A tanulás útjai
5 perc olvasás
A társadalmasított tanulás színhelye az iskola…Az emberi pszichikum vizsgálatakor az egyik központi probléma a tanulás folyamatának, illetve a tanulásnak, mint olyannak a folyamata. Az egyes ismeretek elsajátításának módja és az elsajátítás, majd az ismeretek felhasználásának korlátai régóta foglalkoztatják az embereket, mivel akár csak az egyes emberek megfigyelésével is megállapítható, hogy akár jelentős személyes különbségek is mutatkozhatnak ebben a tekintetben ember és ember között.
A társadalmasított tanulás színhelye az iskola…Az emberi pszichikum vizsgálatakor az egyik központi probléma a tanulás folyamatának, illetve a tanulásnak, mint olyannak a folyamata. Az egyes ismeretek elsajátításának módja és az elsajátítás, majd az ismeretek felhasználásának korlátai régóta foglalkoztatják az embereket, mivel akár csak az egyes emberek megfigyelésével is megállapítható, hogy akár jelentős személyes különbségek is mutatkozhatnak ebben a tekintetben ember és ember között.
Ezekben a különbségekben egy részhalmazt képezhetnek az egyes emberekkel velük született képességek, lehetőségek, melyek egy része kétségtelenül biológiai okokra vezethető vissza. Ezt igazolják azok a kutatások, melyek akár állatokkal végzett modellkísérletekben is rámutattak az egyes biokémiai, fiziológiai, vagy például a genetikai folyamatok jelentőségeire az egyes ismeretek megszerzésének, viselkedési mintázatok, ismeretek rögzülésének folyamatában. Ugyanakkor ezeknek a hatásoknak az abszolutizálása valószínűleg nem ad teljes értékű megközelítést a tanulás pszichológiájára, bár állatkísérletek során szerzett ismeretek a behaviorizmus értelmezésében meglehetősen nagy súlyt kap, és a jutalmazással, büntetéssel segített tanulás, kondicionálás módszere sok rokonságot mutat az állatok tanulását vizsgáló megoldásokkal. Legyen az a kondicionálás akár a klasszikus- az operáns kondicionálás. Rokonságot mutatva a behaviorizmus ebben némileg az empirikus filozófia „tabula rasa" elméletével is, mely feltételezte, hogy nincsenek velünk született eszmék, viselkedésminták, és minden „menet közben", a környezet hatására alakul ki.
Ha ezen az alapon indulunk el, könnyen juthatunk olyan következtetésre, hogy a tanulás során az egyes emberi palatáblákat kell valamilyen módon teleírnunk, és az egyes ember jutalmazásával vagy büntetésével, annak teljes mentál-asszociációs rendszere átírható. Egy újszülött illetve egy iskolába érkező gyermek esetében pedig bármi, bármikor megtanítható.
Ugyanakkor ez kétségtelenül egy erősen kötött tanítási formához vezethet, melyben a közösség hatása háttérbe szorul, és szélsőséges esetben inkább hasonlíthat csoportos idomításra, mint közösségi oktatásra. Ennek ellenére a behaviorizmus talaján állva is értek el eredményeket a pszichológusok, mely eredmények egyes esetekben akár igazolhatták is elméleteiket, illetve az elméleteik alapján végzett tanítást. Különösen olyan esetekben, amikor társadalmi okokból, például egy börtönben, vagy egyes pszichológiailag sérült esetekben lezárulnak az egyéb tanulási, tanítási lehetőségek.
Természetesen elképzelhető egy másik szélsőséges felfogás is, amennyiben az egyénnel veleszületett képességeket és a genetikailag rögzült tudást akarnánk abszolutizálni. Ennek tarthatatlansága még az állatok megfigyelésével is gyorsan bizonyítást nyerhetne, mivel még az olyan esetekben is szükséges valamilyen szinten tanulás, amikor egyébként a képesség biológiai alapjai adottak. Ahogy a madarak repülése vagy az ember járása esetében is megfigyelhető.
Ha az utóbbit nézzük, akkor minden hozzá szükséges adottsággal születünk, de végső lökést egy tanulási folyamat adja meg a lábra álláshoz. Különösen így van ez a jelentős társadalmi, közösségi kontroll alatt álló tanulnivalóinkkal. Például normális esetben a beszéd minden biológiai adottságával vele születünk, de a mások által értelmezhető beszélt nyelv már tanulás eredményeként lesz sajátunk. Így érthető, hogy a tanulási folyamatokat sokkal inkább közelíthetjük egy komplex tanulási elmélettel, melyben helyet kaphatnak a biológiai adottságok, genetikai rögzültségek éppen úgy, ahogy az erre, mint alapra épülő társadalmi, közösségi hatások, elvárások. Az asszociációs rendszernek olyan komplexét létrehozva, mely akár egészen elvont, és kézzel aligha fogható ismeretek elsajátítására is képessé teszi az embereket. Jelentős szerepet szánva a különböző kognitív folyamatoknak is.
De az említett komplexitásban jelentős szerepet kaphat, mint említettük a közösség, a társadalom is. Az ember élete során legelőször a család, mint közösség, melyben a pszichikum legelőször kényszerül a tanulásra. Megtanulva számos olyan reagálási mintát, mely akár csak a puszta életben maradását szolgálhatja. A későbbi beilleszkedését a családba és még később a családi kapcsolatrendszert is magába foglaló nagyobb közösségbe mindenképpen.
Természetesen az akár tárgyi, akár csak átvitt értelemben értett jutalmazás ebben az esetben is szerepet kap, és a család, majd a társadalom által nyújtott környezethez való szocializáció is felfogható behavioristák által vallottak egyfajta kibővítéseként. De egyrészt magyarázatot adhat a szociális körülmények illetve az egyes kultúrák közti tanult különbségekre is, másrészt kevésbé kezeli szabadon programozható bionikus robotként az embert. A tanítás során pedig nagyobb szabadságot ad az egyéni különbségekhez való alkalmazkodás számára.
Simay Endre István
