Nemzeti McDonald’s burgerek – nem is olyan rosszak….

Talán véletlen, talán nem, de ilyenkor Trianon évfordulója kapcsán az emberek érzékenyebbek a nemzeti/magyar jelző használatára. Ebben az időszakban jelent meg a népszerű gyorsétterem hálózat az időszaki nemzeti menüinek sorában két  magyaros(!) burgerrel a kolbászburgerrel és a rostályos burgerrel.  (ajánlottak még ennek ürügyén magyar termékként csípős csibeszárnyat (echte amerikai találmány) és csibeburgert is, mely azonban nem mutatott semmilyen magyar nemzeti jellegzetességet, bár alapanyaguk Magyarországon termeltetett.

Talán véletlen, talán nem, de ilyenkor Trianon évfordulója kapcsán az emberek érzékenyebbek a nemzeti/magyar jelző használatára. Ebben az időszakban jelent meg a népszerű gyorsétterem hálózat az időszaki nemzeti menüinek sorában két  magyaros(!) burgerrel a kolbászburgerrel és a rostályos burgerrel.  (ajánlottak még ennek ürügyén magyar termékként csípős csibeszárnyat (echte amerikai találmány) és csibeburgert is, mely azonban nem mutatott semmilyen magyar nemzeti jellegzetességet, bár alapanyaguk Magyarországon termeltetett.

Így próbaevésre a Nyugati Pályaudvar melletti műintézetüket látogattam meg. Nagyon szkeptikus voltam, mert a cég élelmiszervegyészei hihetetlen csodákra képesek az ízek amerikanizálásában, amit főként az vesz észre, aki ismeri az eredetit. Ilyen volt az elmúlt évek során a Mc féle mexikói, majd kinai menü. Szóval bár elhatároztam hogy előítélet nélkül nézek szembe a tálcával, nagyon nehéz volt ezen dolgoktól függetleníteni magam.

De végül megtettem. Nézzük a kolbászburgert. Nem tudom hogy a reklámszöveghez képest a benne levő kolbász hartai-e. Ugyanis a fűszerezése nem annyira markáns, mint amit a magyar kolbászoktól megszoktunk. Viszont garantáltan nem sok köze volt a tömeges német ízléshez sem. (aki Hartát ismeri tudja, hogy ott a gyomrukra kényes, derék magyarországi svábok laknak, akik igencsak tudnak jól főzni…) Inkább olyan virsliszerű kolbászka volt, melyre a hentesnél megszokott tömeges főzőkolbász fűszerezés dukált. De a mustárról elhittem hogy az a nálunk megszokott Unilever (a Globus mostani gyártója) és a csalamádé viszont fenséges volt. NAGYON finom. Ezt szívesebben enném saláta tál változatként, mint az Amerikából átszármazott egyen kecske-salátát.  (Apropó nem kéne azon gondolkodni, hogy ezt később étlapon tartsuk….!)

A másik burgerszármazék a rostélyos burger volt benne rösztipogácsával és pírított hagymával. Nos ez már inkább emlékeztetett az magyarosch izfelfogásra, semmint a magyar konyhára. Itt már visszatértek a bevált Mc recepthez. Vagyunk egy egyen húspogácsát. Bővitsük természetazonos adalékanyagokkal, olyanokkal melyek az egyen íznek valami karaktert adnak. Majd az egészet tegyük valami zölddel egy szabvány buciba, némi salátával. Az eredmény természetesen ehető. Csak éppen nem magyaros. Az amit egy külföldi magyarnak gondol. De a magyar, aki ismeri a saját konyaművészetét, és nem gyorsételeken és konzerveken nevelkedett, annak idegen. De legalábbis szokatlan. Nos kb igy sikerült a rostélyos burger. De ehető.

A krumplikról meg inkább szó se essék.

Johannes