Révay András: Tirpákok Vidéke

A kifejezést talán nem mindenki ismeri, és ez nem is csoda. Az ország észak-keleti része a XVIII. század közepére meglehetősen elnéptelenedett. Az ide behívott szlovák telepeseket illették ezen a néven, mely a köznyelvben máig fennmaradt. Mai utódaik Nyíregyháza környékén dolgos, becsületes emberek, akik sokat tesznek a vidék felvirágoztatásáért.

Ha pálinkakóstolóra megyünk a Zsindelyes tanyára, szánjunk időt a környék megismerésére is. Esetleg fordítva is érdemes tervezni. Töltsünk el pár napot Nyíregyháza – Sóstó egyik szállodájában és ezt kiinduló pontnak szánva barangoljunk a vidéken! A szálláshelyek között még válogathatunk is, vegyük hát szemügyre a kínálatot. A négycsillagos Sóstói Szinbád Hotel kényelmes berendezésével, szokatlanul tágas szobáival hívja fel magára a figyelmet. A fürdőhöz közel, szép környezetben épült, egyetlen kifogást emelhetünk csak vele szemben: nincs benne lift. Igaz, emelete is mindössze egy van – így szükség sincs nagyon rá.

Az épület eredetileg a kisvasút állomása volt, azé a vonaté, mely még ma is közlekedik. A helyi lakosok és a kirándulók körében roppant népszerű, ám az „illetékesek" véleménye szerint kihasználatlan. Igazán kár lenne, ha ez is a mellékvonalak sorsára jutna, indult is valami kezdeményezés a megmentése érdekében. Ez a vidék sohasem tartozott az iparilag fejlett területeink közé. Rejtett kis szépségei – talán pont ezért – viszont megmaradtak. Az itt élők számára az idegenforgalom jelenthet megélhetési lehetőséget, ezzel kapcsolatban pedig tudomásul kell venni, hogy az emberek sohasem „általában" kíváncsiak egy helyre. A jó minőségű szolgáltatásokat igénylik.

Régen sem volt ez másként. A hoteltől még ötpercnyi sétaútra sincs az 1866-ban épült Svájci lak panzió, mely olyan vendégekkel büszkélkedhet, mint Blaha Lujza vagy Krúdy Gyula. Egykor ők is megszálltak itt – hirdetik a falon az emléktáblák. Bízzunk meg az ízlésükben, bár azóta néhány dolog bizonyára megváltozott. Amiről viszont bátran kijelenthetjük, hogy ma is kitűnő minőségű, az a konyhája. A teraszon helyet foglaló vendégek még végig is nézhetik, miként sülnek a szabad tűzön, roston a hússzeletek, párolódik, grilleződik mellette a sokféle zöldség. Már a látványától is éhes lesz mindenki.

Újabb keletű látványosság, és egy rövid sétára mindenképp érdemes a Múzeumfalu, félúton a hotel és a panzió között. Most éppen harminc éves. Az alapítókat 1979-ben kétségtelenül a jó szándék vezette, amikor elhatározták: az ide telepített házakkal az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje közötti állapotot igyekeznek megőrizni, bemutatni. Bár 1996-ban még „Az év múzeuma" címet is elnyerték, jelenlegi működésük nem tekinthető mintaszerűnek. A faluban több száz épületet, köztük mintegy húsz lakóházat helyeztek el, részben másolatként, részben eredeti állapotában ideszállítva. Szegényparaszti és kisnemesi porták állnak egymás mellett, a falu szélén a cigányok három lakhelye valódi kuriózum. Az egyik egy földbevájt szállás, a másik igazi putri, a harmadik már háznak is nevezhető, még ha egyszobás is.

Ugyancsak érdekesség a tunyogmatolcsi szárazmalom működőképes változata. Másolat, csakúgy, mint a harangláb és a temető, ahol halottak ugyan nincsenek csak a megyében honos vallások szerinti sírjelek. Nem hiányzik a temetőőr háza sem. A kazettás mennyezetű református templomban istentiszteletet már nem, esküvőt és keresztelőt viszont még tartanak. A falu – egészében kedvező – összképét néhány apróság rontja el. Az egyik háznál a származási helyét jelző táblán, kívül Hermánszeg, belül Tiszabecs áll. Máshol a gémeskút mellett frissen szerelt vízvezeték csapja áll ki a földből, kint az utcán pedig a környezetbe egyáltalán nem illő szemétgyűjtő ládák csúfítják el a látványt.

Még mindig a közvetlen közelben maradunk, ha sétánk következő színhelyéül az állatkertet, pontosabban az Állatparkot választjuk. Szokták a „legek" helyének is nevezni – nem is ok nélkül. A Nyíregyházi Állatpark 24 hektáros területével a legnagyobb az országban. A legszebb, mert a természet adta kincseket szinte érintetlenül hagyva illeszkedik környezetébe; a „legállatibb", mert lakói természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben élnek. A leggazdagabb, mert vidéken itt található a legtöbb faj (300) és a legtöbb egyed (mintegy 3500); a legegyedibb, hiszen csak itt látható például fehér tigris, arapapagáj, adax antilop, sávos manguszta, cápa; és a legáttekinthetőbb, mert a látnivalókat kontinensenként csoportosították. A „legújabb" is, mert szakemberei minden évben újabb szenzációval rukkolnak elő. Segítenek ebben a környék lakói is. A Zsindelyes Pálinkafőzde például éppen most fogadta örökbe a Park szürkemarha állományát.

Ennyi séta, nézelődés már elég egy napra, pihenjünk meg egy kicsit! Keresve sem találnák erre jobb helyet Sóstón a gyógyfürdőnél. A város asszonyai 1794-ben kaptak engedélyt arra, hogy Sóstón ruhát mossanak, három évtizeddel később pedig már megépült az első, négy káddal működő fürdőház. Sóstógyógyfürdő legújabb attrakciója az Aquarius Élményfürdő, mely több generáció együttes pihenését, kikapcsolódását szolgálja. A felnőttek és az idősebbek kedvelt pihenőhelye a Termálvilág. A fiatalok részére Élményvilág épült, ahol a bátrabbakat óriáscsúszdák, hullámmedence és vízfüggönnyel, barlanggal készült vadvízi sodró-folyosó fogadja. A legkisebbeket a medencével, csúszdákkal, mesevárral, pihenőszobával felszerelt Gyermekvilág várja. Figyelemre méltó az igazgató álláspontja, ő ugyanis nem enged abból, hogy minden medence mellett legyen egy úszómester. Azt mondja: a kamera nem elég, az nem tud senki után beugrani a vízbe, ha menteni kell. Milyen igaza van!

Ha pedig már amúgy is eltöltünk néhány napot a vidéken, tegyünk egy kis kirándulást! A már többször emlegetett Zsindelyes közelében van Újfehértó. Története során volt már város, azután egy időben ez volt az ország legnagyobb faluja, 1992 óta ismét város. A főtéren, a múzeum előtt áll az Árpád díszkút. A múzeum 1995-ben nyílt meg, láthatóak benne leletek az újkőkortól napjainkig. Ott van mindenestől egy parasztporta belseje, egy másik falon eredeti nemesi ármálisokkal is találkozhatunk. A tér másik oldalán az egykori Úri Kaszinó szépen helyreállított épülete, ma a Zsindelyes ház rendezvényeit szolgálja.

Végül látogassunk el egy rövid városnéző séta erejéig Nyíregyházára is! Innen egészen 1969-ig még villamos vitt ki Sóstóra, nem nagy tehát a távolság. A város fejlődését 1753-tól számítják, Károlyi Ferenc gróf ekkor kezdte letelepíteni itt a „tirpákokat". Napjainkra már a térség egyik gazdasági és kulturális központja. Írók, tudósok, képzőművészek indultak innen és lettek híresek, világhíresek. Olyan személyek kötődnek a városhoz, mint Benczúr Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Váci Mihály. A város kulturális kínálatából, talán a leghíresebb és legnépszerűbb a már nyolcadik alkalommal megrendezett Vidor Fesztivál, mely Közép – Európa legnagyobb ingyenes, világzenei fesztiváljává vált. 2008-ban négyszáz programot követhettek figyelemmel az érdeklődők a fesztivál kilenc napja alatt, ahol Afrika, Amerika és Európa tizenkét országának közel 1300 művésze szórakoztatta a 150 ezres nézősereget a városban. A rendezvény az idén (2009.) augusztus 28-tól szeptember 5-ig tart majd.