Főzdefeszt, avagy „lökd ide a sört”.

Bizonyára emlékeznek még az imént említetett sörös dalra. A dal ugyanaz maradt és a sör is, de a lökd ide már nem létezik. Eltűntek a régi kocsmák hosszú sörös pultjai, ahol a munkásosztály dolgos tagjai sorban, néha sörben állva-ülve iddogáltak. Bizony a pult végén állóhoz  csak úgy jutott el a nedű, hogy aszongya lökd ide. Abban az időben a sör okosított is, hiszen a csapostól ismerték meg például Kinizsit, akiről addig csak a jobban tájékozódott malomipari szakik tudtak. Itt ismerték meg Pilsent is, hogy földrajz is legyen a kocsmaórákon és folytathatnám még a sort.

Bizonyára emlékeznek még az imént említetett sörös dalra. A dal ugyanaz maradt és a sör is, de a lökd ide már nem létezik. Eltűntek a régi kocsmák hosszú sörös pultjai, ahol a munkásosztály dolgos tagjai sorban, néha sörben állva-ülve iddogáltak. Bizony a pult végén állóhoz  csak úgy jutott el a nedű, hogy aszongya lökd ide. Abban az időben a sör okosított is, hiszen a csapostól ismerték meg például Kinizsit, akiről addig csak a jobban tájékozódott malomipari szakik tudtak. Itt ismerték meg Pilsent is, hogy földrajz is legyen a kocsmaórákon és folytathatnám még a sort.

A Mikszáth tér környéki Főzdefeszten nem mondhatták, hogy lökd ide a sört. Pult nem volt, szinte mindenütt Közép-Európa leggyorsabb sörcsapjai működtek. Némely esetben sorok csak azért alakultak ki, mert a sörbarát lassú volt. Talán megszédítette a bőség. Nehezen tudott választani, nehezen kaparta elő a jó hazai forintját, egyszóval sokat téblábolt. De valódi ízeket kóstolt és érzett a sörben! Fantasztikus ízek és csodálatos színek jellemezték a kínálatot. A Főzdefeszten megszűnt a világos és a barna egyeduralma. A színre vonatkozó titkokat a sörkészítők nem árultak el, pedig nagyon sokan kíváncsiak voltak arra, hogy mitől zöld és mitől piros a sör. A egyik pavilonnál – tapolcai házi sörfőzdénél – annyit elmondtak, hogy növényi anyagoktól zöld és a pirított malátától piros a pilseni jellegű. Az összetétel azonban védett, nem kötik az orrunkra.

Vasárnap délután a közönségszavazatok alapján kihirdették melyik lett a Fesztivál Söre.

Az első helyen holtverseny alakult ki, ugyanannyi szavazat érkezett a Csobánkai Serfőzde Fekete Bárány stout sörére és a Grabanc – IPA-jára. Második helyezet lett a Köleses Sör szimpla köleses söre, a harmadik a Kissler-től a fekete ribizli sör.

A Főzdefeszt alapjában véve sikeres volt. Az első napon eljött az a méretű tömeg, akire a korábbi, májusi rendezvény alapján lehetett számítani. A szervezők betartották akkori ígéretüket, hogy nem lesz az a „bénázás" a csapokkal, megszüntetik az alacsony technológiát. Idehozták azt a csúcstechnikát, ami ma Magyarországon elérhető. És valóban, nem volt hosszadalmas sorállás, tömegnyomor.

„A fesztivál tudott olyan izgalmakat adni, hogy esőben, hidegre fordult időben is eljöttek az emberek a söröket kóstolni…  A tapasztaltak alapján egyértelmű, hogy beindult a hazai kézműves sörfőzés…  Nagy igény van rá és nagyon sok főzde ügyesen és jól gondolkodik hova, s merre haladjon, úgy a prezentáció és marketing részen, mint a sörfajták, új sörök, sörkülönlegességek kitalálásában, akár a technológiai, és a gasztronómiai vonalon…  Az időjárás miatt kicsit úgymond csikorgós volt ez a fesztivál, de elindult és nagyszerűen működik. .. Kinőtt legalább hat-hét olyan sör brand, ami életerős és idő kérdése a felnőtté válása…  A magyar sörfőzés újra él". – összegezték véleményüket a helyszínen e néhány gondolattal a szervezők.

Kedves olvasóink mondhatnák a következő bekezdésre, hogy ez aztán igazán eső után köpönyeg, ezt korábban kellett volna megírnom. Talán. A téma időtlen, hiszen a Főzdefeszt úgy tűnik hagyomány lesz, és a harmadik vagy a későbbiek folyamán is hasznát vehetik az alábbi soroknak, amelyek arról szólnak, hogy „tanuljunk meg sört kóstolni!"  Öt lényeges szempont van, hogy tudományosan igyunk, ne csak úgy lelöttyintve.

Milyen színe van?
Végtelen sokféle színe lehet, ami főleg a felhasznált maláták pörköltségi fokától függ, de a legalapvetőbb színei a világos, a félbarna, a vörös, a barna és a fekete. Ha nem áttetsző, hanem opálos, akkor valószínűleg szűretlen. A sötétebb sörök általában pörköltebb ízűek, édesebbek és gyakran alkoholban is erősebbek.

Milyen habja van?
Hosszan tornyosul vagy hamar összeesik? Tömött vagy levegős? Kenyérbél vagy paplanhab? A hab rengeteget elmond a sörről, főleg arról, hogy mekkora testre számíthatunk – mennyi belefőzött anyagra. Ha egy nehéz sörnek hamar elmúlik a habja, akkor az nagyon erős alkoholban. Ha egy gyenge sörnek hamar elmúlik a habja, az döglött vagy eleve vacak. Ha a hab színe nem harmonizál a sörével, akkor a sört mesterségesen színezték – óvakodj az ilyentől.

Milyen illata van?
Végtelen sokféle illata lehet. A maláta kekszes, gabonás, gyümölcsös, kenyérszerű, vagy akár kávésan pörkölt aromákat kölcsönöz a sörnek, a komló füves, szénás, gyógyfüves, fenyős, virágos, citrusos vagy trópusi gyümölcsös illatokat ad, az élesztő gyümölcsös, sajtos, adott esetben illetlen erjedési illatokat tesz hozzá. Ahogy a sör melegszik, egyre több illatot ereszt ki magából. Lehet még palack, vagy kupak, esetleg tank-szaga, ha pedig semmiféle illata nincs, akkor valószínűleg olcsó nagyüzemit iszol.

Milyen íze van?
A sörben mindenekelőtt a maláta édessége birkózik a komló keserűségével. A sörnek nem egy íze van, hanem íz-története, ami tulajdonképpen e birkózás kalandos története. Jellemzően először a maláta érvényesül, aztán szép lassan, vagy éppen brutális kegyetlenséggel átveszi az irányítást a keserű komló, és az utóízt is az uralja, miközben számtalan stáción átmehet, melyeket a cukor, az élesztő, esetleg más fűszerek, adalékok okoznak. A tisztánlátást nehezíti, hogy a sör szénsavassága ezeket az ízeket és aromákat szétteríti a szájpadláson és az orrüregben, tehát akár egyszerre is érezhetjük az egész íz-történetet. Akárcsak az illata, egy jó sörnek az íze is kibomlik, elmélyül, ha hagyjuk melegedni.

Milyen teste van?
Kémiából csak annyit kell megérteni, hogy a cukorból lesz az alkohol, de az élesztő nem tud minden cukrot leerjeszteni, a benne maradt cukrok pedig édessé és testessé teszik a poharunkba kerülő sört. A nehéz sörök általában sötétebbek és erősebbek is, a könnyű sörökhöz nem illik a sok alkohol és általában világosak. A jó láger (alsó-erjesztésű, közép-európai fajta) sör harapható, ropogós, feszes, az ale (ősi felső-erjesztésű fajta) olajos,  selymes.

Remélem mindent megjegyeztek, és a következő Főzdefeszt-en már felsőfokú végzettségű kóstolóként fogják ízlelni a remélhetőleg még nagyobb számmal megjelenő főzdék színes és ízes kínálatát.

"Aki ad arra, hogy milyen kenyeret eszik, arra is fog adni, hogy milyen sört iszik" (Bart Dániel főszervező). Így legyen.

Lantai József