Révay András: Természetes hatások
5 perc olvasás
Már adventi hangulatban, karácsonyi zene mellett zajlott a Zwack Open téli bemutatója. Nyolc pincészet 46 borát vonultatta fel, közöttük sokra volt jellemző, hogy ezúttal nem is annyira a borász elképzelése, inkább a termőhely jellegzetessége érvényesült.
Már adventi hangulatban, karácsonyi zene mellett zajlott a Zwack Open téli bemutatója. Nyolc pincészet 46 borát vonultatta fel, közöttük sokra volt jellemző, hogy ezúttal nem is annyira a borász elképzelése, inkább a termőhely jellegzetessége érvényesült.
A Ráspi Pince Sopronból hat borral jelent meg a bemutatón. Volt közöttük fehérbor, rosé és persze több vörös, sőt még egy hordóminta is. Ez utóbbi egyszerű Kékfrankos, ami 2011-ben új tölgyfahordóba került. Ebben az évben a hozam nagyon kicsi volt, de a „természetes hozamkorlátozás" egyértelműen a minőség javára szolgált. A Ráspi pincészet különben is híres arról, hogy adalékanyagok és mindenféle technológiai furfang mellőzésével készíti a borait. Ragaszkodik ahhoz, amit a természet ad. A palackok között az egyik a címkével hívta fel magára a figyelmet. A név, a Gneisz, a terroir erőteljes hatásáról árulkodik. A hegy, ahonnan ez a bor származik, szinte teljes egészéből csillámpalából áll. Az erőteljes ásványosság, mely a borban is kitűnik, ebből származik.
Figula Mihály is megerősítette, mindhárom bora, melyeket a bemutatóra hozott, ugyancsak „terroir-bor". Minden dűlőről külön szüretelnek, a szőlőket külön erjesztik, külön érlelik, palackozzák. Aki a címkét nem látta, az is kitalálja mindjárt az első korty után, hogy a kóstolt fehérbor csakis a Sóskút Olaszrizling lehet. A sós íz annyira egyértelműen kiütközik. A két vörösbor esetében a szőlőfajta azonos, mindkettő Cabernet Sauvignon, de a két bor egészen eltérő karakterű. Egyértelműen bizonyítja, hogy a talaj „felülírja" a fajtát. Teljesen más lett a dörgicsei és más a balatonszőlősi dűlőből származó. A 2011-es nagyon jó évjárat volt. Ennek a fajtának fontos az utolsó 2 – 3 hét az éréskor. Mivel meleg volt szép borokat kaptunk. Bátran kijelenthetjük róluk, palackozás után akár nyolc – tíz évig is kiváló minőségűek maradnak.
A Gere Pincészet már egy 2012-es rosét is bemutatásra érdemesnek tartott – nem is ok nélkül. A meleg nyarat, hosszú, száraz ősz követte, melynek következtében mintegy harminc százalékos lémennyiséget vesztett a szőlő, viszont a minőség annál magasabb lett. A Nagyharsányból származó, kiváló illatú roséban Kékfrankos alapon Pinot Noir egészíti ki a házasítást, a bor reduktív eljárással készült. A 2008-as Kopár ugyancsak cuveé, 50 % Cabernet Franc, 40 % Merlot, 10 % Cabernet Sauvignon alkotja. A bort tizenhat hónapig érlelték kis fahordóban. Ez a bor még legalább öt – hat éven keresztül csúcsminőségűnek számít majd, teljes élettartama legalább tizenkét – tizenhárom évre tehető!
Sokan csoportosultak a Somlói Apátsági Pince asztala körül. Ez érthető is, ha tekintetbe vesszük, hogy tízfajta borával vezette a kínálatot. Az Olaszrizling itt is a legalkalmasabb fajta a termőhely tulajdonságainak bemutatására. Egy tiszta technológiával készített badacsonyi és egy ugyanígy tiszta technológiával készített somlói Olaszrizlingnél a különbség azonnal szembetűnő. A Furmint viszont „nehéz" fajta. A legkésőbb érik, ugyanakkor mostanában „sláger számba" megy, tehát szinte kötelező nehéz gyakorlat. A legkönnyebb hibázni vele, minősíti a termelőt. A 2012-es év ugyan nagyon meleg volt, de a Furmint aszúsodását nem segítette elő. Ezek a borok még forrnak ám gyanítható, hogy nem lesznek olyan kiemelkedő minőségűek, mint amilyenek a megelőző években voltak. A pincészet erre a bemutatóra a 2011-es Furmintot hozta, ez talán az elő olyan Furmintjuk, aminek a gyümölcsössége túlmutat a Somló-hegyre jellemző erőteljes ásványosságon.
Szakmai körökben jól tudják: hosszú időre visszamenőleg nem volt olyan év, hogy a Dobogó Pincészet borai rangos külföldi díjat ne nyertek volna. Felsorolni is nehéz lenne, hiszen a 2004-es évjárat 2009-ben két díjat is kapott, a 2005-ös évjárat 2010-ben, a 2006-os pedig 2011-ben lett trófeanyertes a Decanter Worldwine Award-on. Mindhárom a TOP-kategóriába került idehaza is a Pannon Bormustrán, illetve a 2006-os évjárat 2011 októberében a TOP-100 első helyezettje lett Magyarországon. Ezek közül a 2006-os évjáratú, hatputtonyos Aszút meg is kóstolhatták a bemutató látogatói. Akkor a csapadékos nyarat követő szép hosszú, két és fél hónapig tartó „indián nyár" lehetővé tette, hogy a legjobb pillanatban történjen a szüret. Tokaj-hegyalján régen október 31. után kezdődtek a szüretek, sajnos az elmúlt két évben, 2011-ban és 12-ben ilyenről nem beszélhetünk. Legalább egy hónappal korábban kellett kezdeni a szüretet, így ezeknek a boroknak a minősége elsősorban a borász szakértelmét dicséri majd.
A Zwack Open bemutatón jelen volt a Bükki Kézműves Sajtműhely képviseletében a „Sarki Fűszeres". A fehérborokhoz illő könnyedebb sajtokkal érkeztek, lóherés gomolyával, natúr ordával, tökmagolajos zsendicekrémmel és egy dióba hempergetett kecskesajttal. Nem feledkeztek meg a vörösborok és az édes aszúborok kedvelőiről sem, számukra hegyvidéki sajtot, bükkfán füstölt tehénsajtot és más érett sajtokat hoztak. Jól látszott, hogy az érdeklődést leginkább a diós sajt keltette fel. Ez gyors eljárással készült kecskesajt, amelyiknél a frissesség megőrzése volt a lényeg. A sajtot éppen csak megformázzák, egy kis külső száraz-sózást kap, majd nyomban dióba forgatják és egy nap után már a pultra is kerülhet. Hűtőszekrényben tartva még négy – öt napig fogyasztható marad. A látogatók hamar megállapíthatták, hogy a karácsonyi vacsorához a sajt és a bor kiválasztása már bizonyára nem okoz majd nehézséget.
