Rokkant Nyugdíj Helyett Vagyoni Felmérés?

A Magyar Szociális Fórum Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoportja pénteken 2012 augzstus 3. – bejelentette, hogy visszaköveteli a rokkant nyugdíjakat, melyektől jogtalanul megfosztották a megváltozott munkaképességű embereket. Felszólították a kormányt, válaszoljon kérdésükre, kinek akarja odaadni a rokkantak munkaképes éveiben, átlagosan 30 éven át befizetett nyugdíjjárulékait, melyekből előre megfizették a nyugdíjukat, mégsem élvezhetik azt.

„Csak azt követeljük vissza, amitől jogtalanul megfosztottak minket" – írták elemzésükben, melynek teljes szövege a Magyar Szociális Fórum honlapján – és cikkünk végén is -olvasható „Meddig játszik még a kormány a rokkantak életével" címmel.

Választ kértek a kormánytól továbbá arra is, hogy vajon melyik nyugdíjassal tenné meg, hogy nyugdíj helyett segélyt ad neki? Szégyenteljesnek minősítik az olyan törvénykezést, amely védtelen, kiszolgáltatott betegeket foszt meg 30 évnyi járulékfizetéssel megalapozott rokkantnyugdíjuktól csak azért, hogy a gazdagokat gazdagítsa, miközben a betegeket nélkülözésre, éhezésre, hajléktalanságra, és fagyhalálra kényszeríti.

Az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport azt is tudatta, hogy legújabb tapasztalatai szerint hatósági emberek csöngetnek be a rehabilitálhatóvá nyilvánított emberekhez és puhatolóznak vagyoni helyzetük iránt. A csoport szerint „vagyonfelmérés" folyik, hogy ennek figyelembe vételével állapítsák meg az érintett ellátmányát.

„A szociális szempontoknak nincs keresnivalója a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerében. Mi köze a betegségnek a vagyoni helyzethez? Egyetlen nyugdíjashoz, vagy tartós, (egy évi) táppénzes állományú beteghez sem csenget be váratlanul senki azért, hogy vagyonfelmérést végezzen! A rokkantak átlag 30 évig munkavégzéssel megalapozott járulékfizetésük mellett a rokkantnyugdíjukhoz szolgálati időt szereztek. Ezzel és a társadalombiztosítási kockázat elvén, jóhiszeműen megszerzett rokkantnyugdíjuktól megfosztva, milyen jogon végeznek náluk vagyonfelmérést? Melyik magyar nyugdíjasnál kutakodik az állam a fazékban és a pénztárcában? A szociális szempontnak, már csak azért sem szabadna a rokkant ellátórendszerben szerepelnie, mert rokkantak és rokkantak között is diszkriminál, ami szintén elfogadhatatlan. Ne szociális segélyt adjanak súlyos betegeknek, hanem a rokkantnyugdíjukat adják vissza, amitől megfosztották őket!" – írják, jogsértőnek és megalázónak minősítve a vagyonfelmérést.

A rokkantak emberi jogaiért küzdő szervezet tisztességes komplex minősítő szempontrendszer kialakítását kéri. Mert tisztességtelennek tartja a hosszú évek óta súlyos betegeket visszaterelni a nem létező munkaerőpiacra, a kb. 200 milliárd Ft költségvetési megtakarítási cél teljesítése érdekében.

Üdvözlik az Országgyűlés Állampolgári Jogok Biztosának érdekükben indított eljárását az Alkotmánybíróságnál, mert nem valósult meg a fogyatékossággal élő embereknek az alaptörvényben deklarált védelme, sem az egyenlő bánásmód követelménye, ezzel szemben csorbult a jogbiztonság.

Végül arra is felhívták a közvélemény figyelmét, hogy a nemzeti erőforrás miniszteri poszton történt személycsere kapcsán megszűnt a fogyatékosságügyi miniszteri biztos megbízatása is, pótlása azonban nem történt.

