másik fontos körülményt, ami az egyéniségvesztés és a tömegek viselkedésében lényeges. A tömegbe való „elrejtőzés", a személytelenítő anonimitás lehetőségét. A mentesülést az egyéni felelősségtől. Nem véletlenül ennek a hatásnak a kiiktatása az egyik védekezési lehetőség is, amit a futtball-hulliganizmus ellen bevetettek több országban. A térfigyelő kamerák.
Az egyének csoportját homogén masszává gyúró külsőségek, vagy akár az egyén elrejtését segítő eszközök hatását a társadalmi mozgalmak és egyes kísérletek során egyaránt megfigyelhetjük. Ilyen hatása lehet tömegösszetartozást is jelképező egyenruhának éppen úgy, mint akár csak egy csuklyának, mely utóbbi akár egyfajta egyenruha is lehet, ha egy mozgalom minden tagja csuklyát húz. Ilyenkor az egyén nem egyszer a mozgalom, a csoport vezetőjére testálja az „énje" a viselkedése feletti kontrollt is. A tömeg lélektanát a pszichoanalitikus nézetek felöl közelítők éppen ezt a hatást emelik ki. Sigmund Freud elmélete szerint ugyanis a társadalom morális értékei a superego-ba épülnek be, és a pszichoanalitikus tömegviselkedéstan éppen ide helyezi a hangsúlyt. Azzal, hogy a tömegben ezt a kontrollt jelentő superego-szerepet veszi át a vezető, aki ezzel befolyást szerez kevésbé civilizált és tudattalan indulatok levezetése, megnyilvánulásai felett. Ez a vezető szerep természetesen lehet önként vállalt, amikor egy vezér igyekszik kihasználni a tömeg viselkedésének említett törvényszerűségeit. De előfordulhat olyan eset is, amikor a látszólag káoszba hajló helyzet „kitermeli" saját superego-ját, és hangadóvá válhat olyan ember is, akinek különben kevés hajlandósága lenne mások „hadbavezetésére".
Az említett látszólagos káosz egyik okára. McDougall mutatott rá azzal, hogy megállapította a tömeg, mint embercsoport következetlen, impulzív viselkedését és végletes ítéletalkotását. Ebben az állapotában az embercsoport hajlamossá válik arra, hogy csak az olyan alapérzelmeket mutassa ki, mint a félelem és harag, miközben ezekben erős és egységes válaszreakciókkal szolgáljon a kiváltó ingerre. Sajátos módon ez elvezet oda is, hogy az említett jelenségek csak a kiváltó okkal együtt értelmezhetőek. Rendszerint egy másik csoporttal szemben, és ilyenkor az egyes csoportokon belül kialakulhat egyfajta normarendszer, mint arra Turner és Kilian is rámutat. Megadva egyben annak a kritikáját is, hogy korábban a tömegjelenségeket egyfajta patológiás állapotként kezelték. Véleményük szerint az így normavezérelt csoportviselkedés nem tekinthető egyértelműen patológiásnak még normaszegés esetén sem. Az ilyen normaszegő tömeg is rendelkezhet világos és áttekinthető céllal, amit a forradalmak vizsgálata is mutat.
A hétköznapi életben azonban ennek ellenére ritka a pozitív megítélése azoknak a csoportösszetartozást hangsúlyozó demonstrációknak, melyben a résztvevő csoportokat egy-egy futballcsapat szurkolói képviselik és a nem egyszer öntörvényűen, egy-egy hangadó által artikulált csoportellentétek megoldását egymás kölcsönös megverésében látják megoldhatónak. Ebben az esetben nem ritkán a csoport superego-jának, az akár spontán hangadóvá vált egyénnek vagy az úgynevezett kemény magnak az eltávolítása a csoport pszichikumának felbomlásához vezet. Visszatérítve mindenkit, vagy legalább a többséget a saját egyéniségének megtalálásához.
Simay Endre István
