Az Állatkert története – 143 éves a Fővárosi Állat- és Növénykert

143 esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a Fővárosi Állat- és Növénykert. Tekintélyes múltjával Magyarország legrégebben fennálló állatkertjének számít, de világviszonylatban is a legkorábbi alapításúak egyike. Az intézmény „születésnapja" egyben az állatkertek napjának is számít Magyarországon.

143 esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a Fővárosi Állat- és Növénykert. Tekintélyes múltjával Magyarország legrégebben fennálló állatkertjének számít, de világviszonylatban is a legkorábbi alapításúak egyike. Az intézmény „születésnapja" egyben az állatkertek napjának is számít Magyarországon.

Történeti áttekintés

Az alapítás előzményei

Bár az első magyarországi állatkert 1866-ban nyitotta meg kapuit, a vadállattartásnak már korábban is voltak előzményei hazánkban. Több főúrnak és egyházi méltóságnak volt saját vadaskertje, néhány uralkodónak pedig egzotikus állatai is voltak. III. Béláról például feljegyezték, hogy három tevét ajándékozott Barbarossa Frigyes Magyarországon átvonuló kereszteseinek. Nagy Lajos királyunk oroszlánt kapott ajándékba a velenceiektől, Mátyás királynak pedig több oroszlánja, leopárdja és ritka madarai is voltak. Utóbbi állatok a Budai Vár tabáni lejtőjén egykor állt Aula Marmoreát, azaz a Márványvillát övező kertekben kaptak helyet. A széles nyilvánosság csak a XVIII. és a XIX. századi vándorló állatseregletekben láthatott egzotikus állatokat, egészen az Állatkert 1866-os megnyitásáig.

Alapítás

A Pesti Állatkert alapításának gondolata először a reformkorban merült fel, annál is inkább, mivel a Habsburg Birodalom székvárosában, Bécsben (a schönbrunni császári kastély parkjában) már 1752 óta működött állatkert. A Szabadságharc és az utána következő évek azonban nem kedveztek az alapításnak. 1859-ben azonban ismét terítékre került az alapítás kérdése. Az alapítás eszméjének négy úttörője Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója, Szabó József egyetemi tanár (ő mintegy három évtizeden át egyengette a kert ügyes-bajos dolgait), illetve Xántus János volt. Az ő kitartásuknak köszönhető, hogy a pénzügyi nehézségek, az 1860-as évek néhány aszályos esztendeje, illetve a császári hivatalnokok érdektelensége ellenére 1866-ra megnyílhatott az ország első állatkertje.

Megnyitás

Eredetileg 1866. március 15-én akarták megnyitni az Állatkertet, de ez akkor – politikai okok miatt – nem tűnt tanácsosnak. Emellett a munkálatok határideje is csúszott, így a megnyitást előbb júniusra, majd júliusra, végül pedig augusztus 9-ére halasztották. Ez a nap 1866-ban csütörtökre esett. A megnyitó ünnepélyre a kormány és Pest városának vezetői, valamint az Állatkert támogatói egyaránt meghívást kaptak, és természetesen a nagyközönség is türelmetlenül várta, hogy birtokba vegye a Liget új látványosságát. A medvebarlang előtt a frissen kinevezett igazgató, Xántus János köszöntötte a vendégsereget, ezután pedig az érdeklődőket körbekalauzolták a kert sétaútjain.

Első évtizedek

Az első esztendők tapasztalatai azt mutatták, hogy az Állatkert, illetve az azt üzemeltető „Állatkerti Részvénytársulat" nem képes pusztán a saját bevételekből fenntartani önmagát. Emiatt különböző takarékossági intézkedések léptek életbe, az állatok bemutatása mellett különféle mutatványosokat (kötéltáncosok, tűznyelők stb.) kezdtek foglalkoztatni, illetve az Rt. átalakult „Állat- és Növényhonosító Társasággá", ami nagyjából a mai Közhasznú Társaságnak megfelelő társasági forma. Ugyancsak a gazdaságosság jegyében nevezték ki 1873-ban Serák Károly nagyabonyi birtokost igazgatónak, aki változó szerencsével több mint harminc esztendeig igazgatta a kertet. Serák, jóllehet az állatkertbe nem illő látványosságokkal igyekezett ébren tartani a közönség érdeklődését, az így szerzett bevételből egészen a századfordulóig biztosítani tudta a gazdag állatállomány fenntartását is. Sajnos a századforduló táján a városatyák már nem támogatandó kultúrintézményt, hanem egyszerű bevételi forrást láttak az Állatkertben, és olyan kötelezettségeket róttak a társaságra, amelyeket már nem lehetett „kigazdálkodni". Így az „Állat- és Növényhonosító Társaság" 1907-ben csődbe jutott.

