Egy fénykép a múltból: Krúdy Gyula

A 19 éves Krúdy Gyula azért költözött Budapestre, hogy sikeres író legyen, és ezért ment el 1897 végén az Auróra irodalmi kör összejövetelére is, ahol találkozott a 28 éves Spiegler Arabellával. Bella maga is író volt, Satanella néven írott tárcáit Krúdy még Nyíregyházán olvasta.

A 19 éves Krúdy Gyula azért költözött Budapestre, hogy sikeres író legyen, és ezért ment el 1897 végén az Auróra irodalmi kör összejövetelére is, ahol találkozott a 28 éves Spiegler Arabellával. Bella maga is író volt, Satanella néven írott tárcáit Krúdy még Nyíregyházán olvasta.

A fiatalember az Egyetértés című fővárosi lapnak küldte el novelláit, ahol a szerkesztő Bellára bízta azok értékelését. Az írások tetszettek, Krúdy írásai megjelentek. A millennium évében Budapestre érkező kezdő író azzal hitegette apját, hogy a jogi egyetemre fog beiratkozni, de a tandíjra adott pénzt elverte, és inkább a szerkesztőségekben keresett munkát. Bellának nemcsak írásait ismerte, de gyakran járt el az előtt a Váci utcai kirakat előtt is, ahol az írókisasszony fotográfiája ki volt plakatírozva. Az első személyes találkozásra tehát úgy került sor, hogy mindketten kíváncsiak voltak egymásra. A jómódú zsidó polgárcsaládból származó Bella igen csinos, művelt nő volt, a társaság központja, de 28 évesen már nem számított igazán vonzó partinak.

Gyula szegény volt, a fővárosban alig ismert valakit, de fiatal volt, tehetséges, és vonzotta a nőket. Egy barátja leírása szerint „mindenkinél egy fejjel magasabb volt, csupa csont és izom, dióbarna szemében fájdalmas bágyadtság borongott. Ruházata a kávéházi bohém és a vidéki gavallér különös keveréke: széles karbonári kalapot hordott és magas gallérjára lengő fekete máslit kötött, … lovagló pálcáján ötágú korona volt”. A fiatal gavallér és az írónő egymásba szerettek, és az első találkozás után két hónappal már el is jegyezték egymást. Az esküvőre azonban még két évet kellett várniuk: Krúdy apja ugyanis nem egyezett bele a frigybe. Úgy gondolta, fia végképp elkallódik, ha egy fővárosi írónő férje lesz. A fiatalok kénytelenek voltak kivárni a vőlegény nagykorúságát, és 1899. december 27-én házasságot kötöttek.

A pár Spieglerék Király utcai lakásába, a ma is álló Pekáry-házba költözött be, ahol az após anyagi segítségére támaszkodva éltek. Gyula írásait sorra kezdték közölni a fővárosi lapok. Ebben egy magasztaló kritika is szerepet játszott, amely A víg ember bús meséi című novella-gyűjteményéről jelent meg egy hetilapban. „Mindannyian tudjuk, hogy valódi, nagy írói talentum áll előttünk. Tudjuk, és nem mondjuk ki. A zsenialitás harcát szinte kíváncsian nézzük, avval a biztos tudattal, hogy úgyis győzedelmeskedik. S négy év óta nem tudott érvényesülni. Az elsők közt van, és végre ezt kimondani is kell.” Bár e megállapítások igazak voltak, hitelességüket némileg csökkenti, hogy Krúdy Gyuláné írta őket. Ez volt Satanella utolsó megjelent írása, feleségként abbahagyta az irodalmi pályát. Sorban születtek a gyerekek, összesen négy. A fennmaradt dokumentumokból jól rekonstruálható, hogy ha a szerelmet Krúdy Gyulának találták is ki, a házasságot semmiképpen.

Bár egyre jobban keresett, keresetét nem sokáig őrizgette, többnyire azonnal elment kártyára, lóversenyre és borra. „Kedves Bella – bocsáss meg, hogy nem mentem hozzád, – dolgoztam. Hogy vagy? Válaszolj! Csókol Gyula” – írta egy kávéházi levélpapírra, 30 korona kíséretében, amiből az is kiderül, hogy a választ is megvárta. Egy másik alkalommal kártyanyereménye maradékát küldte haza ezzel az üzenettel: "Vegyél rajta parfőmöt!” A házaspár a tízes években lényegében már külön élt. Krúdy, ha pénze volt, a körúti Royal szállóban, vagy egy úgynevezett „barátságos házban”, az Ó utcában töltötte az éjszakákat. Amikor 1915-ben kalandos körülmények között megszöktette szeretője kiskorú lányát, szükségessé vált, hogy a Bellával való házasságának végét jogilag is kimondják. A feleség, aki évek óta tűrte férje távollétét, most megmakacsolta magát. A válóper évekig tartott, s a keresetlevelek szerint mindkét fél kígyót-békát mondott a másikra. A válás után Bella egyedül maradt, tanítónői állást vállalt. Kapcsolatuk – talán a gyerekek miatt – valahogy mégiscsak normalizálódott, erre utal Krúdy dedikációja 1932-ből: „Emlékül Bellának az elmúlt időkért. Mulasson olvasgatásuknál.”

Amikor 1933-ban Krúdy egy újabb elrontott házasság romjain, betegen és szegényen meghalt, Bellában feltámadtak a régi érzések. A temetésen összeveszett Krúdy feleségével, és onnantól kezdve magát tekintette hivatalos özvegynek. Nem sokkal később öngyilkosságot is megkísérelt, de túlélte.

Ahogy túlélte gyermekei kirepülését, a zsidótörvényeket, a háborút, a kommunista hatalomátvételt is. Özvegy Krúdynéként levelezett a hivatalokkal, s ezen a címen végül nyugdíjat is kapott az írószövetségtől. Úgy is halt meg 81 évesen, az egykori fiatal nyíregyházi gavallér feleségeként.

Készítette: Nyáry Krisztián