M E D D I G J Á T S Z I K M É G A K O R M Á N Y A R O K K A N T A K

É L E T É V E L?

Az alapvető emberi jogaikban megtépázott rokkantaknak elegük lett, fogytán a türelmük.

Számukra, szó szerint élet-halál kérdése lett a „rokkant ügy". A rendkívül rossz tartalommal megtöltött 2011. évi CXCI. törvény, a beteg ellenes „új komplex" minősítő rendszer és a hamis kormány-propaganda eltaposta a rokkantak emberi méltóságát. A pszichikai hadviselés a betegek tűrőképességének határait feszegeti, megroppant önbecsüléssel.

A kormány kihasználta a törvények megalkotásánál azt, hogy a rokkantak elszigetelten, elszórtan, az egész ország területén, megbújva élnek. Felismerte azt is, hogy érdekérvényesítő képességük igen gyenge lábakon áll. A súlyos betegségeik, a mozgáskorlátozottságuk, a rendkívül szűkös anyagi juttatásaik miatt – mivel az utazási kedvezményt is megvonták az 57 év alattiaktól – a tüntetés körülményes számukra. Másrészt, a felülvizsgálati retorziótól való rettegés is visszatartó erő számukra az érdekeik érvényesítése szempontjából. Ezek, kedvező feltételeket biztosítottak a kormány számára, hogy akadálytalanul keresztülvihesse a rokkantak ellen meghozott intézkedéseket. Az Európai Unió tagországai közül, kormányunk elsőként mutatott példát embertelenségből. Azt gondolta, a rokkantak olyanok, mint a terelhető birkanyáj. A súlyos betegségeik ellenére az eszünket még nem vesztették el. Fel tudják fogni, hogy a társadalombiztosítási kockázatra és a szolgálati jogviszonyra épülő rokkant nyugdíjuktól hogyan és milyen „kifinomult" módszerekkel fosztották meg őket.

A felismerés hatására több önszerveződő, érdekvédő rokkant csoport is alakult, ami örvendetes. Egyre-másra kezdik hallatni a hangjukat, felemelik a szavukat, a rokkantak ellen hozott intézkedések miatt. Minden csoport a maga módján igyekszik harcolni. Ezek a csoportok azt érzik, hogy akkora a betegekre nehezedő nyomás, hogy szó szerint élet-halál kérdése a rokkantak ügye. A rokkantsági nyugdíj helyetti, bizonytalan, szociális segélyszerű ellátás sok betegnek, még a havi gyógyszeradag kiváltására sem elég. A beteg miből fedezi az élelmezési és lakhatási kiadásait? Az egyik elkeseredett rokkant csoport tagjai szájából már az is elhangzott: „A Parlament előtt leszünk öngyilkosok". Ez a kijelentés, esetleg veszélyes lehet, a többi rokkantra nézve, mert a végsőkig elkeseredett betegeket megtévesztheti. Ehelyett mi, a kitartó társadalmi harcot, az összefogást javasoljuk és sürgetjük mindenkinek. Tegyünk közösen azért, hogy elérhessük a céljainkat! Ha el akarnak taposni minket, „csak azért is" maradjunk talpon!

A kormánynak be kell látni, hogy tévúton jár. A szunnyadó nemzet sem lát semmit? Nem beszél és nem is hall? Amíg önmaguk meg nem tapasztalják a tragédiát az emberek a saját köreikben, addig nincs empátia bennük mások iránt. Amíg nem történik baleset, műhiba, vagy nem bukkan fel rejtőzködő betegség, addig közönnyel szemléli az emberek többsége a megváltozott munkaképességűek sorsát. Nem sajnálatot, nem együttérzést várunk. Türelemmel viseljük a betegségeinkből adódó sorsunkat, de az emberi méltóságunkba nem engedjük, hogy bárki is belegázoljon. A kormánynak azzal is szembesülnie kellene, hogy emberségből és „igazmondásból" elégtelenre vizsgázott.

