Révay András: Borok és Költők Otthona – I. Pincészet Születik

Arról, hogy Magyarországon híres borvidékek vannak, bizonyára már sokan hallottak. Közülük három a Nagy-Alföldön található. A Kunsági, a Csongrádi és a Hajós-Bajai borvidék az elmúlt években összefogott és a földrajzi viszonyoknak jobban megfelelő, új nevet választott magának. Így jött létre a Duna Borrégió. Öt részből álló cikksorozatunkban ennek a vidéknek néhány szakmai és kulturális érdekességére hívjuk fel a figyelmet.

Elsőként egy olyan pincészetet kerestünk fel, ahol a szőlőtermelés művészete, a borászkodás tudománya valóban apáról fiúra száll. A háromgenerációs borászcsalád középső tagja Birkás Menyhért. A kezdetekről, a gazdaság történetéről ő tud a leghitelesebben beszámolni.

Édesapám, őt is Menyhártnak hívták – emlékezik „Menyus" a kezdetekre – még 1940-ben vásárolt Orgoványon egy nyolcholdas területet, ami a mai napig megvan. Ez képezte a jelenlegi családi gazdaság alapját. Ők még kézi erővel fordították a földet; 70 – 80 centiméter mélyen ásták fel a szőlő alá – egy év alatt nem is lettek készen vele. Izsáki Sárfehért és Kövidinkát telepítettek. Kis pincét is építettek, amibe két – háromszáz hektó bor fért el fahordóban. Szüretkor, amit nappal szedtek, este préselték és másnap vitték az átvevő helyre. Ez a kis birtok átvészelte a háborút és még az utána következő időket is. Orgovány szerencsés helyzetben volt. Ott szakszövetkezet alakult, mindenki művelhette a saját területét, csak tíz százalékot le kellett adni a szövetkezetnek. Erőszakos „nagyüzemesítésre" gépesítésre nem került sor. A talaj adottságai is jók. Mintegy ötvenméteres kvarchomok réteg van, ami nagyon jó hőtároló, szőlőérlelő tulajdonságú.

Gyerekként minden szabadidőmet a szőlőben töltöttem – folytatódik a visszaemlékezés. Akkor merült fel, hogy Budafokra, a borászati iskolába menjek tanulni. Jó döntés volt. Emberileg és szakmailag is kitűnő iskolának bizonyult. Elvégzése után – 1968. január 10-én – beléptem első és egyetlen munkahelyemre, már idehaza, az Alföldi Pincegazdasághoz. Nagy cég volt, 19 pincészettel, ezer dolgozóval, ahol a borászat minden ágával találkozhattam. Ekkor ismertem meg Szabadszállás lehetőségeit és megtetszett az itt folyó szőlőtermesztés. Amikor – 1994-ben – lehetőség nyílt magánvállalkozásra, belevágtam. Kezdetben a régi, orgoványi alapokon, majd apránként egyre növekedtünk. A pincegazdaságnál kiváló szakemberek voltak a főnökeim, olyan útravalót kaptam, amivel nem volt nehéz elindulni. Először Dunavölgye Borászati Kft. néven hoztuk létre a vállalkozást, ma Szabadszálláson már a Birkás Pincészet működik.

Cserélni kellett a teljes gépparkot, kisebb hordókat szereztünk be, teljes technológiaváltást végeztünk a minőségi borászat érdekében. A kárpótlás idején nagyon sok gazda kapott szőlőterületet, de csak keveset, félholdnyi darabokat. Ennek előnye is volt, alaposabb munkát végezhettek. Közöttük sok még ma is a beszállítónk maradt, mert eleget tud tenni az általunk meghatározott minőségi követelményeknek. Szabadszálláson abban az időben nem foglalkoztak borkészítéssel. A szőlőt eladták. Számomra ez nagy kihívás volt. Célul tűztem magam elé, hogy jó borokkal szerezzünk nevet magunknak. Az elmúlt másfél évtized távlatában ma már elmondhatjuk: az elhatározást sikerült megvalósítani! Jelenleg hét szőlőfajtával foglalkozunk, ebből tizenkét – tizenhárom különféle borunk van. Az egyik kedvencem az Arany Sárfehér. Még édesapámnak ígértem meg, hogy telepíteni fogom, tartom is magam hozzá. Kifejezetten helyi fajta, pillanatnyilag csak hat község határában készíthető belőle eredetvédett bor. Régen többször is halálra ítélték, mert nehezen termeszthető magas művelésben, sok kézimunkát igényel. Most több kísérletet is folytatok vele, különböző borokat állítok elő belőle.

