Futár Iván: Wanikó – Fotokiállítás Teaházi Látószögekkel

A teaház falán az új kiállítás képei. Itt átlagosan havonta cserélődnek a képek a falon; most éppen Winter Anikó alkalmazott fotográfusé.

Régen találkoztam Zsolttal – akivel a Montázs teaházban emlegetjük fel a diákévek eseményeit. Mindketten matekosak voltunk, csak a második szak nekem fizika, neki a rajz volt. A teáink is eltérőek – szinte természetesen. Ő valami savanykás gyümölcstea-koktélt választott – hidegen. Dédi hűsítője. Helyi különlegesség. Sokan szeretik. Én a szokásos Lapsang Souchongot iszom – forrón.

Winter AnikóA vizes blokk alatt ülünk. Ez az a képsorozat, ahol a víz speciális megjelenési formái emberekkel képeznek érdekes egységeket. Egy pohárba eső csepp, vagy abból kicsavarodó víz-vízió. Winter Anikó alkalmazott fotográfus. Egyrészt alkalmazza a speciális eszközöket (pl. Photoshop), másrészt elvállal alkalmazási feladatokat (pl. esküvői fotó). Én a képeknek „csak" élvezője vagyok, de Zsolt hozzáértőbb. Mindketten tudjuk, hogy a másik ízlése döntően eltér a miénktől: Zsolt motoros, én meg autós vagyok. Egyszer ültem mögötte. A képek (ezek a trükkösek) tetszenek. Zsolt a szakkifejezéseket löki (makro, exponálási idő), de leállítom. Tetszik, és ez ízlés dolga. Érvként a mobiltelefonomat lengetem, amivel lehet fotózni is. Csak legyint. A digitális és az analóg fényképezés nem ugyanaz. Lehet fotózni, hogyne. De! A telefonos izé nem az a szint. Lehet – ezt tényleg nem vonom kétségbe – de nekem nem is kell az a csodamasinával készített csodakép, az év nyertes. A családi eseményekre szerintem elég. Zsolt mosolyog. Szerinte egy nagyobb esküvőn egy profi fotós mellett 2-300 amatőr dolgozik, aki telefonnal, kézikütyükkel dömpingnyit exponálnak. Az esküvő után a profi fotós az eleve tervezett képeket kicsit retusálja, leválogatja, és papíron, sőt olykor digitálisan is átadja. A telefonképek nem lesznek versenyképesek ezekkel. A digitális képek mennyisége valóban jelen van, de a minőség (egyelőre?) még a profik térfelén van.

Howard Freemannek hagyományos fotólaboratóriuma volt 1977-ben, a SlideMaser Photo-Imaging. Profik és amatőrök diafilmjeit hívta, sokszorosította, nagyította. A filmre fényképezők száma egyre hanyatlott. 2006-ban elvitette az üzletből a hatalmas előhívógépet, és kidolgozóból tanácsadó lett. Meghatározott díjért megtanítja az ügyfeleinek azt, hogy hogyan kell profi módon papírképet készíteni digitális felvételekből, hogy hogyan lehet szoftverekkel retusálni, módosítani, és ugyanezt (felárért) az ügyfél számítógépes környezetében is meg tudja tenni kollegáival.

Az iPhone iOS4 (Apple) okostelefon például 5 MP-es fényképező szolgáltatású – bár ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem a megapixelek száma a lényeg, hanem a képek minősége. Ennek ellenére, az analógpártiak csak nem veszik komolyan : – ). Tele van olyan kényelmi szolgáltatásokkal mint a digitális zoom, a fénykép lokalizáció vagy az arc(tumb) hozzárendelés – de erre azt mondják a profik, hogy csak csicsa, amiket első sorba a webes munkákhoz lehet használni. Oda valóban elég. A piacra kerülése után azon nyomban napvilágra került két „apró" hibája, ami miatt néhány cikk már bukást emlegetett, de egyelőre még veszik! Persze nem a profik, de nem kellene a két csoportot külön kezelni?