Szégyen ez azért is, mert az a hatalom, mely a keresztény-demokrata értékrendekre hivatkozva hoz emberek ellen ilyen gyalázatos törvényeket, melyek jogfosztásra és az alapvető emberi jogsértésekre épülnek, az morális szégyen az egész nemzetre nézve. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a járulékfizetéssel megalapozott társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkant nyugdíj helyett, az Alaptörvény a nagykorú gyermeket kötelezi a beteg szülők eltartására. A megváltozott munkaképességű személyek részére pedig a jogos rokkant nyugdíj helyett mindössze egy szociális segélyszerű, jövedelempótló támogatást nyújt, ami teljesen bizonytalan juttatás lehet a jövőben. Mindezt kegyként állítja be, és elképesztő feltételekhez köti, mint az igénylő szociális helyzete, stb.? Mindezekkel szembesülve, el kellene gondolkodni, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegű nyugdíjasait, a rokkantakat, milyen csúnyán rászedte és becsapta a kormány. A másik „átverés", még a 2010. évi választási kampány időszakához nyúlik vissza. A nyugdíjasok számára megküldött garancialevélre gondolunk mi rokkantak, hiszen akkor még mi is nyugdíjasok voltunk. A nyugdíjak biztonságát, reálértékének megőrzését garantálták nekünk is, hiszen az a garancialevél minden nyugdíjasnak szólt! Ehhez képest jogfosztottak, kisemmizettek, elszigeteltek, diszkrimináltak és megalázottak lettünk mi „volt rokkantnyugdíjasok".

A rokkantak átverése, a nyugdíj jogfosztással nem ér véget. Sőt, igazán, még, csak azzal kezdődik el. Csapások sorozatát zúdítják rájuk. Elveszítik a nyugdíjukat, elveszítik a lakásukat és végül az életüket is, mert a nyugdíj helyetti segélyből képtelenek betegen megélni. A rokkant nyugdíj jogfosztás megtörtént 2012. 01.01. hatállyal úgy, hogy még a fogalmat is kitörölték a szótárból. A társadalombiztosítási kockázatra és járulékfizetéssel megalapozott szolgálati időre tekintet nélkül, fix összegű, segélyszerű „alamizsna jár" a rokkantaknak. Ez, csak szociális juttatás, ami bármikor csökkenthető, megvonható. Aki régóta beteg, azt még tovább büntetik azzal, hogy sohasem lehet nyugdíjas, mert a visszaható hatályú törvénykezéssel, a nyugdíjjogosultsági idők jogfolytonosságát megszakították. A rokkantság időtartama ugyanis, nem számít be a nyugdíjévekbe.

Az „új komplex" minősítő rendszerben az 57 év alattiaknak 2012.03.31.-ig írásbeli nyilatkozattal kellett kérniük az „önkéntes-kötelező" felülvizsgálatot. Előfordul, hogy az érintett, 15-20 éve folyamatos rokkant minősítést kapott a soros felülvizsgálatokon, de most, az „új komplex" minősítő rendszerrel visszaminősítik. Fellebbezéssel, munkaügyi per esetén is új belépőként szerepel, így lényegesen alacsonyabb juttatást kap – ha számára sikeres lesz a per, akkor is – az előző pénzbeli ellátásához képest. Az „önkéntes-kötelező" felülvizsgálat ötlete is lényegében, az alacsonyabb összegű pénzbeli ellátások folyósítása érdekében született meg. Az „új komplex" minősítő rendszerről a szakemberek azt állítják, a minősítés szabályai enyhébbek, mint a nemzetközi értékek. Ezt cáfolják meg az uniós adatok: Hollandia, 15% és 25%, Svédország 25%, Spanyolország 33%, Finnország, Ausztria, Németország, Izland, stb. országokban 50% egészségkárosodási mértéknél rokkant-nyugdíjazzák a beteget. Nálunk még 69% egészségkárosodási mértékkel is rehabilitálhatóvá nyilváníthatják a beteget. A foglalkoztatási előzmény és szociális szempont szerinti elbírálások pedig diszkriminatívak.

