Az Egységsugarú Bölcsész

Amikor elvitték a zsidókat nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Amikor elvitték a cigányokat nem szóltam mert nem voltam cigány. Amikor elvitték a kommunistákat nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a papokat nem szóltam, mert nem voltam pap. Amikor elvitték a hívőket nem szóltam, mert nem voltam hívő. Most, amikor jönnek értem, már nincs aki szóljon értem.

Az informatikai szlengben egységsugarúnak nevezzük azt a felhasználót, aki valamilyen szakma mellett "csak" alkalmazni akarja az informatikát. Egyébként könyvelő, orvos, rendőr, tanár. Az "Informatika a bölcsészképzésben" tudományos konferencia csak az első – véleményem szerint – az oktatás azon próbálkozásainak, ami a régi elv szerint várható, ugyanis, ha nincs pénz, akkor először az oktatástól vesz el a büdzsé. A kultúrának egyébként sem adott, tehát csak ezért nem a második. az oktatás is mecenatúrára vár, aminek az a veszélye, hogy meg is kapja! Az oktatás piaccélzatú fejlesztése magával hozza azt a módszert, hogy azt tanítunk, amire eszközt kapunk: informatikában például, mire az EUs országok nagy részéből ki lesz tiltva a Microsoft, addigra éppen beépül a magyar oktatásba. Jelenleg 9 európai ország államigazgatásában tilos Microsoft szoftvereket használni a biztonsági hiányosságok, a tisztességtelen marketing, illetve a zárt kód miatt. Nálunk kedvezményes (CAMPUS) szoftvernek nevezzük azt, amikor az állam kifizeti a teljes árat, a hallgató illetve tanár egy névleges összeget, és használhatja addig, ameddig a felsőoktatási intézmény dolgozója, hallgatója. A szoftver papíron upgrade jogú, tehát kellene hozzá egy korábbi Microsoft szoftver, de a Microsoft és rendőrség egyenlőre senkit nem bántott ennek hiánya miatt, bár minden joguk meglenne hozzá. Igaz, hogy lenne ingyenes alternatíva, de valahogy a LINUX, BSD és a többi nyílt kódú rendszer éppen csak annyi támogatást, pénzt kap, hogy az hivatkozási alapnak elég legyen. Foglalkoznak ezzel is. Minimál szinten.

A tudás pénz – már mint pénz kell olykor az elsajátításához. Igaz ez az írásra, autóvezetésre, számítógéphasználatra. Annak idején mindegyik CSAK a társadalom töredékének volt a lehetősége, és ma már elvileg, akárki … Amikor csak páran tudtak írni, a királyoknak is íródeákjuk volt. A történetek és egyéb információk élőszóban terjedtek. Ma már bárki megtanulhat írni. Ma már nálunk nagyon kevés analfabéta van, bár létezik a funkcionális analfabétizmus, amikor elvileg valaki ismeri a betűket, csak a folyamatos olvasás-írás okoz neki nehézséget. Amikor feltalálták az automobilt nagyon kevesen tudtak vezetni. Többnyire az vezetett autót, aki szerelte is, néha fejlesztette is. Akinek pénze és igénye volt rá, az sofőrt tartott. Ma más szinte bárki megtanulhat vezetni, megkaphatja a jogosítványt, és az hogy a volán mögött mennyire nem veszi figyelembe a szabályokat, vagy a többi közlekedőt, az szinte alapállapot; a deffenzív vezetés iránti igény átment offenzívbe. A számítógépet annak idején csak kiválasztottak, gépkezelők, matematikusok, kibernetikusok vehették körbe. Ma már bárki vehet számítógép előfeltétel nélkül. Persze szerezhet hozzá papírt (ECDL, OKJ, diploma) de az nem jelent semmit. A billentyűzet mellett ülők hozzánemértését bizonyítja a hálózati zombi gépek magas aránya, a továbbküldött HOAXok nagy száma, vagy a férgek és vírusok terjedhetőségének mutatói.

Az informatika piacképességének korai korlátjaként kiderült, hogy a hozzáértők száma kevés, és a fizetőképes kereslet oldalán nincsen szakmai intelligencia. Két út vezetett a piac meghódításához, mindkettőre voltak példák. Az egyik szerint a potenciális felhasználókat kötelezni kell az ismeretek megszerzésére. Ez a fegyverviselési engedélytől a jogosítványon keresztül a számítástechnikai tanfolyamokhoz vezető út. Ez nem elég nagy piacot tudott biztosítani. A másik a beépített intelligencia. Nem kell ahhoz villanyszerelőnek lenni, hogy valaki világítson otthon: a kapcsoló kezelése az átlagember ismeretszintjét nem haladja meg. Ez igaz a sparheltra, a gyufára, a bojlerra és a televíziókészülékre is. Olyan számítógépes rendszer kellett, ami bárki tud kezelni. A Microsoft reklám szerint az XP már ilyen. Az, hogy én másfajta átlagemberekkel találkozom, mint amilyenre a Microsoft reklám épül, az biztos az én hibám. A parancsfelület parancsok tudását igényelte. A menük esetében már csak választani kellett. A menük esetében el kellett olvasni a menüpontokat, és meg kellett hozni egy döntést a kiválasztáshoz. Az aktív felület (DirectX, XP címke, stb.) esetében az történik, amit a Microsoft szakemberek szerint az átlagfelhasználó választana. Persze el lehet ettől térni, de ahhoz komolyabb tudás kell. A programférgek nagy része igen jól ki tudja használni ezt az algoritmust.

