Nem igazán értem, hogy miképp működhetnek úgy a dolgok, ahogy működnek. Vagy épp nem működnek.
4 perc olvasás 
Orvosi rendelő, nyár van. Eleve más a rendelési idő, egy műszak van. Délelőtti rendelés lévén, munkahelyről engedélykérés a későbbi munkakezdésre, de ígérem nem fogok sokat késni, jóval hamarabb odamegyek már. 1/2 8-ra odaértem (rendelés 8 órától), gondoltam ez elég lesz, de így is csak mintegy nyolcadikként sikerült befutnom. 3/4 9: az orvos még sehol. Egyre idegesebb a váróterem népe. 9 óra: Apa kezdődik! Mármint a rendelés. Aztán ki tudja hogyan, de olyanok is bekerülnek előttem, akik sokkal később érkeztek. Kicsit később leállunk egy kis uzsiszünetre is.
Orvosi rendelő, nyár van. Eleve más a rendelési idő, egy műszak van. Délelőtti rendelés lévén, munkahelyről engedélykérés a későbbi munkakezdésre, de ígérem nem fogok sokat késni, jóval hamarabb odamegyek már. 1/2 8-ra odaértem (rendelés 8 órától), gondoltam ez elég lesz, de így is csak mintegy nyolcadikként sikerült befutnom. 3/4 9: az orvos még sehol. Egyre idegesebb a váróterem népe. 9 óra: Apa kezdődik! Mármint a rendelés. Aztán ki tudja hogyan, de olyanok is bekerülnek előttem, akik sokkal később érkeztek. Kicsit később leállunk egy kis uzsiszünetre is.
Nem igazán értem, hogy miképp működhetnek úgy a dolgok, ahogy működnek. Vagy épp nem működnek.
Tömegközlekedés. Ezer dologgal foglalkozva nem mindig vagyok képben a napi változásokkal. Szállnék fel a buszra, hátam mögött egy hang: Jegyeket, bérleteket! Az első lépcsőn állva megtorpanok, hátranézek, és kérdem: Változások voltak, hogy már itt meg kell mutatnom? Igen- válaszolta. Mellettem közben sorban szállnak fel az emberek megállítatlanul, mondván jegyük van. Úgy látszik csak rajtam nem látszik, hogy rendelkezek utazásra jogosító bérlettel. Jó napot kívánok különben! -köszöntem rá, gondoltam megpróbálom a szituációt emberi mederbe terelni. Valamit dünnyög, nem tudom, hogy a köszönésem fogadta, vagy éppen engem szidott. Egy biztos, felszállás után láttam, hogy bőszen felém mutogatva beszélget kollegájával. Csuklásomból arra következtetek, nem lelt újabb barátra személyemben. A buszon eltöprengtem, ha azt mondom jegyem van, simán felengedett volna. Akkor mi értelme volt ennek? És mi értelme volt így…
Nem igazán értem, hogy miképp működhetnek úgy a dolgok, ahogy működnek. Vagy épp nem működnek.
Vásárlás. Ha esetleg ez mind nem lenne elég néhány nap leforgása alatt, még vásárolni is elmerészkedtem. Mi több! Mertem kérdezni is. Az eladó morog, dünnyög, válasz helyett valamit odabök. Én állok, és azon gondolkodom mit vétettem. Bejöttem, köszöntem, kérdeztem, azt hiszem nem velem volt a gond.
Nem igazán értem, hogy miképp működhetnek úgy a dolgok, ahogy működnek. Vagy épp nem működnek.
Most, hogy a rendelés elkezdődött, és felgyorsulni látszik, azért eszembe jutott néhány pozitív élmény is.
Orvosi rendelő: 14 órától rendelés. Mint mindig, most is igyekszem hamar odaérni, negyed órával a rendelési idő előtt ott vagyok. Rögtön be is hívtak. Az orvos megérkezett, és mivel már túl lehetett a kávé-, ebéd-, esetleg cigarettaszüneten (mindezt nem rendelési idő alatt intézte!!!), el is kezdett dolgozni. Minek várjon feleslegesen a beteg, ha nem muszáj.
Nem értem miért nem működhetnek ilyen szépen máskor is a dolgok.
Tömegközlekedés. Indulok Budaörs felé. Felszállok a buszra, a sofőr rám mosolyog, és köszön. Ugyan roppantul meglepődök ezen a gesztuson, de viszonzom a mosolyt, és a köszönést is. Egész jó kedvem kerekedett ettől. Később sokat jártam még arrafelé, és örömmel tapasztaltam, hogy egészen kis családias hangulat alakult ki az arrafelé lakók, és az arrafelé szállító buszosok között. Azóta már mosolyogva szállok fel, és köszönök a sofőrnek.
Nem értem miért nem működhetnek ilyen szépen máskor is a dolgok.
Vásárlás. Már akkor jobban érzem magam, ha betérve egy boltba viszonozzák a köszönésem, vagy mosolyognak. Esetleg nem sértődnek meg, ha merek valamit kérdezni, merek valamit kérni, és esetleg egy ruhát vissza merek adni próba után úgy, hogy mégsem tetszik. Aprónak tűnő örömöcskék, mégis manapság óriási kincsek ezek. Kedvenc eladó hölgyem mindig mosolyog, segítőkész, és a felvágottat olyan papírba csomagolja, amivel előtte a mérleget lenullázza. Miért fizesse ki szegény vevő a jó vastag, igen nagyra vágott papírt, ha nem muszáj.
Nem értem miért nem működhetnek ilyen szépen máskor is a dolgok.
3/4 11: engem szólítanak, sikerült bejutnom a rendelőbe.
Németh Krisztina
