Révay András: Egy Politikamentes Díj

Gyakran mondják, hogy egy díj értékét valójában nem az határozza meg, kik adják, sokkal inkább az: kik kapták meg! A magyar Oscar-díjnak is joggal nevezett Gundel Művészeti Díj esetében ez az állítás feltétel nélkül igaz.

A díjátadó gálavacsorán dr. Buday Gábor, a Gundel étterem ügyvezető igazgatója a díj történetét így foglalta össze: „Kilenc évvel ezelőtt alapítottuk meg, abban az időben, amikor érezhető volt, hogy a művészek egyre kevesebb elismerést kapnak. Láng György és Pálmai Tamás ötlete alapján hoztuk létre, a lényege, hogy különböző kategóriákban, szakértői zsűri döntése nyomán ítéljük oda, de pénzjutalommal nem jár. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy a művészek büszkék rá, az állami díjakkal együtt emlegetik. Csak annyiban hasonlít az Oscar-díjhoz, hogy az is egy vendéglőből indult el, ennek ellenére a miénket is mind gyakrabban illetik ezzel a névvel."

A szervezők nevében a visszaemlékezést – még a díjak átadása előtt – Korcsmáros Nóra folytatta. Kezdetben valóban Oscar-szerű külsőségek között díjaztak, majd úgy gondolták, hogy a jelölteket is méltó módon meg kell ünnepelni. Idén egy új korszak veszi kezdetét, Szinetár Miklós elnökletével folytatja tovább munkáját a Gundel Művészeti Díj kuratóriuma. Az előző elnök Békés András rendező másfél évvel ezelőtt vonult vissza, Buday Gábor a Gundel étterem igazgatója hosszas mérlegelés után döntött úgy, hogy a tavaly Gundel díjat nyert rendezőt bízza meg a feladattal. Igaz, hogy Szinetár Miklósnak számos elfoglaltsága van, de boldogan mondott igent a felkérésre. A szervezők úgy határoztak, hogy ebben az évben még a hagyományos módon zajlik a díjátadás, jövőre viszont, a 10. évfordulón sok újdonságra lehet majd számítani.

A díszvacsorára érkező tizenhét díjazott művészt és a meghívottakat a Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület tagjai fogadták a bejáratnál. Mint később kiderült, nem véletlenül esett rájuk a választás. Nevük az egyik díjazott emlékei között bukkant fel. Ezúttal is, ahogyan korábban, tizennégy művészeti kategória egy-egy képviselője vehette át a díjat, hozzájuk csatlakozik még a három „életmű díj" nyertese. A kuratórium tagjai között helyet foglal filmrendező, operaénekes, színész, újságíró, rendező, könyvkiadó, táncművész, így valóban széles kitekintés alapján választhatták ki a leginkább érdemeseket.

A kuratórium elnöki tisztét Szinetár Miklós három okból vállalta el. Megnézte, kik kapták a díjat korábban és látta, hogy az ország legkiválóbb művészeinek neve szerepel a listán. A második ok az volt, hogy ez feltűnően politikamentes díj! Napi politikától mentes! Más díjak esetében sajnos a napi politika beleszól a döntésekbe. Persze a művészet mindig is politizált. Politizált Verdi a Don Carlosban, Puccini a Tosca-ban, Mozart a Figaro házasságában, Shakespeare a királydrámákban, Csehov a Cseresznyéskertben. Minden valamire való mű politizál, a polisz, a város ügyeivel foglalkozik. De az más! A harmadik ok: hogy a díj nem jár pénzzel. Így elmaradnak azok a bizonyos telefonok; „ugye segítesz?" „gondolsz rám?" – ami az összes többi díjnál jelen van. Mindezek ellenére, láthatóan figyelnek erre a díjra. Most talán majd még jobban, mert az egyik díjazott sorsa megpecsételődött egy balesettel és szinte az egész sajtó ezen csámcsog. A zsűri véleménye viszont az volt: két külön dologról van szó, nem kell összekeverni. A díj egy egész éves teljesítménynek szól és ami abban kiemelkedő, az valami egészen mástól még nem vész el!

A díjátadás sorát az életmű díjasok nyitották meg. Ezt – mint a neve is jelzi – egy életpálya megkoronázásaként ítéli oda a kuratórium. Barta Mária 65 éve van a pályán, ebből húszat a Víg Színházban töltött el. Alakításai során mindenben a legjobbat nyújtotta és még ma is játszik! Nagyon boldog ezzel a díjjal – mondta, hogy pont itt veheti át, mert ötéves korától kezdve járt a Gundelbe vasárnap délután. Gimnáziumba is az egyik Gundel-lánnyal járt egy osztályba. Az egész ligetet szinte még ma is magáénak érzi. Abban az időben Fricsay Richárd katonazenekara játszott itt, a rendezők az ő kedvéért hívták meg a hagyományőrzőket.

Az ének, a zene, az opera olyan furcsa dolog, ami még kulináris örömöket is tartogat. Ha hallunk egy gyönyörű hangot, ami hatalmas, ami betölti a teret, ami belénk hatol, akkor valami olyan fizikai élményben lehet részünk, mint amikor jó ételekkel telünk el. Berczelly István nagyszerű alakításai az egész magyar Wagner repertoárt sikerre vitték. Egyedülálló személyiségével olyan Wotan, amilyen egész Európában nincs több. A belőle áradó óriási erő és hang hitelesítette ezt a figurát. Az életmű díj méltán illeti őt meg.