Az Állatkert fővárosi tulajdonba kerül

Ifj. Andrássy Gyulától származott az az ötlet, hogy a csődbe jutott Állatkert üzemeltetését vegye át a Főváros. Így történt, hogy amikor a társaság vagyonát elárverezték, Budapest Székesfőváros 51 627 koronás kikiáltási áron megvásárolta a meglévő állatokat és épületeket. A Főváros tulajdonába került Állatkert jól beleillett a nagy városfejlesztő főpolgármester, Bárczy István terveibe, így a városatyák elhatározták, hogy a régi kert területén egy a városhoz méltó új állatkertet alakítanak ki. Az újjáépítésre 1909 és 1912 között került sor (erre az időszakra be is zárták a kertet), több mint 4 millió aranykoronás költségen, Lendl Adolf szakvezetésével. A kert régebbi épületeit szinte teljes egészében lebontották, és Neuschloss Kornél, Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Végh Gyula és mások tervei alapján teljesen új épületeket emeltek. Ekkor épült például az elefántos Főkapu, az Elefántház, a Kis- és a Nagyszikla, a Madárház, a Fácános, a Majomház, a Pálmaház és még sok más épület. A teljesen megújult Állatkert, amely a maga korában az egyik legkorszerűbb volt Európában, 1912. május 20-án nyitotta meg ismét kapuit.

A két világháború között

Az első világháború súlyos nehézségeket okozott az Állatkertnek. Egyrészt az állatok takarmányozása jelentett problémát (különösen a nehezen beszerezhető takarmányok, mint pl. tengeri hal biztosítása), másrészt a dolgozók jelentős részét behívták katonának. Ennek ellenére az Állatkert a háború alatt végig nyitva állt, míg sok más európai állatkert bezárni kényszerült ebben az időben. Ugyancsak érzékenyen érintették a kert életét a háborút követő gazdasági válságok, de szerencsére a két világháború között néhány jelentősebb korszerűsítésre is futotta. Ilyen volt például az Afrika-társaskifutó kialakítása (1931), vagy a Majomház üvegtetejű oldalszárnyának kialakítása (1936).

Bombazáporban

A második világháború is takarmány- és munkaerőhiánnyal kezdődött az Állatkertben, de 1944-ben – a stratégiai célpontnak számító vasút közelsége miatt – már a szőnyegbombázások is rendszeresek voltak. 1945. január 11. és 12. között – Budapest ostromakor – két napra a front éppen az Állatkert végében, az Elefántház vonalánál volt, így a kert végképp csatatérré vált. Az ostrom végére szinte valamennyi épület tönkrement, a 2500 egyedet számláló állatállományból pedig csak 15 egyed maradt életben. A szinte teljesen reménytelen állapotok felszámolására a kert dolgozói azonnal hozzákezdtek, így 1945. május elsején ismét, immár harmadszor is megnyílhatott a Budapesti Állatkert.

A háború után

Az 1940-es évek végén az Állatkert élére is munkás igazgatót neveztek ki, aki – szakértelem hiányában – nem sokat tudott tenni az Állatkert talpra állítása érdekében. Igazi változásokra csak 1956 után kerülhetett sor, amikor Anghi Csabát nevezték ki igazgatónak. A napjainkban a hazai állatkerti szakma legjelentősebb alakjának tartott professzor vezetésével az Állatkert 1966-ra, a megnyitás centenáriumára ismét európai színvonalú intézménnyé vált. Ugyanerre törekedtek az azóta eltelt évtizedek igazgatói is, bár a kert pénzügyi lehetőségei általában igen szűkösek voltak. Ennek ellenére több fontos korszerűsítés is megvalósult ezekben az időkben.

