Békés Boldog Karácsonyt kivánunk minden olvasónknak!
5 perc olvasásMa van a Karácsony előtti este a Szenteste. Ilyenkor az Emberfia azaz Jézus szülezését ünnepli a keresztény világ. Ez a nap egyike azon kevés ünnepnek, amikor nem a fájdalomnak, a halálnak, a vértanúságnak, hanem egy új élet születésének örvedenek az emberek.
Ma van a Karácsony előtti este a Szenteste. Ilyenkor az Emberfia azaz Jézus szülezését ünnepli a keresztény világ. Ez a nap egyike azon kevés ünnepnek, amikor nem a fájdalomnak, a halálnak, a vértanúságnak, hanem egy új élet születésének örvedenek az emberek.
Ez a béke időszaka. Talán az sem árt, ha erre az időre nem kapcsoljuk ba a hivatalos kereskedelmi rádiókat, tévéket, nem hallgatjuk a belőlük áradó Gyűlölet-szimfóniát. Ilyenkor érdemes – máskor is, de ez az ünnep alkalom rá – hogy kicsit egymás felé forduljunk.
Az Árutemplomok Gépistenei idén hiába várták áldozatunkat a Mammon oltárán. Uralkodó vezetőink gondoskodtak róla, hogy az idei Karácsony valóban a szegények Karácsonya legyen. Ez meglátszik a statisztika mutatóin.
Ugyanakkor azonban a jótékonysági szervezetek az adományokkal rekordot döntöttek. AMi azt jeleti, hogy nem a cégek, hanem a kisemberek adtak első sorban. A cégeknek ugyanis Mammon papjai diktálnak. Az új dó szabályok szerint – az ÁFA-t ki kell fizetni, és minden ami bérteher, megsarcolja pénzéhes kormányunk – nem éri meg adományozni. Inkább meg kell semmisíteni azokat a javakat, amelyeket szétoszthatnánk. Az ember látja szinte kéjesen mosolygó hivatalnokainkat, a jóindulattól csöpögő vám és adótisztviselőinket, amint elégedetten dőlnek hátra: Az emberséget büntetni, a segítőket meg megalázni kell. És az állam kaszál.
Törvényeinket speciálisan – egyedül Európában úgy alakították az idei évben tovább, hogy az állam szinte bármikor bármiért bárkit bárhol, bármilyen jogcimen büntethessen, sarcolhasson. Mindezt a nép, a lassan fogyó nép, kinek már gyermeket szülni sem éri meg, csak birkamód bégetve tűri. Ember ember ellen fordul, feljelent. Az APEH-ben meg gyűlnek ezek a feljelentések. Csak azért mert másnak valamivel többje van. Ismét a Sárga Irigység démona vert éket az emberek közé.
Embert ember ellen, szülőket gyermekük ellen, gyermeket a szülők ellen, testvért testvér ellen fordit a hivatalos politika. De az emberek borkák. Felejtenek. Felejtik ilyen szituáció már volt többször is a magyar történelemben. Legutoljára akkor, amikor a poltika nézetek alapján, teljesen tudatosan kirogták a sámlit az emberek alól, hogy ne tudjanak önállóan boldogulni. Generációknak szakadt magja, generációs vagyon, tudat tapasztalat tűnt el a semmibe. Vajon ennek az időszaknak a mártirjait mikor fogjuk megismerni? Mert a mély hallgat. Az emlékezet véges.
És mi van a magyar falusi emberrel, a magyar gazdákkal, amelyek termelés gerincét szolgáltatták évszázadokon keresztül. Mi vana sarki kisboltossal, a kereskedővel, a kisparossal, akik köré szinte közösségek szerveződtek? Mi van az egykor hires oktatási rendszerrel?
Gondolkozzunk már el egy pillanatra. Gondolkozzunk ez azon is, mely értékrendet képviselte Magyarország évszázadokon keresztül? És kik milyen értékrendet, pontosabban értéktelenséget erőszakoltak rá, embertelen gazdaságinak mondott érdekek alapján.
Gondolkozzunk, és lépjünk. Mert ha nem lépünk, akkor nem is egesz egy évszázad alatt
"a sírt, hol nemzet süllyed el, milliók veszik körül"
Nem szégyen kihasználni az EU erejét. Mert sok rossz tulajdonsága mellett van egyetlen jó is: Az emberek és szolgáltatások szabad áramlása. Azaz pontosan olyan a helyzet, mint egykoron a Bolgod Békeévekben volt a Monarchia idején. Ha nem megfelelő az oktatási szinvonal, tessék Bécsbe menni. Ott még – hála a diákoknak, akik eléggényakasan védik az EU burokratáinak ellenében a bástyákat – még minden működik. Nincs felvételi és INGYENES.
Nem tud itthon vállalkozni? Menjen Ausztriába, ahol az adóhivatal nem tekinti bűnözönek saját polgárait, ahol – sok esetben ellentétben a Monarchia bürokratizmusával – nem azt nézik, mi akadályoz, hanem azt, hogyan lehet megoldani valamit. A kisember ott még érték. És mivel a vállalkozások átnyúlhatnak a határokon, semmi akadálya más országokban való terjesztedésnek. Mint a Monarchia idején.
Most mondhatunk átokimákat egykori vezetőinkre, hogy az iskolában nem a tradicionális németet tanitottak, hanem a magyar mai napig élő nyelvvizsga rendszerrel elérik, hogy semmilyen nyelven NEM BESZÉL a magyar. A magyar nem hülye. Tud nyelveket tanulni. De ha ez nincsen, és az állam sem akadályozza, akkor tudja saját hagyományait, nyelvét más nyelvi közegben is megőrizni. Alsóőr, Felsőőr, Alsópulya, Felsőpulya azok a települések Ausztriában ahol a magyar nyelvű szolgáltatást az államnak kell biztosítania a jelelévő magyar többség okán. A most módósítandó nyelvtörvény ezt ki fogja terjeszteni, és például Bécs városa is bele fog ebbe a kategóriába kerülni. De a határ mentén érdemes elfogadni az Ausztria által kínált lehetőséget, az óvodát, az alap és középfokú oktatást. ott gimnáziumokat, iskolákat, ovodákat ment meg a megszűnéstől, itt egy második nyelv tudását és efgy olyan szemléletet admi, ami a kiegett agyonhajszolt hazai pedagógusaink talán csak az egyházi iskolákban (hangsúlyozom egyházi, a felekezet megnevezése nélkül, mert az emberi és pedagógiai színvonal mindenütt toronymagasan jobb, mint a hazai tömeg oktatásban…) képesek megadni.
Gondolkodjunk és forduljunk egymás felé. És gondolkodjuk el:Kienek az érdeke, hogy itt Magyarországon ember embernek legyen farkasa, hogy gyerekeink olvasástudás és sokszor használhatalan ismeretek birtokában kapjanak bizonyítványt, oklevelet.
Karácsony a gondolkodás ideje. Legyünk emberek! Valódi emberséggel.