A harmadik életmű díjat a magyar filmek egyik legnagyobb mestere, Makk Károly kapta. Alkotásaival a filmtörténet kitörölhetetlen, „aranylapjait" írta meg. Már gyermekkorában kötődött a mozihoz, édesapja mozigépész volt. Az egyetemen művészettörténet – filozófia – esztétika tanulmányokat folytatott, később tért át a „filmszakmára". A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán végzett és a diploma megszerzése után egy évvel már tanított is a Főiskolán. Tízéves szakmai gyakorlattal a háta mögött készítette el első önálló játékfilmjét. A Liliomfi a maga korának legnézettebb filmje lett. A rendezői pályát azóta díjak, sikerek, kitüntetések sora szegélyezi.

A könnyűzenei díjat a 2005-ben alakult Jambalaya együttes nyerte. Hagyományos New Orleans-i zenét játszanak, hűen elnevezésükhöz. A név ugyanis egy olyan ételt takar, amibe szinte mindent beledobálnak és ízletes keverék lesz belőle. Zenéjük is hasonló, hiszen a város nagyon sokféle nép találkozásának színhelye. A zenekar tagjai válogatott, profi zenészek, de nagy barátok is egyben. Gyakran adnak koncertet és jól ismertek az európai közönség előtt is. Olykor meghökkentő ötletekkel állnak elő. Megtörtént már, hogy a megváltott jegy mellé mindenki kapott egy példányt az újonnan megjelent magyar albumukból.

A film- és TV-rendező kategóriában a díjazott Mészáros Márta lett. Elmondható róla, hogy örökifjú, szinte nincs más az egész filmes szakmában, akiben annyi tűz és energia lobogna. Mások görcsösen kapaszkodnak a hírnév után, ő egyszerűen, csak úgy, könnyedén világhírű lett. Olyan emberekről – Nagy Imréről, Kéthly Annáról – készített filmet, akiknek a nevét korábban évtizedekig kimondani sem lehetett. Azt a világot közvetítette, amiben éltünk és ezt az emberek, idehaza és külföldön észre is vették. Filmjei minden bizonnyal 40 – 50 év múlva is iránymutatóak lesznek.

Pap Vera, az Augusztus Oklahomában című darabban nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet. A legjobb színésznőnek járó díjat ezért kapta. Stohl András az Úri muri-ban bizonyította, hogy igazi férfiszínész. Az ilyen karakter színházi világban nagyon értékes, szinte fehér hollónak számít. A kuratórium ezt a tehetséget, ritkaságot, színészi erőt kívánta díjazni. A művész, megköszönve az elismerést elmondta: számára ez most jelkép. Jelzi azt, hogy vannak még, akik kezet tudnak nyújtani annak, aki bajban van, és ezért – bárhogy is alakul a jövő – ez élete legfontosabb díja marad!

A „Sztár-lett" kategória díjazottja, Pokorny Lia, az Új Színház fiatal művésznője. Egyénisége és tehetsége most van kibontakozóban. A tánc kategória díját Román Sándor érdemelte ki. Új műfajjal gazdagította a táncművészetet és ő az ExperiDance Együttes vezető koreográfusa is. Az Alexandra Könyvkiadó igazgatójának Matyi Dezsőnek kezéből vehette át az irodalom-díjat Darvasi László, a Virágzabálók című könyvéért. A XIX. századi családtörténetben hat év munkája fekszik, részben Szeged város történetét is felöleli. Zsámbéky Gábor színházi rendező a Mesél a bécsi erdő színpadra állításáért kapta meg az elismerést. A festőművészek közül Urbán György, a szobrászok között pedig Madarassy István lett idén a díjazott.

Igazi hollywoodi sztori részese Egyházi Géza, aki a belcanto-t nem az énektanárától tanulta meg, hanem abban az étteremben, ahol tizenkét éven keresztül pincérkedett. Azóta népszerű operett- és musicalénekes lett. E kategória díját kapta. A komolyzene kategóriában Medveczky Ádám karmester az idei Gundel-díjas. A pályát, mint üstdobos kezdte az Állami Hangversenyzenekarban, ötven évvel ezelőtt. Furcsa kategória a művészeti menedzser, bár abban mindenki egyetért, hogy menedzselésre nagy szükség van. A díjazott, Kárászy Szilvia kiváló zongorista, aki nem csak előad, de saját szalonjában meg is teremti a körülményeket hozzá magának és másoknak is.

Nemrég mutatta be a Magyar Állami Operaház Richard Strauss, Rózsalovag című darabját. Egy hölgyről szól, aki egy magas rangú úr felesége, de van egy nála sokkal fiatalabb szeretője. Az viszont majd mást választ, egy fiatalt. Valójában tehát az opera arról szól, hogy az élet gyönyörű, de szomorú is, mert ami szép az elmúlik – és ezt az elmúlást, szomorúságot nagyon fölényesen és nagyon elegánsan kell tudomásul venni. Ezt a csodát kevesen tudják eljátszani. Bátori Éva nemcsak gyönyörűen énekelte el a tábornagyné szerepét, de ezt még is eljátszotta. Ezért hát az idén övé lett az operaénekesek díja.