Winter Anikó képeinek egy mustrája az internetes is elérhető. A menük alapján a képek egy jól értelmezhető csoportosításban érhetők el (pl. portré, épület, makró). Ha végignézzük őket, akkor nagyon hamar felfigyelünk arra, ami technika mellett elválasztja a profikat az amatőröktől. Bár a lecsökkentett eszköztár sok emberrel hiteti el a fényképezés lehetőségét, ezek a képek nem csak a technikai minőséget tartalmazzák. Capa kompozícióképességét tanítják – de sokak szerint gyakorlással és tervezéssel is el lehet érni hogy a képszerkezet átgondolt legyen. Ez nem volt vita kettőnk között. Mindketten láttunk már amatőröket, akik épphogy nem az objektív előtti ujjukról készítenek fotót. A gép automatikája algoritmizált képet készít: portré, csoportkép, tájkép – ha nem lehet elrontani, nem is lehet befolyásolni.

Persze, itt a „Nincsen többé csúnya nő – a FOTOSHOP a menő!" korszak.

Tudom, ez erős túlzás. Hiszen olvashattuk, hogy „Aki valamennyire is ért a fotózáshoz tudja, ha élő fotós, nem pedig fotóautomata készíti a képet, az mindig 'manipulált' lesz, hiszen az exponálás pillanatától a látószög megválasztásáig minden döntés egyben véleménynyilvánítás is. „

Jó,jó – tudom! A profi munkamódszere az a „tervezés, készítés, válogatás, finomítás, tárolás, rendszerezés", míg az amatőr az kattint és ömleszt.

Egy esküvőn a profitól készül egy leválogatott és retusált sorozat, kezelhető darabszámmal, míg mellette minden résztvevő készít elviselhetetlen mennyiségű nyersanyagot aminek az átnézése is problematikus. Ezt támogatja az aranyásó elv, miszerint ha sok képet csinálok, csak akad közötte egy nagyszerű – de hát hány éve ütik a majmok a számítógépet, és csak nem jött össze egy újabb Shakespeare dráma!

A galérián látok néhány épületképet. Valóban magukon viselik a felvállalt attitűdöt: „Szabadtéren a kitágult látómező, a hatalmas épületek, perspektívák azok, amik leginkább lekötik a figyelmem és mozgatják meg fantáziám."

Nézem az egyik homlokzatot, és felteszek egy naiv kérdést Zsoltnak. Hogyan keresek egy képet az interneten, ha nem tudom a címet?

Visszakérdez: Hogyan keresel egy zenét, egy könyvet?

Aha! A Harry Potter sorozat első köteténél már befutottam ebbe a problémába. Van egy angol cím és egy amerikai – a marketing miatt (HP and the Sorcerer's Stone – HP and the Magican's Stone). Aztán van a magyar (HP és a Bölcsek köve ) – és persze minden lefordított nyelven egy másik. A YouTube-n kerestem a Fire (Tűz) című dalt, és találtam Arthur Brown, Jimi Hendrix és Bruce Springsteen dalai között eltérőeket – ezzel a címmel. A másodlagos előadásokat nem is említem (a Prodigy pl. az Arthur Brown dalt adja elő).

Konkretizálok. Nagyon szeretem M. C. Escher képeit, és mondjuk a Végtelenség (Infinity) címűnek szeretnék a neten utánanézni. Lehet?

Zsolt már alkalmazza a Google képkereső algoritmusát a témára (Impassible pictures – lásd a cikk alján a linket). 0,06 másodperc alatt 30 100 000 találat. Tényleg ismert kép.

Rendben van. Lehet keresni – bár én még képet így nem kerestem, de ez az én problémám.

A kiállítás jó, a tea elfogyott, elbúcsúzunk. Egy ideig megint csak a hálón találkozunk, de az is egy lehetőség!

http://mediablog.hvg.hu/201079.aspx Hamisítás, vagy szerkesztés? – Vita az Economist címlapfotója ürügyén

http://www.emasa.hu/cikk.php?id=7091 Vizuális Tréfák a Cultiris Galériában (Matyasi Gábor fotográfus)

http://waniko.hu/ Winter Anikó alkalmazott fotográfus

http://www.montazsteahaz.hu/ Winter Anikó fotókiállítása (07.03. – 07.16.) Részletek a galéria menüpont alatt.

http://www.hirtv.hu/tud-tech/?article_hid=331050 Da Vinci trükkje

http://mediablog.hvg.hu/ Digitális tájkép

http://www.google.hu/images?q=Impossible+Pictures&tbnid=z_4O0kpxVEveFM:&tbnh=0&tbnw=0&um=1&hl=hu&lr=lang_hu&imgtype=i_similar&tbs=isch:1,lr:lang_1hu&ei=z_o6TO6oB5Desgbe6dCiAQ&sa=N&start=18&ndsp=18 A Google keresi Eschertől az Infinity-t