A Parlament szabályait a győztesek nem írják át a vesztesek javára

Érdeklődéssel olvastam, hogy megint csökkent a szocialisták népszerűsége. Igaz, még nem ért el negativ értéket, de ez a trend folytatódik. Vajon miért?

Érdeklődéssel olvastam, hogy megint csökkent a szocialisták népszerűsége. Igaz, még nem ért el negativ értéket, de ez a trend folytatódik. Vajon miért?

Ennek oka nyilvánvalónak tűnik. Ahogy beindul a parlamenti munka, egyre nyilvánvalóbbá válik a szocialista képviselőcsoport igyekszik akadályozni a munkát. Pontosabban: úgy viselkedik, mintha ő lett volna a Nép kegyelméből a mostani választás győztese. Bojtárom akkor szentségelt a szent reggeli kávé és szivar mellett, amikor az újságban olvasta: a szocialisták öt törvényben KÖVETELIK, hogy az alábbi módosításokat hajtsák végre. És jöttek a követelések, például a Trianoni emléktörvényben írjuk bele azt a kitételt, hogy soha semmikor semmilyen esetben nem akarunk mi semmit. Vagy igencsak meg szerették volna akadályozni a nomenklatúrától való megszabadulást. Azaz (általuk) kinevezett kormány tisztviselőt indoklás nélkül ne lehessen elbocsátani. (Mint tudjuk nem indoklás nálunk: Téged egy másik politikai erő nevezett ki, Te annak az elkötelezettje vagy. És mellékesen pocsékul is dolgozol) Ennék már tisztességesebb, ha legalább az illető tudja miért köszönik meg léhűtő tevékenységét.

Itt a parlamenti obstrukció minden eszközét bevetik. Tiltakoznak, a Köztársasági elnököt felszólítják, hogy ne írja alá jogszabályt. S az általuk korábban kifogásolt módszerrel is élnek: Összefogva a megfelelő és hozzájuk közel álló szakszervezettel ezen a vonalon is képviselik saját múló érdekeiket. (Korábban kormánypártként örökké a szakszervezettel volt bajuk ha valamilyen agyament intézkedésük ellen tiltakoztak. Most ellenzékben ez már elfogadott.)

A másik ok megint nyilvánvaló. Bukott angyalokkal táncoltak. Azaz „védelem" alá vették a Honvédség most leváltott vezetőit. De az is látható, rájuk nagyon komoly árnyékot vet az is, hogy kiállnak a szinte nyilvánvalóan sáros kádereik mellett. Ugyanakkor: a Margit-híd felújítója kér újabb párszáz milliócskát a „felmerült költségekre". Itt is az obstrukció: a fővárosi közgyűlés éppen miattuk határozatképtelen.

A jelenlegi kormányzat már jelezte. Ha a "fejlett technológiai szinvonal" miatt volt ennyre draga az M6-os autópűálya, akkor méltoztassanak a kivitelezőg garanciában megcsinálni az elmosott leállósávokat. Mert a valóban fejlett német, osztrák autópáláykon, de még az M6 más szakaszain sem volt ilyen probléma. Ez kéne a Főváros vezetésében is. De a vezetők félnek és gyávák.

Azt semmiképpen sem mondhatjuk konstruktív ellenzék. Ezt még nem lehetne bajnak nevezni. De legalább meg kellene próbálni, hogy olyan dolgokban  ahol láthatóan társadalmi közmegegyezés van, saját korlátaikon felül emelkedjenek. És legalább nem akadályozzák a munkát. (Ez utóbbi szándékossága többször kiderült, amikor arról nyilatkoztak, hogy túl gyors a  tempó. Igaz, ami igaz, most nem lehet unalomról panaszkodni és még a Parlamenti közvetítések is nézhetők, és nem csak altatónak…)

Velük ellentétben a Jobbik felismerte az ellenzékiség csapdáját. Úgy viselkedik mint egy igazi ellenzéki párt, folyton támad. Elvi alapon nem szavazta meg a kormányprogramot. (Külföldön a kormányprogram megszavazása a kormányzási teszt. Aki megszavazza az a kormánypárt vagy koalíciós, vagy háttértámogató partner, aki nem az az ellenzék. És ha átmegy, akkor bizton lehet számítani, meglesz a kormányzáshoz szükséges többség…) Azonban láthatóan a közös ügyeket a kormánypárttal együtt szavazza meg. Ez pedig a felelő ellenzékiség egyik kritériuma.

Hát az LMP? — kérdezhetnénk. Nos viselkedésükről eddig még nem lehet egyértelmű ítéletet mondani. De ha teljes ténykedésüket értékeljük, akkor csak az SZDSZ klónjáról beszélhetünk, ellenzék lévén szalonképesebb kivitelben.

ADVOCATUS DIABOLI