Maguk a szakemberek is elismerik, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása körül káosz és kaotikus állapotok uralkodnak. A Nemzeti Erőforrás Miniszter váltás kapcsán a Fogyatékosságügyi Miniszteri Biztos megbízatása is megszűnt. Pótlásáról nincs hír. A foglalkoztatási feltételek megrekedtek. Nem működik az új rendszer, pedig már 2013-tól élesben kellene futnia. Miközben a felülvizsgálatok teljes gőzzel zajlanak, a betegek egy része rehabilitálható, a rokkantak munkaerőpiacra történő visszaterelése megakadt. A 2013-tól induló program előtt, fél év felkészülési idő kellett volna, hogy legyen, de még a tervezet sincs elfogadva. Pedig a Széll Kálmán tervben 2013.12.31.-ig 195 ezer embert kellene felülvizsgálni és kb. 200 milliárd Ft a költségvetési megtakarítási cél a rokkantak pénzbeli ellátásán. Az is kérdés, hogy mennyire lesznek kooperatívak a munkáltatók ebben a foglakoztatási programban? A megváltozott munkaképességű személyek szigorú feltételek mellett foglalkoztathatók. Aki ilyen személyt alkalmaz, annak mentort is kellene alkalmaznia. Visszaesnének a támogatások is. A diplomás foglalkoztatottak esetében 70%-kal, alap-és középvégzettségű esetén 45%-kal, a szakképzettséget nem igénylők esetén 30%-kal esne vissza a támogatás. A rendelettervezetet elutasították a 2012.07.04.-i kormányülésen. Ez is az oka a program késlekedésének. Az akadálymentesítés kialakítása és számos kötelező igény is kétségessé teszi a munkáltatók vállalkozó kedvét, ehhez a szigorú feltételrendszerű programhoz. Az „új komplex" minősítő rendszer szerinti felülvizsgálatok a megnövekedett felülvizsgáló személyzettel teljes kapacitással zajlanak. A programhoz rendelt foglalkoztatási rendszer, a rokkantak nyílt munkaerőpiacra történő visszaterelése, azonban nem működik. Így lesznek a Széll Kálmán tervben szereplő rokkantak, szó szerint szélnek eresztve, a nem létező munkaerőpiacra. A szomorú valóság arról szól jelenleg, hogy „üres pusztába terelgetik a rokkantakat", mert számukra munka, az nincs!

A szociális szempontoknak nincs keresnivalója a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerében. Mi köze a betegségnek a vagyoni helyzethez? Egyetlen nyugdíjashoz, vagy tartós, (egy évi) táppénzes állományú beteghez sem csenget be váratlanul senki azért, hogy vagyonfelmérést végezzen! A rokkantak átlag 30 évig munkavégzéssel megalapozott járulékfizetésük mellett, a rokkant nyugdíjukhoz szolgálati időt szereztek. Ezzel és a társadalombiztosítási kockázat elvén, jóhiszeműen megszerzett rokkant nyugdíjuktól megfosztva, milyen jogon végeznek náluk vagyonfelmérést? Melyik magyar nyugdíjasnál kutakodik az állam a fazékban és a pénztárcában? Melyik magyar állampolgárhoz vonulnak ki razziázni, mint a kommandó, vagy az APEH? Ne szociális segélyt adjanak súlyos betegeknek ilyen megalázó és emberi méltóságot sértő módon, hanem a rokkant nyugdíjukat adják vissza, amitől megfosztották őket! Tévedés ne essék! A rokkantak nem az adófizetők pénzéből élnek, mint, ahogyan azt a kormány állítja! Átlag 30 évig robotoltak, országot építettek, adót és járulékot fizettek! Átlag 50 évesen rokkantak meg, de az átlagéletkoruk alig éri el a 63 évet! Életük utolsó éveiben miért ne élhetnének a rokkant nyugdíjukból, ha meg sem érik az öregségi nyugdíjkorhatárt? A rokkant ellátórendszernek a betegségről és a megmaradt munkavégző képességről kellene szólnia, nem pedig a szociális segélyezés rendszeréről. Segélyt, lényegében az is kap, aki életében egy napot sem dolgozott. A szociális szempontnak, már csak azért sem szabadna a rokkant ellátórendszerben szerepelnie, mert rokkantak és rokkantak között is diszkriminál, ami szintén elfogadhatatlan.

