Révay András:Újév előtt
Bővített választékkal várta vendégeit szokásos negyedéves bemutatóján a Zwack Borház. Ezúttal a kiváló borok mellé nem kevésbé kitűnő minőségű harapnivaló is kínálta magát, hogy így még tökéletesebben bontakozhasson ki az italok zamata.
Bővített választékkal várta vendégeit szokásos negyedéves bemutatóján a Zwack Borház. Ezúttal a kiváló borok mellé nem kevésbé kitűnő minőségű harapnivaló is kínálta magát, hogy így még tökéletesebben bontakozhasson ki az italok zamata.
A látogatók hol az egyik, hol a másik asztalnál álltak meg és a kóstolgatás mellett tájékozódtak is a bemutatón megjelent pincészetekről. Megtudhatták például, hogy a Somlói Apátsági Pincészet háromhektáros területe a hegy délkeleti oldalában kétszázhúsz méter magasságban terül el és régen valóban az Apátság birtokában volt. Ma is alacsony tőketerheléssel, teljes érettségben szüretelik a szőlőt. A bort 10-12 hónapig fahordókban érlelik. Öt fő fajtával foglalkoznak, az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Furmint, a Tramini és az elmaradhatatlan Juhfark képezi a választékot. Annak ellenére, hogy a 2010-es évjáratra sokan panaszkodtak, itt aromás, jó ízű borok születtek. Úgy is lehet mondani: a fogyasztónak jó, a gazdálkodónak rossz év volt. A bemutatóra hozott borok közül a Hárslevelű igazi különlegeségnek számított, mert a 2009-es jégverés nyomán 30 deka(!) szőlőt szüreteltek egy tőkéről. A kárt a következő évben sem tudták a tőkék kiheverni, ez viszont kifejezetten javára vált a szőlő beltartalmának és így a bornak is.
Egy másik asztal viszont azért keltette fel többek kíváncsiságát, mert a Gere név a borászatban eddig egy egészen más keresztnévvel vált ismertté. Igaz, az is A-betűvel kezdődik, de Gere Andreáról a borkedvelők eddig még nem sokat hallottak. A váltás oka – mondta el Gere Attila leánya, hogy ők is generációkon átívelő borászatot szeretnének ismét feltámasztani. A család története évszázadokig összeforrt a borral és kényszerű szünet után most megint lehetőségük van a hagyományok átadására. Bár egy hölgy esetében erősebb az elegancia iránti vonzalom, apa és lánya között nincs lényeges stílus-eltérés. Amikor egy házasításhoz válogatnak borokat a pincében, nem beszélik meg egymással és mégis szinte teljesen azonos borokat választanak ki. A bemutatóra három 2011-es bort is hoztak, egy gyöngyöző és egy hagyományos rosét, valamint egy Villányi Portugiesert. A rosé egyre inkább közkedveltté válik, mert sok, különböző étel mellé adható. Ezzel lehet leginkább megszerettetni az emberekkel a borivást. A Portugiesernek nagyon jót tett a meleg 2011-es év. Rövid ideig tartó fahordós érlelés után megmaradt könnyed, gyümölcsös hatásúnak. A pincészet újdonsága a Frici. Medoc Noir és Pinot Noir házasításából egy rosét készítettek és a palackozás előtt széndioxidot adtak hozzá. Nem lett valódi pezsgő – nem is ez volt a cél – üde, fiatalos bor vált belőle, a fogyasztók nagyon kedvelik.
A fél világot bejárta Juhász Tibor, Londontól Ausztráliáig számtalan helyen tanult, ismerkedett a borral, míg végül úgy döntött, hazajön és borszakértő helyett borkészítő lesz. Juhász névvel viszont több pincészet is működik Magyarországon, ezért úgy gondolta: a juhász – pásztor, latinosan írva: Pastor, és ezt a nevet külföldön is könnyen ki tudják mondani. Megszületett tehát Szekszárdon a Pastor Pince! Az első évjárata a 2008-as volt. Várhatóan rövidesen ismertté válik majd ez a név, hiszen a Kékfrankos Rosé máris aranyérmes lett az országos roséborok versenyén, a Kadarka – Kékfrankos siller pedig a legjobb siller címet nyerte el. Nem a piac követelményei szerint, sokkal inkábba saját „szájíze" szerint dolgozik, olyan borokat készít, ami neki tetszik. Úgy véli, Szekszárdon sem csak a nagytestű boroknak van helye. Az idén először Cserszegi Fűszerest is készített, amit a kereskedők azonnal meg is vettek – mindet. Véleménye szerint eljött a Kadarka és a Kékfrankos ideje, a termelését a továbbiakban ehhez igazítja.
Hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai, ezt ma már sokan tudják. A véleményt csak megerősítette a kóstoló Sándor Tamás bükki sajtüzemének termékeiből. A vállalkozást 2005-ben alapították, azzal a nem titkolt céllal, hogy a múlt század elején még virágzó, az utóbbi évtizedekben viszont szinte teljesen eltűnt magyar sajtkultúrát megpróbálják feléleszteni. A sajt zamatának kialakulása a legelőn kezdődik – mondják, a jól tartott, egészséges állatok friss teje elengedhetetlen feltétele a tökéletes sajt elkészítésének. A mindenki által ismert, hagyományos sajtokon kívül különlegességekkel is jelentkeznek. Enyhén savanyított tehéntejből készül a tökmagos krémsajt. Előételnek, pirítóssal és száraz, élénk fehérborokhoz, pezsgőhöz illik. Vörösborokhoz ajánlják a különleges minőségű kecsketejből készült félkemény sajtot, amit 1-2 hónapos előérlelés után vörösborseprőben érlelnek készre. A kései szüretelésű borokhoz a faszenes, tufapincében érlelt, nemes penészes kéreggel bevont, egyedi ízvilágú sajtot kínálják. Borhoz fogyasztva egy csöppnyi akácmézet is tehetünk rá.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a borbemutató vendégei előbb – utóbb mind összetalálkoztak annál az asztalnál, ahol a megrendelő által kiválogatható „feltétes" csokoládé, a ChocoMe kellette magát. Ennél a különlegességnél egy csokoládéra legfeljebb öt feltétet lehet tenni – ezek között vannak magvak, liofilizált vagy kandírozott gyümölcsök, ehető virágszirmok, de ott van a Haribo gumimaci vagy az M&M csokigolyó – így összesen több mint ötvenkilencmillió ízesítési lehetőség adódik. Az alap a Callebaut belga csokoládégyárból származó étcsokoládé, tejcsokoládé vagy fehér csokoládé. Ez a világ egyik leghíresebb gyártója. A feltétek részben külföldről, részben itthonról származnak. A mostanában divatba jött ehető virágok közül a jázmin, az ibolya, a rózsa a legnépszerűbb, de idehaza akár kétszázféle ehető virág is kapható, ezek bármelyike rákerülhet a csokoládéra. Ezekhez a csokoládékhoz jól illik a finom bor, a pezsgő, a pálinka, a Zwack ház kínálatában ez utóbbiakból sincs hiány. A karácsonyi és a szilveszteri asztalon mindegyiknek helye lehet.