3 az 1-ben, azaz 3 kiállítás.
9 perc olvasás
A Back and Forth szombaton utoljára, a Műcsarnokban 1-et fizet 3-mat nézhet és ebből Natalia LL még 2 napig látogatható. Végül HerendDesign kis szériában, formabontóan.
A Back and Forth szombaton utoljára, a Műcsarnokban 1-et fizet 3-mat nézhet és ebből Natalia LL még 2 napig látogatható. Végül HerendDesign kis szériában, formabontóan.
A B55 Galériában a Back and Forth című – 8 Londonban élő festő 24 műve – kiállítás még szombaton (2012. március 17-én 10-13 óráig) tekinthető meg. Jovánovics Tamás néhány nappal ezelőtti mondatait idézném, hogy jobban kedvet kapjanak olvasóink a tárlat megtekintéséhez.
„Szeretnék pár szót ejteni a kiállításról és a művészekről.
Először is az volt az elgondolásom, hogy bemutatom londoni barátaimat, ismerőseimet, olyan művészeket, akikkel valamilyen szinten egy húron pendülök. Ezt már csak azért is érdekesnek gondoltam, mert bár a londoni művészvilág hatalmas, a világ többi általam ismert részéhez képest igen szűk számban lehet csak a festészetnek azzal az ágával találkozni, amelyet én igazán szeretek. Nem mondom, hogy csak az a 8 művész tartozik oda, aki a kiállításon szerepel, de majdnem.
A kiállított műveket a geometrikus festészet kategóriájába lehet sorolni, ezen belül viszont végleteket, illetve végletekhez való oda-vissza viszonyulásokat igyekszik bemutatni.
Az egyik történelmi – és egyben vizuális – véglet mindenképp Kazimir Malevics Fekete Négyzete. A vizuális redukció és a szellemi/intellektuális töltet egyik csúcsdarabja a festészet történetében. Nincs geometrikus művész, aki valamilyen formában ne vonzódna – vagy épp ne menekülne előle. Ez a 8 kiállító művészre is igaz, akik mind ilyen vagy olyan módon végletes elementaritásra törekednek, de ugyanakkor ezt a vizuális és intellektuális elementaritást folyton megbolygatják, boncolgatják. Malevics Fekete Négyzetéhez tartozik az is, hogy mind a 8 művésztől választottunk legalább egy fekete/feketés képet is. A másik két véglet, amihez a kiállító művészek így vagy úgy, de mindenképp alapvetően viszonyulnak, a festészet anyagi illetve anyagtalan jellegének módozataihoz.
Jane Bustin művei távolról, első ránézésre végtelenül egyszerű, két szabályos szimmetrikus félre osztott festményeknek tűnnek. A közeledéssel, illetve a nézés koncentrációjával viszont egyre egyértelműbbé válik műveinek kettős jellege: a képsík egyik felének élénk (kiugró), áttetsző vagy éppen tükröződő tér-megidézése, a másik képfél homogén, a síkot vagy épp magát a hordozót hangsúlyozásából eredő összhatás általi vizuális feszültség többnyire lehelet finom oda-vissza effektusa.
Simon Callery homogén, többnyire monokróm képfelületei a festmény fizikai egységének, a képet hordó struktúrának, a vakrámának szó szerinti boncolásával párosul. A kép megnyílásával nem is annyira szoborrá válik, mint inkább egyfajta festői ásatássá. Callery a 'New Sensation' generáció tagja és munkáinak a Tate Modern is szentelt már egy teljes termet.
Rose Davey – a legfiatalabb kiállító – műveiben egyértelműen tetten érhető az Albers féle szín- és képszerkesztési hagyomány. Mint ilyen, Davey a kiállítás talán legtradicionálisabb alakja, ugyanakkor a kiállításon szereplő 3 darabja a sík-hatás és a virtuális lebegtetés (azaz rezgő térhatás) finom feszültségének mesterdarabjai.