Másik kedvencem a Kadarka. Azonnal felismerhető, semmi mással össze nem téveszthető bora van. Nagyon finom. Aki egyszer megkóstolja, könnyen a rabjává válhat. Nem egyszerű belőle jó bort készíteni. Aki fel karja vállalni a szőlészet és a borászat legtöbb problémáját, az Kadarkát termeljen! A talaj iránt viszont nem kifejezetten igényes, ezért az orgoványi kvarchomokot jól bírja. Oda szeretnék nagyobb mennyiségben telepíteni belőle. Már a híres nemesítő; Mathiasz János is tudta, a jól beérett, késői szüretelésű szőlőből az Alföldön kiváló, „hegyvidéki" minőségű bort lehet készíteni. Így született a töppedt szemekből készült Rajnai rizling – Ezerjó cuvée, melyet Elizabeth néven palackoztunk.

A vörösborok közül például a Cabernet Franc az egyik, amiből rendkívül finom, kiegyenlített minőségű bort kaphatunk. Nagyon szép csersavai vannak. A 2006-os már elegáns címkéjével is felhívja magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy ez lett a Duna Borrégió bora. Karakteres íz-, illat és zamatanyagaival kiemeli az ételek ízét. Barrique változata dűlőszelektált. Származási helye, az egyébként kiváló termést adó „Siró" dűlő a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy ha nem esett az eső, itt bizony sírtak a gazdák.

Nagy örömet okoz számomra, hogy a fiam, Zoltán követi a pályámat. Mint ahogyan én tettem annak idején, ő is kijárt velem a szőlőbe. Nem is kellett noszogatni, olyan volt a kötődése a szőlőhöz. Megszerette és így az ember nem érzi úgy, hogy egy életút befejeződik. Neki szeretném átadni minden tudásomat. A borászat konzervatív szakma. Az én apám iskolázatlan, igazi parasztember volt. Soha nem beszélgettünk arról, hogyan kezdett szőlészkedni, mert régen a családnak inkább szántó területei voltak. Ennek ellenére a szőlőhöz rendkívül jól értett. Már ő is terméskorlátozást eredményező metszésmódokat alkalmazott. A pincében pedig azt láttam, hogy az eszközeit nagyon tisztán tartotta. A szüretre igényesen felkészült. A borfejtés mindig ünnepnek számított, a hordóit nem vízzel, hanem borral mosta. A birtok fele a testvéréé volt, mégis, négy hold szőlőből a családot el tudta tartani. Az orgoványi pincében minden eszköznek szigorúan meghatározott helye volt. A halála után, amikor én folytattam a gazdálkodást, mindent máshová raktam és két év múlva egyszer csak azt vettem észre: az eszközök ismét ott állnak, ahová még ő tette. Az úgy volt jól! Jó örökség, amit tőle kaptam – ezt adom át a fiamnak.

Birkás Menyhért nemcsak a fiát tanítja. A budafoki szakiskolában eltöltött időre jó szívvel emlékezik, de a Kecskeméti Főiskolától is sok hasznos segítséget kapott. Tudására ott is számíthatnak, jelenleg már a Főiskola címzetes docense.

(folytatjuk)

http://www.birkaspinceszet.hu/

(Fotó: Kovács Krisztina)

A sorozat cikkei:

Révay András: Borok és költők otthona – I. Pincészet születik | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/30752

Révay András: Borok és költők otthona – II. A Birkás Pincészet | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/30761

Révay András: Borok és költők otthona – III. Költők nyomában | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/30772

Révay András: Borok és költők otthona – IV. Az István Borház | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/30781