A minisztérium szerint a középiskolából kilépő tanulók megfelelő informatikai alapképzéssel kerülnek az egyetemre. A középiskolai képzés és az egyetemi igény megfeleltetése nem csak itt hibás. Több helyen olvasható volt már, hogy mennyiben közös nevező az érettségi. A felsőoktatás nagy része elutasítja az emelt szintű érettségit, hogy megtarthasson magának egy önállóságszeletet a hallgatók szűrésére. Nem bíznak a középiskolai tudásban. Amit az egyetem lényegesnek tart, azt többnyire az első szemeszterben átismétlik, összefoglalják, rendszerezik. Miért pont informatikában lenne más?

A "Tudásgyár vagy papírgyár" téma rendszeresen előjövő alapkérdés minden oktatási területen. Nem régen az egyik egyetem tartottam informatikai órát, amikor a szünetben odajött egy bátor hallgató hozzám. -"Tanár Úr! Fantasztikus, hogy milyen érdekeseket mond a Tanár úr! Fantasztikus, hogy milyen élvezetesen adja elő ezt a nehéz anyagot! Mi tulajdonképpen nem is érdemeljük meg ezt a hatalmas tudás anyagot – és egyébként nem is érdekel. Mi csak azt szeretnénk hallani, ami a vizsgára kell. A tételek, kérdések és megoldásaik."

Így tapasztalom ezt azoknál a hallgatóknál is, akik ECDL vagy OKJ papírral jönnek, de egy dokumentumot már floppyra menteni nem tudnak. Az oktatással, vizsgáztatással foglalkozó kollégák tudják, hogy mennyi alapkérdés van ebben a témában. Ilyen például a DOS és inWindows elemek az OKJ vizsgákon. A DOS szó helyett használjuk a karakterfelületű rendszert, és akkor naprakészek vagyunk. Az egyik tábor szerint mindenki grafikus felülettel dolgozik, és a többit el kell felejteni. Egy karakteres hibaablakkal elinduló számítógépet pedig a náluk tanuló hallgató hiába próbál egérrel kezelni, mert ilyenkor MÉG nem él a grafikus felület. A másik tábor átka pedig a különböző számrendszerek közötti átszámítások a vizsgákon, amivel tényleg SOHA többet nem fog találkozni egy átlagfelhasználó.

És a vizsgapapírral rendelkező géptulajdonosok készüléke nem válik zombi géppé? Ők megvédik magukat a vírusok, férgek, trójaik, személyes és kereskedelmi adatszerző programok hatásától? A Wigwam honlapon olvastam egy kollégától egy p2p nézegetés eredményét: a felhasználók többsége alapértelmezésben a teljes merevlemezét osztja meg, mert nem tudja, melyik adatkönyvtára mit tartalmaz, melyik fontos neki, és melyik másnak. A Windows Registry nem is átlagember kiskátéja, bár dr. Nagy Gábor könyve segít eligazodni benne.

Az egységsugarú bölcsész tehát elsősorban bölcsész, és érteni kellene a számítógéphez is. Mint dr. Lóth László írja, ez az is elég sok fajta lenne, és ha a középiskolából egy megbízható informatikai alappal érkezne, akkor lenne mit mutatni neki a szakmájához. De nem úgy érkezik!

Több éve vezetek egy Hot-Line szolgálatot, ahol a legkülönbözőbb egységsugarú felhasználóval találkozom. Jogász, könyvtáros, tanár, könyvelő. Az XP jogosultsági problémáját a BSA jogosultsággal szokták összemosni. A lezárt gyári CD-re adatot szeretnének írni. A Windows böngészőhibája esetén egyből az internetre gondolnak, akkor is, ha a gép nincsen hálózatra kötve. A felhasználók a számítógépet nem ismerik, CSAK használják. A használatot sok gyakorlattal, és némi tanulással lehet megbízhatóvá tenni. Az EU Bizottságról szóló legutolsó információ mind a szoftver, mind az oktatási segédletek helyzetét eléggé beárnyékolja. Vagy lehet, hogy akkor már minden mindegy alapon ne is oktassunk, ne is fejlesszünk?

Most a bölcsészektől akarják elvenni az informatikai képzést. Mivel ez anyagi okokra vezethető vissza, ezért várható, hogy a többiek is következnek a sorban.

Minél kevesebbet ért egy felhasználó az eszközéhez, annál több kárt tud okozni vele!

Ha nem adunk kis gyerek kezébe kést, villát, géppisztolyt, mert nem tud bánni vele, akkor miért várjuk el egy egyetemistától, hogy feltételezett előtanulás alapján jól tud bánni az informatikai eszköztárral? A géppel. A szoftverrel. A rendszerrel. Rendszeresen?

Futár Iván

euroASTRA

Az eredeti megjelent: 2005 március 6.