Fegyelmezésevolúció
3 perc olvasás
A fegyelem, a fegyelmezés többször emlegetett problémája mindennapjainknak. Felmerül a családi, közösségi kapcsolatokban egyaránt, és természetesen az iskolákban is, ahogy arról korábban is többször szóltunk (http://www.euroastra.hu/node/16877 illetve www.euroastra.hu/node/18872). A fegyelmezést a legtöbb esetben hajlamosak vagyunk úgy is kezelni, mint a csak a fejlett társadalmak jelenségét.
A fegyelem, a fegyelmezés többször emlegetett problémája mindennapjainknak. Felmerül a családi, közösségi kapcsolatokban egyaránt, és természetesen az iskolákban is, ahogy arról korábban is többször szóltunk (http://www.euroastra.hu/node/16877 illetve www.euroastra.hu/node/18872). A fegyelmezést a legtöbb esetben hajlamosak vagyunk úgy is kezelni, mint a csak a fejlett társadalmak jelenségét.
Ez azonban korántsem ilyen egyértelmű, ahogy a társadalmasodás kezdetei is régebbiek, mint azt az írott történelem nyilvántartja. Ahogy a társadalmasodás, a fegyelmezés története is az emberi evolúció, de még inkább a hordában élő főemlősök evolúciójának hajnalára tehető. Erre utal az is, hogy a főemlősök csoportjaiban szinte minden esetben megfigyelhető, amint a kölykök, akár elkülönülten nevelt, csoportjainak áthagyományozódik a horda szereposztása. Megtanítván azt, hogy a horda, mint társadalmi primitív, működésében kinek milyen szerepet kell betöltenie. Azaz, hogy mik a társadalmi játékszabályok. Eközben nem egy esetben szerepet kap a nevelésben a fizikai erőszakkal való fenyegetés, a vicsorgás, vagy akár a kisebb-nagyobb testi fenyítés is.
Tekintettel az emberi közösségekben nem egy esetben megfigyelhető hasonló megnyilvánulásokat, nincs okunk feltételezni őseinkről, hogy másként viselkedtek volna. Így a testi fenyítést, mint fegyelmezési módszert az emberi társadalmak egyik legősibb fegyelmezési eljárásának tekinthetjük. Ezt nem egy társadalomban a hivatalos nevelési doktrinák szintjére is emelték. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk elég azon társadalmak hagyatékát áttekinteni az ókortól gyakorlatilag napjainkig, melyek esetében már írásos emlékek fennmaradtak. Úgy a társadalom szervezéséről, mint az iskolai fegyelmezésről, a gyermekek társadalmasításáról.
S bár napjainkban számos jogszabály hivatott védeni gyermekeinket az iskolai, vagy akár a családi erőszaktól, a testi fenyítés, vagy az azzal való fenyegetés visszaengedése a napi iskolai gyakorlatban rendszeresen felmerülő vitatéma. Talán éppen azért, mert működik az evolúciós beidegződés, a bedrótozottság. Ahogy azt a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetén végzett tanulmányok során készült szakdolgozatban is igyekeztem a közelmúltban bemutatni.
Simay Endre István