Foglalkoztatás 2013

A Joint Venture Szövetség (JVSZ) szakmai rendezvénye 2013.február 14-én zajlott. Az apropó; a kormány munkavédelmi akciótervekkel igyekszik segíteni a hazai foglalkoztatás bővítését, adókedvezményeket, járulékcsökkentési lehetőséget kínál a megváltozott munkaképességűek, s a pályakezdő fiatalok alkalmazásakor.

A Joint Venture Szövetség (JVSZ) szakmai rendezvénye 2013.február 14-én zajlott. Az apropó; a kormány munkavédelmi akciótervekkel igyekszik segíteni a hazai foglalkoztatás bővítését, adókedvezményeket, járulékcsökkentési lehetőséget kínál a megváltozott munkaképességűek, s a pályakezdő fiatalok alkalmazásakor.

A szabad munkavállalás lehetőségével élve az EU tagállamok lakosai közül sokan, így Magyarországról is nagy számban mennek a közösség versenyképesebb területeire dolgozni. Ez a migráció gyorsuló tendenciát mutat,  kérdés, hogy lehet-e igazi eredménye a munkahelyvédelmi akcióknak a  foglalkoztatásban. A rendezvényen az EU, a kormány és az adatokkal dolgozó kutatók képviselője keresett választ a fentiekre. 

A moderátor Lipcsei Andrásnak, a Dr.Pendl & Dr.Piswanger International ügyvezetőjének, a JVSZ HR Bizottsága elnökének bevezető szavai után Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és a társadalmi összetartozásért felelős EU biztos szólt a foglalkoztatáspolitika aktuális kihívásairól az Unió vonatkozásában.  

Andor László a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi docens, az Eszmélet c. társadalomkritikai  folyóirat főszerkesztője,  2005-2010 között a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD igazgatósági tagja, 2010 február 9. óta tölti be tisztségét az Európai Bizottságnál.  

Az előadó rámutatott, a 2012-14-re vonatkozó gazdasági növekedési előrejelzési adatok nagyon zord képet vetítenek elénk. A múlt év során a tagországok igen jelentős része, különösen a dél-európai országok, recesszióban    

volt, és vannak közöttük olyanok, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Portugália, amelyek idén is recesszióban maradnak, miközben, a várakozások szerint ez év második felében, az unió egészét tekintve, egy dinamikusabb időszak kezdődhet. A dinamizmust természetesen az elmúlt évekhez kell viszonyítani. Nagy valószínűséggel még 2014-ben is lesz legalább egy olyan ország, amely még akkor is visszaesést fog mutatni.  

A múlt évi növekedés-visszaesés egyértelműen az euro zóna országokkal függ össze, egyenes következményként.  

Ebből fakad az is, hogy az euro zónában a munkanélküliség sokkal jobban megemelkedett, mint az unió egészében.  

Az Európai Unióban, hasonló jövedelmi, fejlettségi szint mellett, hosszú idő óta sokkal magasabb a munkanélküliség mint az Egyesült Államokban, vagy Japánban, annak ellenére, hogy a 205-2008 közötti periódus igen ígéretesnek tűnt. Az euro zónán belül kb. tíz évvel ezelőtt még jobb volt a helyzet, mint az unió átlagában, a legutóbbi évek viszont komolyabb problémákat mutatnak a zónában, mint az unió egészében. Az elmúlt két évben az USA viszonylag dinamikus pályára állt, folyamatosan csökkent a munkanélküliség, míg az EU-ban, különösen az euro zónán belül, a dinamika ellentétes előjelűnek mutatkozik. Különösen súlyos a helyzet a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét illetően. A válság kezdeti időszakában, 2008-2009-ben az átlagosnál jóval meredekebben emelkedett az ifjúsági munkanélküliség, az elmúlt másfél-két évben pedig, ami a második recesszió időszaka az európai gazdaságban, ismét erőteljesebben nő a fiatalok munkanélkülisége a munkavállalók átlagához képest. Mára egészen különleges problémaként állandósult ez a jelenség, ami különleges megoldásokat sürget. Unión belül ebben a vonatkozásban nagy eltérések tapasztalhatók az un. jól teljesítő országok (Németország, Hollandia, Ausztria) és a nagyon súlyos helyzetben levő országok között.   