Közelmúlt

Az elmúlt években a kert megújulása újabb lendületet kapott. A régi, hosszú ideig meglehetősen lepusztult, állattartási szempontból elavult állatházak többsége ma már ismét eredeti szépségében látható. Sok évtizednyi szünet után 1996-ban ismét Parasztudvar létesült, 1999-ban megújult az Elefántház, 2000 őszén befejeződött a Pálmaház csaknem egy évtizeden át tartó rekonstrukciója. Az elmúlt években megújult az Akvárium, bővítések történtek az Emberszabású Majmok Házában, és újjászületett a régi, Kós Károly tervezte Majomház, valamint a jegesmedvéknek és fókáknak otthont adó sarkvidéki panoráma is. 2006-ra elkészült a Krokodilház, 2007-re a délkelet-ázsiai állatokat bemutató Xántus János Ház, 2008-ban pedig befejeződött a Nagyszikla felújítása, és elkészült a Szavanna komplexum, valamint az új medvekifutó is. Az idei év legnagyobb fejlesztése a nemrégiben átadott Mérgesház, de a makik is új kifutót kaptak.

Érdekességek

• – Az Állatkert alapításakor a környékbeli intézmények és létesítmények közül csak a vasút és a Városligeti-tó létezett, a Vidám Park, a cirkusz, a Gundel (egykori Wampetics) Étterem, a Széchenyi Fürdő, valamint a Hősök tere és a környező épületek is később létesültek;
• – Az Állatkert első medvéjét Kristófnak hívták: ő volt Deák Ferenc kedvence;
• – Az 1866-os útmutató szerint a rétisas korabeli neve „csonttörő harács",a fakókeselyűé pedig „fakó dögöncz" volt; a papagájokat „kajdácsoknak" nevezték;
• – Az első zsiráfot 1868-ban Ferenc József adományozta az Állatkertnek, Ferenc József közbenjárására;
• – Az 1870-es és 1880-as években az Állatkert területe még városszéli övezetnek számított, így telente megesett, hogy rókák szabadultak be a kertbe, megtizedelve a kert szárnyasait;
• – A XIX. század végén és a XX. század elején embereket is bemutattak az Állatkertben, az úgynevezett „néprajzi mutatványok" keretében; különösen népszerűek voltak a szamojédek és a lappok, a sziúk, valamint az akkoriban „singhaliaknak" nevezett szingalézek;
• – Jónás, az első víziló 1893-ban érkezett Budapestre: azóta megszakítás nélkül éltek vízilovak a magyar főváros állatkertjében;
• – Az 1928-ban, 12.000 márkáért vásárolt három orangutánnak nemcsak keresztneveket adtak a gondozók (Péter, Ida és Pista), hanem – emberszabásúakról lévén szó – családnevet is (Góliát Péter, Góliát Ida és Góliát Pista);
• – Az 1929-ben érkezett, Pityu nevű orrszarvúnak lenolajjal ápolták a bőrét a gondozók;
• – A világon először Budapesten sikerült eredményesen szaporítani az örvösmedvéket állatkerti körülmények között, mindez 1933-ban történt;
• – Az 1910-es években egy fiatal elefántnál kezdődő reumát állapítottak meg az állatorvosok: az ormányost gondozójával Hévízre küldték kezelésre;
• – Az első világháború alatt beszerezhetetlen tengeri hal helyett a fókákat sózott csukamájolajba mártott édesvízi hallal próbálták meg etetni, erre azonban csak az egyik fókát sikerült rávenni;
• – Budapest 1944/45-ös ostroma alatt az egyik oroszlán megszökött, és hetekig a millenniumi földalatti vasút alagútjában bujkált;
• – A második világháború utáni takarmányhiányt úgy enyhítették, hogy a kert parkrészein dísznövények helyett zöldségeket termesztettek;
• – A háború után helyreállított Pálmaház megnyitását Sztálin születésnapjára időzítették;
• – A Sanyi nevű Bennett-kenguru 1965-ben, 19 évesen pusztult el: ennek a fajnak ő volt a legidősebb ismert képviselője az egész világon;
• – Az Állatkert történetében először 2006-ban kellett árvíz miatt állatokat evakuálni: a Duna 860 cm-en tetőző áradása miatt a Margitszigeti Vadaskert lakóit biztonsági okokból be kellett szállítani a városligeti kertbe;
• – 143 év alatt az Állatkertet több mint 100 millió látogató kereste fel.

 Foto:Steiner Gábor