Lothar Götz elsősorban nagyméretű falfestményei által híres Európa-szerte, ezen a kiállításon viszont az igen sokrétű táblaképeiből láthatunk 3-at. Götz vállaltan és szinte pimaszul önfeledten a dekorativitás témáját járja körül művészetében. Falfestményei esetében elementárisabb, redukáltabb formavilággal, táblaképein pedig aprólékosabban és kuszábban. Míg falfestményeinél csak színmezőkkel, nagy geometrikus formákkal operál, addig táblaképein a főszereplő a vonal, az ide-oda eső-kerülő, egy másikkal kiegyensúlyozott vagy épp ellensúlyozott vektor-szelet.
Jovánovics Tamás: a magam dolgairól most nem szólok, legyen talán elég annyi, hogy ezen a kiállításon Callery ellen-párdarabjaiként lehet értelmezni munkáimat (legalább is 2-t a 3-ból), hisz nálam is felbomlik a festmény fizikai mezeje, de amíg Callery-nél ez a festmény fizikai jellegének a hangsúlyozása végett történik, addig nálam inkább a fordítottja miatt.
Keserü Károly képein a képfelület selymesen bomlik fel, vagy talán inkább párolog. Mikrokozmikus vizuális eszköztára véleményem szerint a non-figuratív festészet legbensőségesebb vonalat képviseli. Egyszerre tematizálja az archetipikus dekorativitás és a kozmikus metafizika érzetét a nézőben.
Dillwyn Smith varrott munkái vizuálisan a kiállítás legkevésbé szabályos (geometrikus) darabjai. A felhasznált szőttesek anyagisága vagy épp áttetszősége a homeopatikus pigmentek használatával együtt a callery-i "fizikai festészetet" és a götz-i "vidám gondmentességet" vegyítik az ős-geometrikus festészet (Mondrian, Malevich) spiritualitás-töltetével. Vagy annak a paródiájával. Nem tudom eldönteni, de talán ezért is szeretem annyira, ez is egy
"oda-vissza".
Estelle Thompson festői világa a síkszerűség és az abból tisztán festői eszközökkel (szín) való kilépés lehetőségeit járja körül. Elementáris, néhány szabályos négyszögre komponált festményeiben a szigorú formai síkszerűséget a színek vad élénksége vagy épp a gyakran használt ezüst pigment kontextust tükröződő jellege bontja meg.
És bár Malevicset említettük, mint elkerülhetetlen referenciát, azt is egyértelműen látni lehet, hogy a nagy mester tárgy-nélküli, spirituálisan introvertált, vizuálisan pedig centripetikus világát a Back and Forth kiállítás művészei inkább egy életfilozófiájában extrovertált, vizuálisan pedig centrifugális irányultsággal cserélték fel. Hogy aztán onnan
vissza-visszatekintsenek/lépjenek a totális elementaritás felé. Majd megint el. Oda s vissza."
(Jovánovics Tamás, London, 2012.03.13.)
B55 Galéria
Budapest, 1055 Budapest, Balaton u. 4.
A Műcsarnok és az Ernst Múzeum kiállításai a hosszú hétvége alatt is látogathatók, sőt a hosszú hétvégén három kiállítás egy jeggyel.
Natalia LL lengyel művésznő vasárnap záró életmű-kiállítása, Bernar Venet, világhírű francia képzőművész retrospektív tárlata és Marina Abramović videóinstallációja változatlan nyitva tartás mellett várja az érdeklődőket.
Venet monumentális rozsdás acélrudai, különleges kátrányképei és matematikai képleteket ábrázoló konceptuális festményei a Műcsarnok kiállítóterében, Abramović egyszerre lírai és megrázó háborúellenes videómunkája a Mélycsarnokban, Natalia LL a női testiséget provokatívan tematizáló fotói és installációi pedig az Ernst Múzeumban tekinthetők meg. A Műcsarnok vagy az Ernst Múzeum jegypénztárában is megváltható kombinált jegy mindhárom kiállításra érvényes.
