Ki itt kirándulsz, hagyj fel pár reménnyel
5 perc olvasás 
A nyár a szabadságok ideje. A vakációké, a nyaralásoké, a kirándulásoké, a túrizmusé. S lehetne sorolni a szabadidős tevékenységek sorát, melyet az emberek a szabadságuk ideje alatt művelnek. Itthon és külföldön, a hazaiak külföldön, és a külföldiek hazánkban. Ez pedig hasznos, az ismereteket bővítő, és ezzel az elmét pallérozó is lehet. Legyen az akár maga az utazás közbeni élménygyűjtés, vagy akár egy-egy múzeumnak a megtekintése.
A nyár a szabadságok ideje. A vakációké, a nyaralásoké, a kirándulásoké, a túrizmusé. S lehetne sorolni a szabadidős tevékenységek sorát, melyet az emberek a szabadságuk ideje alatt művelnek. Itthon és külföldön, a hazaiak külföldön, és a külföldiek hazánkban. Ez pedig hasznos, az ismereteket bővítő, és ezzel az elmét pallérozó is lehet. Legyen az akár maga az utazás közbeni élménygyűjtés, vagy akár egy-egy múzeumnak a megtekintése.
Már akkor, ha az ember bejut abba a múzeumba, amibe szeretne, vagy kényelmesen eljut oda, ahova indult. Mert azért ez sem teljesen biztos. Arról, hogy erről akár belföldön útra kelőként tapasztalatokat gyűjtsünk, nem különösebben kell álruhát sem öltenünk. Mert nem arról kívánok szólni, amitől gyakran hangos a média, és nyilvánvalóan lejárató hatása lehet. Nem a külföldiek nyilvánvaló átveréséről, lehúzásokról, és hasonlókról. Elég felkerekedni, és jó szándékkal elindulni. Kirándulni, nyaralni.
Az apró bosszúságok sokszor akkor is elrontják a hangulatot, ha nem szászezres pizza-számláról van szó. Ha valaki a vakációs turistaszezonra időzített üres idejében múzeumi látogatásokat tervez, akkor érdemes elővigyázatosan nekivágni, mert a könnyelműség bosszúságot szül. Az ország ugyanis turista-szezon ide, turista-szezon oda, részlegesen zárva tart. Ez egy Budapest-Szentendre távon megtett pár órás út esetében sem kellemes, de különösen az, ha fél napos buszozás után pattan le valaki a bezárt kapuról. Mert hát mit is akar az a pupák kiránduló. Egyen, igyon, vásároljon vásárfiát, Szentendrén Budapest-tájképes hamutálat, és menjen. Már akkor, ha véletlenül hétfőn tévedt az említett szigetre.
Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy Szentendrén, is van nyitva hétfőn múzeum, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy bármit megtekinthet a nagyérdemű, ha ezen a napon téved oda. Ahogy más városok más napokat tekintenek a múzeumi dolgozók pihenőnapjának. Mindezzel természetesen nem azt szeretném sugallni, hogy a kiállításokon dolgozókba kár bele a pihenés. De akkor, amikor várhatóan látogatói csúcs van az országban, talán megérné egy kis szervezéssel a kirándulók kedvébe járni. A bel- és külföldi látogatókéba egyaránt.
Ha, mint szó esett róla, a látogató odajut, és azt kényelemben, előzékeny szolgáltatás közepette tette. Erre ugyancsak ráférne némi újragombolása a különböző kabátoknak. Azt például, aki a távolsági buszközlekedést úgy szervezi meg, hogy Balatonfüredről Budapestre csak állva, és egy zsúfolt, közel húsz perces késéssel induló buszon lehet eljutni, lehet, hogy át kellene ültetni a szolgálati autóból egy ilyen buszra. Hátha megvilágosodna annyira, hogy mentesítő járatot indítson a kiránduló nagyérdeműnek. Igaz, a fenti élményt végül magamtól is megtagadtam, mert kirándulótársammal a vonatra voksolva hagytuk a buszon ülőket a főni a maguk levében.
S ha már szóba került Balatonfüred, kedvencemmé vált a hajóállomás felkészületlensége a kirándulókra. Nem a látszatok, hanem a részletek alapján. A pénztárban ülő, egyébként kedvesen mosolygó kisasszonyt ugyanis két kérdéssel sikerült sakk-matt helyzetbe hozni. Arra a kérdésre, hogy mennyiért lehet eljutni Siófokra gyorsan és korrekt válasszal szolgált. A fogós-ravasz matt-kérdés úgy hangzott, hogy tud-e információt arról, hogy milyen csatlakozása van a hajónak a vonathoz Budapestre. Természetesen tudjuk, más cég, más partszakasza a Balatonnak, de hátha az utazó a hajót is szívesebben venné igénybe, ha nem egy utazási fekete lyukba ugrana, és biztos lehetne a továbbjutási lehetőségben. Nos, a válasz csak a más cég, más partszakasz paraméterek ismeretét tárta fel. Valahogy úgy hangzott, hogy a csatlakozásokat talán a túl oldalon meg tudják mondani.
A kiránduló számára tehát világos a feladat. Átúszik Siófokra, megkérdezi a menetrendet, majd visszaúszik, és felszáll a hajóra Siófok felé. Lustábbaknak elég úgy tűnik felsétálni a cseppet sem közel levő vasútállomásra, megkérdezni a túlpartra vonatkozó menetrendet, majd visszasétálni, és elhajózni. Ha, és amennyiben ez az információ a hajóállomáson mégis elérhető, akkor a hajózási társaságtól most kérve elnézést, azt is kérném az utazók nevében, hogy ezt az alkalmazottaknak is hozzák tudomására.
Ám, hogy ne csak negatívumok szerepeljenek az írásban. Nagyon érdekes kiállítást sikerülhet megnézni akár hétfőn is Szentendrén a világ legkisebb aranytárgyaiból, melyek készítője az ukrán származású Mikola Sjadristij. A Zirci Arborétumban bármikor kikapcsolódhatunk, a zirci műemlékkönyvtárban két személy részére is előzékeny idegenvezetést kaptunk. S utóbb igen kényelmes busszal sikerült eljutni Zircről Veszprémbe. Úgyhogy jó példák is vannak, tehát a belföldi túrizmus helyzete mégsem teljesen reménytelen. De néha azért eléggé bosszantó.
Simay Endre István
