Egy Fénykép A Múltból: Baumgarten Ferenc

Mai Nyáry, őrültnek nyilvánításról, egy különös vacsoráról, és az egyik legendás irodalmi díjról, ami sok sértődésnek és barátságnak adott alapot:

"1923. október 1-jén Babits Mihály olyan vacsoravendéget fogadott otthonában, akit szinte nem is ismert. A vacsora udvarias beszélgetéssel telt, a művészet aktuális kérdései körül forgott, a találkozó mégis megváltoztatta a vendéglátó életét. Baumgarten Ferenc Németországban élő, főként németül író műkritikus nagyra tartotta a Nyugat szerkesztőjét, néhány művét el is küldte neki, de személyesen nem találkoztak korábban. Babits ezért úgy gondolta, a művészetbarát üzletember afféle tisztelgő látogatásra érkezett hozzá. Két héttel később azonban német nyelvű levelet kapott vendégétől. Ebben Baumgarten Ferenc bocsánatot kért vendéglátójától: "Egy kissé az Ön feje fölött rendelkeztem. Remélem, hogy nem fog emiatt neheztelni rám, és elfogadja a hivatalt, amelyet kigondoltam Önnek." A levélből kiderült, hogy Baumgarten alapítványt hozott létre, amely halála után teljes vagyonát "a szűkölködő magyar írók anyagi gondjainak enyhítésére" fordítja majd. A végrendelet szerint "oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók" részesülhetnek az alapítvány támogatásában, akik "minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek." A végrendelet végrehajtójának az általa "szeretve bámult magyar költőt", valamint egykori iskolatársát, Basch Lóránt ügyvédet jelölte ki.

Babits csodálkozott, de nem vette komolyan a felajánlást, hiszen Baumgarten mindössze három évvel volt idősebb nála, és jó egészségnek örvendett. Tréfás levélben válaszolt, viszontválaszt többé nem kapott. Annál nagyobb volt a meglepetése amikor négy évvel később arról kapott értesítést, hogy Baumgarten Ferenc egy hirtelen jött tüdőgyulladásban elhunyt és jelentős vagyont, 853 ezer pengőt hagyott a nevét viselő alapítványra. Így indult a magyar irodalomtörténet legnagyobb hatású magánalapítású díjának története, amely egy csapásra komoly hatalmat és felelősséget adott Babits Mihály kezébe. A kuratórium mellett, véleményező szervként egy nyolc tagú tanácsadó testület működött, döntő szava azonban élete végéig a költőnek volt. A 3000 pengős "évdíj" egy évig nyugodt alkotást tett lehetővé a díjazottnak, de az 1000 pengős "jutalom" is komoly anyagi segítséget jelentett. (Ne feledjük a kuplé szövegét: a korban már "havi 200 pengő fix-szel az ember könnyen viccelt.") A végrendelet a két kurátor számára is biztosította a polgári megélhetést.

Nem csoda, hogy a rengeteg pénz elveszítését látva Baumgarten Ferenc rokonai bíróságon próbálták elérni, hogy az alapítót utólag nyilvánítsák őrültnek, és a végrendeletet semmisítsék meg. A Nyugat ellenfelei a rokonság mellé álltak, és arról cikkeztek, hogy Babits "kozmopolita írók kitenyésztésére" óriási összeget kapott. A per végül egyezséggel zárult, s ennek során került be a szabályzatba, hogy a díjazottak listáját a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek is jóvá kell hagynia. A jogviták miatt a végrendelet csak 1928-ban emelkedett jogerőre, így először 1929. január 18-án osztották ki a díjat az alapítvány Sas utcai székházában. Az első évben Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron és Tersánszky Józsi Jenő részesültek a díjban. A vita legjellemzőbb tanulságát Karinthy Frigyes foglalta össze a Pesti Naplóban: ha valaki a magyar irodalom segítségére siet, akkor mindig lesznek olyanok, akik a mecénásról "legkevesebb, hogy azt feltételezik: elmebeteg".

Baumgarten díjasok (teljes lista)

Íme a teljes lista:
1929. évdíjak: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő
1930. évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár
1931. évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő
1932. évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
1933. évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter;
jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
1934. évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József, Wass Albert;
jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
1935. évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal;
jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
1936. évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor;
jutalmak: József Attila, Prahács Margit
1937. évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
1938. évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila (posztumusz), Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos;
jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
1939. évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán;
jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
1940. évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert;
jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet,
1940. évdíjak: Mátrai László, Tolnai Gábor
1941. évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László;
jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
1942. évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő;
jutalmak: Ember Győző, Vajda Endre
1943. évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron;
jutalmak: Képes Géza, Szabédi László
1944. évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
1945-ben nem volt díjkiosztás.
1946. évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie;
jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
1947. évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence;
jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
1948. évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán;
jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
1949. évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre;
jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József

A "Havi 200 fix" című film (és dal) 1936-ban készült, tehát hét évvel az alapítvány első díjkiosztása után. Nem tudom mekkora volt az infláció, de a pengő arról volt híres, hogy "erős volt". Tehát, eleinte valóban nagy pénz volt, hiszen ez évi 2400 pengőnek felelt meg. http://www.youtube.com/watch?v=Z1j6yq18suM

A pengő pont 1929-ben váltotta fel az elértéktelenedett koronát, 1/12500 arányban váltották.. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. Bár az arany ára is mozog, jó megközelítés, hogy mai árfolyamon 1 kg 14 karátos arany 7 millió forint. 1 pengő tehát 1842 forint, az évdíj így 5,5 millió forintnak felel meg. Az alapítvány teljes vagyona eszerint nagyjából másfél milliárd forintnak felel meg.

Készítette: Nyáry Krisztián