Az ötéves válság következménye az is, hogy egyre nő a tartósan munkanélküliek részaránya, sok olyan ország van, ahol nem egyszerűen az átlagos munkanélküliségi szint magas, hanem azon belül a tartósan munka nélkül levők aránya eléri vagy meghaladja az 50%-ot. Ide tartoznak a balti országok, akiket pedig sokszor szoktunk dicsérően emlegetni. Tény, hogy gazdasági növekedésük jó irányba megy, mutatóik jók, sőt a foglalkoztatás is dinamikusan nő, de a munkanélküliségük nagyon magas szintről indult. A tartósan munka nélkül levők részarányának csökkentése számukra is kemény feladat lesz.   

Sok országban látunk egymással azonos szintű munkanélküliséget, de egészen eltérő részarányokat a tartósan munka nélkül levőkre. Finnországban és Olaszországban pl. hasonló szintű a munkanélküliségi ráta, de egészen más a munkaerő piac dinamikája, s Finnországban könnyebben, gyorsabban kapnak állást azok, akik munkanélkülivé válnak, mint Olaszországban. Ez az állásvesztés a tartósabb kiszorulás kockázatát is hordozza.

Amennyiben a válság ennyire elhúzódik, s a munkanélküliek, benne a tartósan munkanélküliek részaránya ilyen méretű marad, ez magával hozza a társadalom kettészakadását, a szegénység, a társadalmi kirekesztettség fokozódását.   

Ezt az elmúlt három évben új mutatórendszerrel mérjünk. A korábbi időszakban az unión belül elsősorban a szegénység kockázata volt a monetáris mérőszám, amivel a megélhetési szint 60%-a alatti jövedelemmel rendelkezőket szokták besorolni, ez az arány általában 15-17%-os. A szegénység sokrétűsége, sokféle megnyilvánulása indokolta további mutatók, új mutatórendszer bevezetését. A súlyos anyagi depriváció, ill. a munkanélküli háztartások részaránya, mint szegénységi mutató, együttesen érzékletesebb, árnyaltabb képet ad.  

A kimutatások azt vizsgálják, hogy a három mutató közül legalább egy mennyire jellemzi a társadalom állapotát.

Ez az EU-ban a válság következtében megközelítette a 25%-ot, ami igen súlyos szociális problémát, helyenként szociális válsághelyzetet jelent, főként a dél-európai országok némelyikében.   

Az igen súlyos ifjúsági munkanélküliségi részarány mellett, az un. lét kategória, a se nem dolgozó, se nem tanuló fiatalok részaránya is igen magasra emelkedett. Az ifjúsági munkanélküliség így nem egyszerűen gazdasági veszteség, kapacitás-kihasználatlanság, hanem egyre súlyosbodó szociális és pénzügyi probléma is. A GDP százalékában ennek költsége uniós szinten 1-2% közé tehető, kb. 150 milliárd eurónyi éves veszteségként.   

Milyen európai szintű válaszok születnek erre a helyzetre?    

A bizottság indulásakor, 2010-ben, az Európa 2020 stratégia felmérte, hogy a foglalkoztatás szintje az egyik legkomolyabb kihívás, ezen belül is a fiatalokra sajátos programok segítségével jobban oda kell figyelni.   

Ambiciózus célokat tűztek ki; mint az uniós szinten jelenleg 68-69% közötti foglalkoztatási arány 75%-ra emelése,   

a szegénységben élők számának legalább 20 millióval való csökkentése. Ezek a programok sokrétű, egyértelműen meghatározott iránymutatást tartalmaznak, utat mutatnak különféle gazdasági, munkaerőpiaci reformoknak a tagországokban, irányt mutatnak az uniós források jobb felhasználására a foglalkoztatási célok megvalósításakor.

A helyzet több országban romlott, erre a bizottság reagált, s két jelentős foglalkoztatás-politikai határozatot hozott. Az egyik az elmúlt év áprilisában kialakított, un. foglalkoztatási csomag, ez elsősorban a munkaerőpiaci reformok irányultságáról, ill. az európai szintű mobilitás elősegítéséről szólt. A másik pedig a decemberi, un. ifjúsági foglalkoztatási csomag, amely oldalszámra nézve kisebb, de nagyon fontos kezdeményezéseket tartalmaz arról, hogy a tagországok vezessék be az un. ifjúsági garanciát.  A megfogalmazható hét cselekvési irány egyikét ez jelenti. Ez a kérdés most van a tanács napirendjén, a foglalkoztatási miniszterek ebben a hónapban várhatóan döntenek is erről, s remélhetőleg ennek folyományaként a tagországok kötelezettséget vállalnak ilyen típusú ifjúsági garancia programok indítására uniós források támogatásával. A kiindulás alapjául az az osztrák, ill. finnországi garancia szolgál, amely vállalja, hogy ha valamely fiatal négy hónap alatt nem talál magának munkát, akkor valamilyen minőségi munkalehetőséget, tanulási vagy gyakornoki lehetőséget, szakmai gyakorlatot kezdhessen, így aktív maradhasson, ne vesszen el tudása, sőt munkával szerzett jövedelemre is szert tegyen. Mindez nem szünteti meg egyik napról a másikra a problémát, de bevezetése érezhetően csökkentheti az ifjúsági munkanélküliséget a tagországokban. Nagyon fontos ebből a szempontból az Európai Tanács vonatkozó legutóbbi döntése, amely ismételten nem csak azt hangsúlyozta, hogy az Európai Szociális Alap a jövőben is jól felszerelt eszközként töltse be feladatát, de létrehozott egy külön ifjúsági foglalkoztatási eszközt is, 6 milliárd euróval. Ez az összeg önmagában nem fedezheti az ifjúsági garanciával kapcsolatos költségeket, de komoly támogatást fog nyújtani azokban a régiókban, ahol a probléma a legsúlyosabb, ahol az ifjúsági munkanélküliség 25% fölött van.  

A második cselekvési irány a munkaerőpiac keresleti oldalának élénkítését célozza, olyan ösztönzőkkel, amelyek a munkáltatók számára megkönnyítik a munkahely teremtést, különösképpen a reálgazdaságban, azon belül is a kis-, és középvállalkozói szektorban. A bizottság nem elsősorban a munkabérek csökkentésére gondol, mivel a munkára rakodó terhek csökkentésével is elérhető a munkaerő iránti kereslet növekedése. Nem jelent ez általánosan érvényesíthető megoldást, de ahol a foglalkoztatás érzékenyebb a költségekre, a munkaerő-igényes szektorokban, szakmákban, ott élni kell ezzel a lehetőséggel. A legtöbb  esetben ez a hozzáadott érték adó felé tolódott el, de vannak alternatívái. A bizottság elsősorban az un. zöld, környezetkárosítással összefüggő adókat emeli ki, ill. a vagyont, vagy tulajdont terhelő adókat, amennyiben valamit mindenképpen be kell léptetni. Itt már nem csak a válságból kivezető konszolidáció időszakáról beszélünk, hanem a fiskális konszolidáció idejéről is. A bizottság nem egyfajta költségvetési expanziót ösztönöz ezzel, hanem azt, hogy az adóztatás terelődjön át másfajta adóforrásokra.   

A bizottság 2012-2013-ban az un. ország-specifikus ajánlásokban több tagországot is felszólított arra, hogy az adóterheket a munkáról más irányba terelje át. Belgium, Franciaország, Olaszország, Csehország, Litvánia, Románia, Németország, Ausztria, Magyarország ebbe a kategóriába tartozik. Az adóterhek változtatását nem egyszer s mindenkorra kell elképzelni, hanem reagálni kell rá, hogy milyen fázisban van a gazdaság, a munkaerőpiac. 