Megszólalt a rokkantak ügyében az Országgyűlés Állampolgári Jogok Biztosa Dr. Szabó Máté Úr is. Szerinte is: „A fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetének javítását célzó pályázati rendszer működése jelenlegi formában kiszámíthatatlan, kaotikus, ezáltal nem teszi lehetővé a foglakoztatást elősegítő hosszú távú stratégiák kidolgozását és végrehajtását". Megállapította, hogy a vizsgálata idején hatályos jogszabályi környezetben sérült a fogyatékossággal élő személyeket megillető, emberi méltósághoz, és a munka szabad megválasztáshoz való jog. Nem valósult meg a fogyatékossággal élő embereknek az alaptörvényben deklarált védelme és az egyenlő bánásmód követelménye sem, valamint csorbult a jogbiztonság is. Sajtóhírekből tudjuk, hogy Dr. Szabó Máté Úr az Alkotmánybírósághoz fordult a megváltozott munkaképességű személyek jogsérelmei miatt.

VÉGSZÓ:

Tisztességes komplex minősítő szempontrendszer kialakítását kérjük! Tisztességtelen a hosszú évek óta súlyos betegeket a nem létező munkaerőpiacra visszaterelni, pusztán az előre megtervezett kb. 200 milliárd Ft költségvetési megtakarítási cél miatt!

Kérjük, ne diszkrimináljanak rokkantak és rokkantak között, a foglakoztatási előzménynél a munkaviszony és iskolai végzettség alapján! Diszkriminatív a szociális szempont is rokkantak és rokkantak között. Ennek a szempontnak, egyébként sincs semmi köze a betegséghez és a munkavégző képesség megmaradásához. A vagyonfelmérés jogsértő és rendkívül megalázó. Kérjük, a szociális szempontnak az eltörlését!

Szégyenteljes törvénykezés az, amikor védtelen, kiszolgáltatott betegeket fosztanak meg 30 évnyi járulékfizetéssel megalapozott rokkant nyugdíjuktól, csak azért, hogy a gazdagokat gazdagítsák ebből a pénzből, miközben a betegeket nélkülözésre, éhezésre, hajléktalanságra, fagyhalálra kényszerítik a törvénykezés által! Tévedés ne essék! Mi nem az adófizetők forintjait használjuk! Az átlag 30 évig befizetett járulékainkért a rokkant nyugdíjunkat követeljük vissza! Adjon választ a kormány: Melyik nyugdíjassal tenné meg, hogy nyugdíj helyett segélyt ad neki? A rokkantak átlagéletkora 63 év! Az öregségi nyugdíjkorhatárt, ha a segélyekből meg sem érjük, akkor kinek adja oda a befizetett járulékunkat a kormány? A járulékainkért rokkant nyugdíjat követelünk, még életünkben!

Nem adjuk az életünket, nem adjuk a befizetett járulékainkat! Jogunk van az emberi méltósághoz és a szerzett jogainkhoz! Jogunk van a rokkant nyugdíjhoz, balesetes, műhibás rokkantként, genetikai, vagy rejtett betegségek áldozataiként! Előre megfizettük a nyugdíjunkat! Mi csak azt követeljük vissza, amitől jogtalanul fosztottak meg minket!

Magyarország, 2012. 08.01.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport