Bombagyár Blog: Megint utast vertek a BKV ellenőrök
7 perc olvasás
Sok az utas? Majd csökkenni fog!A barikad.hu már lehozta, én egy kicsit késve jutottam a leveleimhez. A Bombagyár Rádióból is ismert Robint tegnap BKV-ellenőrök támadták meg. A derék közszolgálati munkatársaknak az volt a bajuk, hogy nem volt jegye. A brutális ütlegelésbe kérés nélkül bekapcsolódott egy roma honfitársunk is. A bezárt buszon szabályos leszámolás zajlott, a szadista mocskok csaknem maradandó sérüléseket okoztak barátunknak. Olvassátok el beszámolóját.
Sok az utas? Majd csökkenni fog!A barikad.hu már lehozta, én egy kicsit késve jutottam a leveleimhez. A Bombagyár Rádióból is ismert Robint tegnap BKV-ellenőrök támadták meg. A derék közszolgálati munkatársaknak az volt a bajuk, hogy nem volt jegye. A brutális ütlegelésbe kérés nélkül bekapcsolódott egy roma honfitársunk is. A bezárt buszon szabályos leszámolás zajlott, a szadista mocskok csaknem maradandó sérüléseket okoztak barátunknak. Olvassátok el beszámolóját.
Tegnap (2009. 09. 25.) reggel hét órára kellett a Móricz Zsigmond körtérre érnem, ahol a munkaadómmal találkoztam volna. A 7-es, vagy 173-as volt a legközelebbi és legkézenfekvőbb megoldás.
Ritkán veszem igénybe a BKV járatait, ezért nincs bérletem. Általában gyűjtőjeggyel utazom. Ezen a reggelen azonban nem volt már egy darab sem. A megállóban sem volt lehetőségem venni, de mivel sietnem kellett, felszálltam az első buszra ami jött, egy 173-asra.
6:30-kor még reménykedtem benne, hogy időben odaérek a Móriczra. Egy megállóval a célállomás előtt azonban felszállt két ellenőr. Durva hangnemben szólítottak meg. A jegyemet kérték. Mondtam, hogy nincs jegyem, de úgyis leszállok a következő megállóban. Erre teljesen kikeltek magukból. Minősíthetetlen hangnemben közölték, hogy nem szállhatok le, járőrt hívnak és azt ordították, hogy "most megszívod te kis geci, több száz ezret fogsz fizetni". Én ekkor szóltam, hogy márpedig a Móriczon le fogok szállni és mivel közeledett a megálló, elkezdtem készülődni, a táskámat felvenni és indultam volna az ajtó felé, de az egyik elém állt és két kapaszkodót megfogva feltartóztatott, azt mondta, nem mehetek sehová.
Megpróbáltam átbújni a karja alatt, mire a másik ellenőr, aki egyébként nő volt, elkapta a hajam és olyan erővel kezdte el tépni a kapaszkodón keresztül, hogy majdnem átrántott az üléseken. Az előttem álló ellenőr eközben üvölteni kezdett, hogy megütöttem, és állítsák meg a buszt. Próbáltam szabadulni, de egyikük a két kezemet, míg a másik a hajamat húzta. Egyszercsak azt vettem észre, hogy a busz megállt, és az utasok leszállnak. Próbáltam segítséget kérni, de senki sem jött oda.
A két ellenőr már ütlegelni kezdett, minden erőmmel azon voltam, hogy lejussak a buszról, de a buszvezető becsukta az ajtókat, mielőtt a kijárat közelébe érhettem volna. Megpróbáltam kinyitni az ajtókat a vésznyitóval, amikor a busz vége felől egy igencsak sötétbőrű férfi érkezett, aki kérdezés nélkül elkezdte ütni a fejemet. A két ellenőr eközben lefogott, és mivel nem tudtam védekezni, elég hamar elvesztettem a látásom, és a hangok is visszhangozva jutottak el hozzám. Valamelyikük többször gyomorszájon térdelt, mire én összerogytam, erre egyikük hátulról átkarolta nyakam és egyre erősebben kezdte szorítani. Amikor már nem kaptam levegőt, utolsó erőmmel kirántottam a fejem a szorításból, ettől megroppant a nyakam. Olyan érzés volt, mintha áramütés ért volna.
Innentől a dolgok összemosódtak, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha képes lennék elérni a vésznyitót megmenekülhetnék. Ezalatt a busz mellett összegyűlt tömeg többször megpróbálta felfeszíteni az ajtót és azt kiabálták, hogy engedjenek el. Gyakorlatilag ekkorra felváltva fogtak le és vertek. Az egyik pillanatban az egyik ellenőr szólt, hogy megjöttek a rendőrök és mindhárman a busz hátsó részébe siettek, én pedig előretámolyogtam és a vezető kabinja mögötti ülésre rogytam. A rendőrök később lesegítettek a buszról, és mentőt hívtak hozzám. A mentőben tudtam meg, hogy mindkét ellenőr nő volt, és azzal vádolnak, hogy az acélbetétes bakancsommal, többször megrúgtam őket. Ám igen hamar feltűnt mindenkinek, az ellenőröket kivéve, hogy edzőcipő volt rajtam.
A mentősök először a helyi betegellátóba vittek, ahol több vizsgálat után a Szent János kórházba küldtek, ismét mentővel, koponya ct.-re. Az orvosok elmondták, nem sok hiányzott ahhoz, hogy leszakadjon a lépem, agyrázkodást kaptam és bár most nincs belső vérzésem, de az elkövetkező három hétben, ha bármikor hirtelen rosszul lennék, vagy belázasodnék azonnal hívjak mentőt. Délután ötig megfigyelés alatt tartottak.
Természetesen gyalog mentem haza. Otthon még egy öklömnyi kitépett hajköteget fésültem ki. Közben azon gondolkodtam, hogy én végig csak védekeztem és egyszer sem ütöttem, vagy rúgtam meg senkit. Akik hallották a történetem, több hasonló esetet meséltek. Olyan, BKV miatt elszenvedett sérelmekről, melyekből később nem lett feljelentés és a közlekedési vállalat még csak bocsánatot sem kért soha. Rá kellett jönnöm, hogy az emberek többsége azért kényszerül eltűrni a BKV munkatársainak méltatlan viselkedését, mert az ilyen esetekben a magyar jog szerint nem történik valódi sérelem. Pedig ezek az emberek többségben dolgozó, adófizető állampolgárok akik anyagi nehézségeik ellenére is jegyet váltanak a járatokra. Az őket ért, sok esetben életre szóló megaláztatást annak köszönhetik, hogy jogrendszerünk azt feltételezi, megkíséreltek 300 Ft-os kárt okozni a vállalatnak. Az, hogy nem esett ennél komolyabb bajom csak a szerencsének és a vastag pulóvernek köszönhetem. Az esti órákban természetesen megtettem az ügyben a feljelentést. Nem fogom annyiban hagyni.
(ui.: ezúton is szeretném megköszönni az intézkedő rendőröknek, akik hamar felismerték a helyzetet, a több tanúnak akik vállalják a bíróságra való bejárást és az orvosoknak, akik még ilyen nehéz körülmények között is alaposan és lelkiismeretesen végezték feladatukat)
Saját kommentárom az ügyhöz. Miért nem ütött vissza Robin, hiszen képzett harcművész? Azért, mert Állam bácsi igazságszolgáltatása hatékonyan megvonta tőle az önvédelemhez, ezáltal az élethez és az emberi méltósághoz való jogát. Még mindig tart ugyanis a Mortimer-ügy miatt kiszabott felfüggesztett börtönbüntetése, ami könnyen letöltendővé válhat, ha az ellenőrök elég hatékonyan hazudnak. Szerencsére ehhez túl hülyék voltak, de ha visszaüt, akár el is ítélhetik közfeladatot ellátó személy elleni erőszakért. S ne felejtsük el, hogy a magyar bíróságok hogyan ítélik meg az önvédelem jogos mértékét – gondoljunk csak az én gázpisztollyal kiosztott ártatlan roma állampolgáromra. Robinnak még egy gázspray-je se lehet, azért is lecsuknák.
Verekedő BKV-ellenőrök
Jössz elagyalni ezeket a patkányokat? Igen, számíthatsz rám!
Nem, mert nem tudok jönni, de helyes, üssétek szét őket.
Nem, mert nem merek jönni, de helyes, üssétek szét őket.
Szerintem bízzuk a rendőrségre, azért vannak.
Nem ez az első eset, hogy a BKV ellenőreinek önkényeskedéséről hallhatunk, olvashatunk. A cég nem csak a százmilliós végkielégítések zsebrevágásában jeleskedik, hanem az antiszociális, pszichopata állatok bizalmi állásban való alkalmazásában is. Ezúttal azonban túl messzire mentek. Ennek a közösségnek nem lehet büntetlenül bántalmazni egyetlen tagját sem. A feljelentés nyomán ki fog derülni ezeknek az erősködő disznóknak a neve, címe, amit természetesen közzé fogunk tenni, és szeretettel várjuk azokat a szintén antiszociális és pszichopata olvasóinkat, akik szeretnének védtelen BKV-ellenőröket összeverni, akár egy "védtelen" nőt. Jelszavunk: "Ön erős? Próbálja ki velünk!" Viperát, baseball-ütőt az ilyen köcsögöknek, akik a bezárt buszon, négyen esnek neki egy utasnak. Ha nem tesszük, holnap akár veled is előfordulhat.
Az eredeti megjelent:
