Megállíthatatlan és Jogvédett: Génmódosított Halak A Tányérunkon

Viszonylag kevesen tudják, hogy nem csak az emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra szánt haszonnövények lehetnek génmódosítottak, hanem a patkányoktól a csimpánzokig akármelyik állat genetikai kódját is manipulálhatták már. A jellemzően vegyipari vagy gyógyszeripari óriáscégek szinte bármilyen élő szervezetet képesek módosítani a nagyobb profit reményében, törekvéseiknek csak a máig nem kellően ismert technológia, a jogi környezet és a civil ellenállás szabhat gátat.

Miért csinálják?

Az első génmódosított hal 1985-ben, Kínában látta meg a laboratóriumi napvilágot, azóta több mint 35 különböző fajta halat módosítottak a világ több mint 50 kutatóintézetében. A GM-halaknak csupán kisebbik részét teszik ki a laboratóriumi kutatásokra és különböző gyógyszeripari alapanyagok előállítására tervezett halak. Nagyobbik részük a haszonnövényekhez hasonlóan a nagyipari termelés és azzal összefonódott emberi és állati túlfogyasztás kiszolgálására készül. Ezért nem meglepő, hogy a leggyakrabban módosított halak a legismertebb, leginkább tányérra kerülő félék, úgy mint a lazac, a ponty, a pisztráng, a harcsa és a tilápia.

A géntechnológiai ipart az időben és pénzben mért haszon vezérli az ilyen halak létrehozásakor, ezért olyanokat terveznek, amelyekkel gyorsabbá és olcsóbbá válhat a halfarmokon zajló termelés. Ez a hatékonyság versenyelőnyt, azaz hasznot termel a hagyományos eljárással szemben. Ez pedig hosszútávon olcsóbbá teszi a GM-halat a fogyasztó számára.

2004 óta háziállatként tartható fluoreszkáló zebradániók és egyéb halak is elérhetők a Yorktown Technologies cég jóvoltából, aminek rejtett szándéka a profitszerzés mellett a civil, fogyasztói aggályok elhallgattatása. Az állandóan színpompás halak szórakoztatók, viszont a génmódosítás hamis ártalmatlanságát és technikai pontosságát sugallják, elaltatva a felmerülő kétségeket a génmódosítás teljes spektrumáról – gondolatban az egészt annak egy részével helyettesítve. Kenyér és cirkusz a figyelem eltereléséért.

Szuperhalakkal a profitért

A leggyakrabban alkalmazott módosítások viszont a halak növekedését, hidegtűrését és a betegségekkel szembeni ellenállóképességét érintik. Első hallásra bárki számára nagyon jól hangzik egy nagyobb, egészségesebb hal, azonban ezek olyan tervezett tulajdonságok, amelyek idegenek a Föld ökoszisztémájában, hirtelen bevezetésük nem hagy alkalmazkodási lehetőséget a teljes rendszernek, ezzel sokszor kihalásra ítéli azt.

A gyorsabb növekedésű hal gyorsabb termelési ciklust jelent, ez pedig a hagyományossal szemben hatékonyabb és ezért több profittal jár. A gyorsabb növekedés miatt a halak hamarabb kimerítik a vizek erőforrásait, ráadásul növekedésük nem természetes, nem áll le, ezért sokszor deformáltakká, egy idő után életképtelenné válnak. Idáig persze nem jutnak el, hiszen kifogják őket és elkezdődik a feldolgozásuk.

A gyorsabb termelési ciklus viszont önmagában nem jelent elég extra profitot, ezért arra is szükség van, hogy még több helyen lehessen halfarmokat létesíteni, még tovább javítva a ciklust. A halfarmok nem olyan helyek, amelyeket lakott területek környékén hoznak létre, ezért a cégek kénytelenek eddig erre a célra nem hasznosított vizekbe költözni. Ez jellemzően a pólusok irányába történik, ott viszont a hidegebb vízben nem élnének meg az adott halak, ezért olyan fajtákra van szükség, amelyek jól tűrik a sarki vizeket, mégis eladhatók.

Összeomló rendszerek

A sokszor kétszer gyorsabban növekvő, hidegtűrő halak viszont nem állandóan ellenőrzött, jól elzárt szárazföldi akvakultúrákban élnek, hanem sűrű hálókból szőtt, a rengeteg hal miatt szűk tengeri vagy édesvízi telepeken. Ezek a létesítmények nem nyújtanak teljes biztonságot a ragadozók, a klímaváltozás miatt egyre rosszabb időjárási viszontagságok és az emberi hibák ellen, ezért a halak sokszor kiszöknek, nem ritkán egyszerre milliós példányszámban. A természetbe kerülve pedig felmérhetetlen események láncolatát indíthatják el.

Ezek a halak nagyobbak, erősebbek és ellenállóbbak, ezért a környező élővilágot azonnal kolonizálják, és kiszorítják a többi őshonos fajt. Mivel nagyobbak, ezért többet esznek, így az ökoszisztéma eltartóképessége csökken, nem marad elegendő táplálék a többi faj számára, ezért azok valószínűleg kipusztulnak. Mivel nagyobbak és jól bírják a hideget, ezt szinte bárhol megtehetik.

Adott esetben kiszoríthatják az algaevő halakat, emiatt a vízben elszaporodnak az algák, ezért a víz oxigéntartalma csökken, ezért még kevesebb élőlény lesz képes megélni benne. A rovaroknak viszont megfelelő minőségűvé válik, hiszen már nincs olyan hal, ami megenné a lárvákat, ezért megnő a rovarok száma, amelyek vagy a mezőgazdasági termelést vagy az emberi egészséget veszélyeztethetik. Ezért még több káros rovarirtószert kell felhasználni, ami egyrészt többletköltséget jelent az államnak vagy a gazdáknak, másrészt megölheti a hasznos rovarokat, például a méheket is, ezzel még komolyabb mezőgazdasági kárt okozva, hiszen nem lesz, mi beporozza a növényeket. Harmadrészt, a rovarölőszer a talajból beszivároghat emberi ívóvízforrásokba is, amit aztán mi, vagy az általunk megevett állatok isznak meg. A piacot ez nem érdekli, mindezek a károk nincsenek bekalkulálva a halak árába. A GM-hal többe kerül, mint amennyi az ára, és ezt szinte mindig az emberi egészség és környezet bánja, és a végén az átlagember fizeti ki.

(Greenpeace)