Opus Magnum
Natalia LL
ERNST MÚZEUM 2012. január 19. – március 18.
New York, Versailles, Budapest
Bernar Venet
MŰCSARNOK 2012. január 26. – március 25.
Az üresség nyolc leckéje
Marina Abramović
MÉLYCSARNOK (a Műcsarnok projektgalériája) 2012. február 23. – április 22.
www.mucsarnok.hu
Herendi Kortárs Design a Museion No.1 Galériában.
A MUSEION No.1. Galéria következő programja egy nagyszabású kortárs porcelán kiállítás a Herendi Porcelánmanufaktúrával közös szervezésben HerendDesign 2012 címmel.
A kiállítás különlegessége, hogy nem a megszokott és jól ismert Herendi stílkészleteket és dekorokat varázsolják a közönség elé, hanem a ritkábban látott és kevésbé ismert kortárs Herendi terveket és termékeket mutatnak be, amelyek valóban egyediek vagy kis szériában gyártott remekművek és neves kortárs művészekhez kapcsolódnak.
HerendDesign 2012 a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. kortárs design kiállítása
2012. március 21-én, szerdán 17 órakor a MUSEION No. 1 Galériában
Köszöntőt mond:
dr. Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója,
Probstner János, a Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítója.
A kiállítást megnyitja:
Balla Gabriella művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteményének főosztályvezetője.
Közreműködnek a Divisi Kamarazenekar rézfúvósai.
A 186 éves Herendi Porcelánmanufaktúrában – a világméretekben is hatalmasnak számító klasszikus porcelán műtárgy kínálat mellett – évtizedek óta készülnek egészen modern felfogású, mai hangvételű műtárgyak is. E változatos technikai megoldásokat felmutató, egyedi, eredeti megfogalmazású művek közös nevezője a kifinomult kézműves kivitelezés, amely Herend ősiségének, legfontosabb hagyományának, azaz a manufakturális tradícióknak továbbfejlesztése, újrafogalmazása a magas minőségű kortárs porcelán design területén.
A jellemzően európai barokk-klasszicizáló, ill. orientalista stílusjegyeket mutató klasszikus herendi porcelán választéktól – feltűnően – eltérő stílusú új műtárgyak reprezentálják azokat a lehetséges ösvényeket, amelyeken tovább lépve megszólíthatja a ma emberét a nagy múltú cég. Ezen mai szemléletű alkotások kis szériában, vagy abszolút egyedi módon készülnek – stúdió keretek között, sok esetben a tervező iparművész saját kezű kivitelezésében.
A művekben – modern megjelenésük mellett – áttételesen valahol mindig felbukkannak Herend egyetemes értékei: a finom áttetszőség, áttörtség, színesség is.
Zömmel gyűjtők keresik a mai lakáskultúrába szervesen illeszkedő darabokat, de sok hazai és külföldi pályázaton, nemzetközi-, ill. világkiállításon is szép sikereket arattak a herendi kortárs design reprezentánsai. Már az 1970-es évek vége óta fejleszti itt organikus porcelán kollekcióit Tamás Ákos iparművész – számos új technológiájú, anyagában színezett sziromtál, váza, plasztika megalkotója, aki jelenleg is a manufaktúra tervezője
1985-ben Horváth Lászlóval és Takács Zoltánnal együtt létrehozták a Herend Stúdiót. Később több külső iparművész kapcsolódott be – hosszabb-rövidebb időre a modern porcelán fejlesztésébe, többek között Babos Pálma, Melocco Miklós és Schrammel Imre.
A világ egyik legnemesebb matériája a „fehér arany"- a herendi porcelán, tehát képes a folyamatos megújulásra, és széles választékát kínálja a mai életérzést kifejező, magas minőségű, egyedi, eredeti műtárgy-kollekcióknak.
MUSEION No. 1 Galéria
Budapest, IX. ker. Üllői út 3.
Nyitva tartás: keddtől péntekig 12-18 óra
A kiállítás megtekinthető 2012. március 21 – április 27. között.
Lantai József
