Egy fénykép a múltból: Szerb Antal

Szerb Antalt takarta a "Baljós felhők" jelszó, a történet pedig itt, Nyáry Krisztiántól:

Szerb Antalt takarta a "Baljós felhők" jelszó, a történet pedig itt, Nyáry Krisztiántól:

"Amikor 1942-ben egy fajvédő képviselő Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című könyvének mielőbbi betiltását kezdeményezte a parlamentben, párttársai azt is megkérdezték a minisztertől, ki adta ki ezt a kozmopolita, magyarellenes, értékromboló munkát. Választ nem kapott, pedig az igencsak nagy zavart okozott volna. A könyv ugyanis nyolc évvel korábban jelent meg Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, báró Kemény János pénzén, Makkai Sándor református püspök előszavával.

Az erdélyi magyar írókat tömörítő Helikon-kör eredetileg tehetséges íróknak hirdetett díjat, amelyet 1926-tól kezdve minden évben kiosztottak. A szokatlanul nagy összegnek számító 30 ezer lejes évdíjat Kemény János biztosította a magánvagyonából, és egy alkalmi kuratórium döntött róla a Kemény-család marosvécsi kastélyába évente összehívott írótalálkozón. Kemény egy véletlennek köszönhetően került mecénási szerepbe. Az egykori fejedelmi család sarja Amerikában született, ahová elszegényedett édesapja vándorolt ki a XIX. század végén. Apja halála után amerikai édesanyjával együtt hazatelepült a rájuk szakadt nyomor elől, az özvegy nyelvtanításból tartotta el a fiát. Jánost a színház és az irodalom vonzotta, első verseskötete már kamaszkorában megjelent. Így amikor egyik nagybátyja végrendeletéből kiderült, hogy tekintélyes vagyont és egy kastélyt hagyott rá, a mindössze 23 éves fiatalember eldöntötte, hogy az ölébe hullott lehetőséget a magyar irodalom és kultúra felvirágoztatására fordítja. Könyvkiadót és lapot alapított, szabadegyetemeket, iskolákat, könyvtárakat és színházakat támogatott, és létrehozta az irodalmi díjakat finanszírozó alapítványt.

A Helikon-kör írói 1930-ban a marosvécsi kastélypark fái alatt, terített asztal mellett beszélgetve döntötték el, hogy abban az évben nem adják ki a díjat, hanem helyette pályázatot írnak ki egy modern szempontú magyar irodalomtörténet megírására. Keménynek annyira tetszett az ötlet, hogy az elnyerhető díj összegét százezer lejre emelte. A pályázóknak a könyv bevezetőjét és két előre megjelölt fejezetet (Ady és Eötvös életrajzát) kellett beküldeniük. A pályázati kiírás feltételeket is sorolt: A mű „hozza közel a jelentős magyar irodalmi alkotásokat főként a mai nemzedékhez s mélyítse el a magyar irodalom tanulmányozásának vágyát. Bontakozzék ki belőle a magyar irodalom és a világszellem kölcsönhatása. (…) Az esztétikai szempont vezető szerepe mellett súlyt kapjanak az irodalmat formáló eszmei, szociális, gazdasági és politikai történeti erőforrások is. Tegye jóvá a mű azokat az igazságtalanságokat, melyeket az irodalom és a haladás ellenségei egyes írók, művek, irodalmi mozgalmak ellen elkövettek."

Tizenegy pályamű érkezett be, ezek közül kellett választania a Makkai Sándor püspökből, Molter Károly kritikusból, Bánffy Miklós író-politikusból és Babits Mihályból álló zsűrinek. Mindannyian az „Invitis nubibus" („Baljós felhők") jeligéjű pályaművet találtak a legjobbnak. A pályázó valódi adatait tartalmazó külön borítékban Tar János nevét találták, így őt hirdették ki győztesnek. Csak később jelentkezett Szerb Antal, 31 éves budapesti kereskedelmi iskolai tanár, hogy az álnév mögött ő rejtőzik. Bár addigra már írt egy angol irodalomtörténeti könyvet, és novellái is megjelentek a Nyugatban, félt az elutasítástól. Az önmagát felfedő szerzőnek azonnal folyósították is a gondtalan munkát lehetővé első 30 ezer lejt. Egy év múlva határidőre elkészült a kétkötetes Magyar irodalomtörténet, amely a következő évben jelent meg Kolozsváron. Munkáját báró Kemény Jánosnak és feleségének ajánlotta a szerző, aki később úgy nyilatkozott, hogy az erdélyi pályázat nélkül sem ezt a könyvét, sem az ezt követő Világirodalom történetét nem jutott volna eszébe megírni. A könyv néhány hónap alatt közismert lett, az egykorú kritikák szerint idősek és fiatalok egyaránt szinte regényként olvasták. Sem Szerb, sem erdélyi kiadója nem álmodott ekkora sikerről.

A baljós felhők azonban hamar összegyűltek. Nyolc évvel később utoljára ültek össze Marosvécsen az Helikon-kör írói. Észak-Erdély visszacsatolása után a politikai megosztottság is megérkezett közéjük Magyarországról, így díjat sem osztottak többé. A budapesti parlamentben sem emlékezett senki az erdélyi irodalomtörténeti pályázatra. A képviselő interpellációjára válaszul az oktatási miniszter mindenesetre megígérte, hogy Szerb Antal ifjúságra veszélyes könyvét mielőbb kitiltják az iskolákból."

Kemény János a magyar irodalom csak Hatvany Lajoshoz hasonlítható értő és bőkezű mecénása, aki maga is kitűnő író volt, ráadásul elhivatott színházi ember, aki a kolozsvári és a marosvásárhelyi színházat is vezette, és magánvagyonából támogatta. Nemrég Kata Olah készített róla kitűnő dokumentumfilmet, remélem, hamarosan a tévében is leadják.

Még annyit róla, hogy amikor a visszacsatolt Észak-Erdélyben is hatályba léptek a zsidótörvények, és a zsidó származású színészeknek el kellett hagyniuk a kolozsvári Magyar Színházat, Kemény létrehozott számukra egy magántársulatot, és felajánlotta számukra a saját igazgatói fizetését is. Ezt mondta akkor: „A bécsi döntést megelőző két esztendő már felmutatta a kultúra, irodalom és színház területén dolgozó ember számára azt az újabb feladatot, amit vállalnia kell: a zsidóságellenes támadások kivédését. Az irodalom és a színművészet terén érték támadások írói szervezetünket és a színházat is azért, hogy nem tett különbséget zsidó és nem zsidó írók és művészek között, és védelmébe vette őket a könyörtelen és emberellenes támadásokkal szemben."

Készítette: Nyáry Krisztián