Visszaüt a roncsprémium, jövőre is szűkül az európai autópiac
4 perc olvasás
A bevezetett roncsprémium-akcióknak köszönhetően idén a vártnál jobb készpénzpozícióban, de nem jobb eredménnyel zárnak az európai autógyártók, és a válság előtti keresleti szint elérésére 2014-ig nincs is esély – állapítja meg legfrissebb elemzésében Christophe Boulanger, a Calyon Bank elemzője. A roncsprémium hosszú távú ártorzító hatása kivédhetetlen. A válság nyertese a Fiat és az agresszív üzletpolitikát folytató Volkswagen lehet.
A bevezetett roncsprémium-akcióknak köszönhetően idén a vártnál jobb készpénzpozícióban, de nem jobb eredménnyel zárnak az európai autógyártók, és a válság előtti keresleti szint elérésére 2014-ig nincs is esély – állapítja meg legfrissebb elemzésében Christophe Boulanger, a Calyon Bank elemzője. A roncsprémium hosszú távú ártorzító hatása kivédhetetlen. A válság nyertese a Fiat és az agresszív üzletpolitikát folytató Volkswagen lehet.
Az év elején vártnál lényegesen kisebb készletekkel, sokkal jobb cashflow-pozícióban, de alig jobb eredménnyel zárják majd 2009-et az európai autógyártók, állítja legfrissebb elemzésében a Calyon Bank ágazati szakértője Christophe Boulanger.
A német, a francia és a most induló angol keresletösztönzési akciók sikere révén Európában a gyártók megszabadulnak a felhalmozott készletektől, ám ez hiába javítja cashflow-pozíciójukat, eredményüket nem javítja számottevően, mert a programok főként az eleve alacsonyabb árrésű A és B kategóriás autókat érintik, és ezeket is rendkívül nyomott áron tudják értékesíteni.
Boulanger szerint a német akció keretében idén összesen mintegy másfél millió autót adnak el, ám ennek csak mintegy fele a nettó keresletösztönzés, azaz az olyan értékesítés, amely az akció nélkül nem jött volna létre. A franciáknál ugyanez a szám 300 ezer darab, az angol modellről viszont még csak annyit lehet tudni, hogy sikerre van ítélve, mert csak május elejével indult.
A többi – olasz, spanyol, luxemburgi, portugál és osztrák – akciók európai szemmel önmagukban nem mérhető hatásúak, részben azért, mert nem annyira a kereslet ösztönzésére, mint inkább a CO2-kibocsátás csökkentésére irányultak. Mindent egybevetve Boulanger szerint a programok idén 2 millió darabbal növelik az európai újautó-értékesítést, így az eladások „csak" 8,5 százalékkal esnek vissza 2008-hoz képest, összesen 12,4 millió darabra.
Csakhogy a most felpörgetett kereslet később visszaüt. 2010-re korábban már a piac stabilizálódását, sőt enyhe emelkedését prognosztizálták, most azonban jövőre is 8 százalék körüli visszaesést vetít előre az elemzés.
Az elemző szerint ez még akkor is igaz, ha több országban a roncsprémium valamilyen szintű fenntartásával számolunk, hiszen a politikának nem érdeke, hogy a 2009-ben megmentett ágazatot 2010-ben újabb jelentős keresletcsökkenés mellett magára hagyja.
Boulanger szerint enyhe növekedésre ennélfogva csak 2011-től lehet számítani, akkor a kifutó programokat és a nyomukban megmaradó alacsony árakat már ellensúlyozhatja a gazdasági növekedés. Az európai gépjárműkereslet azonban mindent egybevetve sem érheti el a válság előtti szintet 2014 előtt.
A válság két legnagyobb nyertese a Fiat és Volkswagen lehet. Előbbi azért, mert legnagyobb erőssége éppen az A és B kategóriás autók gyártása, ráadásul ezek többségét Lengyelországban állítja elő, ahol a január óta 26 százalékkal gyengült zloty miatt autónként mintegy 1000 eurós értéknövekedést mutathat fel a cég.
A Volkswagen azért kerülhet ki jól a válságból, mert korábban felhalmozott 10 milliárd eurós készpénzpozícióját kihasználva rendkívül agresszív stratégiát folytat. Az elemzés példaként említi a Golf VI árazását, amelynél a 2500 euró állami támogatást a cég további 4600 eurós árengedménnyel fejelte meg, az így kialakuló 10000 euró alatti induló ár pedig alacsonyabb a kifutó Polo modell listaáránál is.
Boulanger szerint a válság előtti idők azonban már sohasem térnek vissza. A méretgazdaságosság minden korábbinál jobban felértékelődik a jövőben, és az ágazat jövedelmezősége csak akkor biztosítható, ha a gyártók jelentős hatékonyságnövelési és kiadáscsökkentési akciókat hajtanak végre. Ezek a fejlesztések azonban éppen az enyhe felívelés korában érnek majd be, s emiatt rendkívül nehéz lesz elfogadtatni őket a szakszervezetekkel – véli az elemző.