A harmadik szempont; a mobilitás fokozása. Hosszú távon ez az európai munkaerőpiac kialakulását célozza. Kérdés, vannak-e akadályai a szabad munkavállalásnak, ill. ténylegesen működik-e az áramlás. Az, hogy adott esetben nincsenek jogi vagy adminisztratív akadályok, nem jelenti azt, hogy az igen dinamikus áramlás is fennáll. Előfordulhat valamiféle gazdasági kényszer, vagy hiányozhatnak információk a lehetőségről. Kulturális különbségek is gátolhatják a munkaerő mozgását, miközben a válság jobban kettészakította az európai gazdaságot, egy potenciálisan dinamikusabb, ill. egy válsággal küzdő részre. Sokak számára a munkahely megtalálásának nagyobb az esélye, ha külföldön körülnéznek és élnek a lehetőségekkel. A személyek szabad mozgása uniós alapjog, mind az egyéneknek, mind a vállalkozói szférának érdeke, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni tudjanak. Jó néhány olyan ország van, mint Hollandia, Svédország, Németország, ahol sok szektorban érzékelhető már a képzett szakemberek hiánya. Ez a vállalatok növekedésének korlátjává vált, ezen országok mostanában egészen máshogy viszonyulnak a mobilitáshoz, nyitottabbak lettek. Nemcsak az uniós eszközöket próbálják kihasználni a mobilitásra, de különféle kísérleti projektek is indultak, hogy a foglalkoztatási szolgálatok jobban ráhangolódjanak a nemzetközi munkahely-keresésre, az álláskeresés segítésére.      

A bizottság saját eszköze az EURES portál, több mint egymillió állást kínál a más országok munkahely lehetőségeiről érdeklődőknek, bár ebbe bekapcsolódtak már unión kívüli országok, pl. Norvégia és Svájc is.

(http://ec.europa.eu/eures/home.jsp?lang=hu)

A negyedik irány; a nők, ill. más, munkavállalói és szociális szempontból sérülékeny munkavállalói csoporthoz tartozók foglalkoztatási szintjének javítása. Számos olyan akció, kezdeményezés létezett már az elmúlt években is,

pl. a szülési szabadság jelentősebb kiterjesztése, amelyek azt a célt szolgálták, hogy azok a szülők, akik gyermekvállalásuk miatt kiszorulnak a munkaerőpiacról, vagy lényegesen romlik az esélyük, ugyanazon munkakörbe, vagy hasonló szintre kapcsolódhassanak vissza, ahol korábban dolgoztak. A problémák megoldására,  

részben jogszabályi úton, részben a szociális alap által támogatott program útján lehet megoldásokat találni. 

Ma már Európa-szerte elismert probléma az idősebb munkavállalók elhelyezkedése, munkaerőpiaci aktivitásuk meghosszabbítása, szoros összefüggésben az elmúlt években Európa-szerte zajló nyugdíjreformokkal.  

Ez mindenütt arról szól, hogy a következő évtizedekben 2-5 évvel meghosszabbodik az aktív munkavállalás. Erre föl kell készülni, a felkészülési folyamat nem automatikus, szervezeti beavatkozást igényel. Az idetartozó programokat célszerű mihamarabb elindítani. Az USA-ban, Japánban hasonló irányban kell gondolkodni, némileg különböző demográfiai háttérrel. Mindkét országban végeztek számításokat pl. a nők munkaerőpiaci részvételéről; ha ez a férfiakéval egyenlő szintre kerülne, milyen GDP növekedést jelentene. Ez az USA-ban plusz 5%, Japánban plusz 9%, az EU-ban a kettő között érték. Ez gazdasági és szociális szempontból egyaránt jelentős tényező, cselekvési irány.

Az ötödik szempont a munkahely-megőrzéssel függ össze. A vállalat-átszervezések megfelelő előkészítése, ezek szociális szempontokra figyelemmel levő végrehajtása tartozik ide. Olyan témakör, amely az európai szintű érdekképviseletek körében hosszú vita tárgya. Egy évvel ezelőtt egy zöld könyvet is indítottak ennek érdekében, tényleges következtetéseit mindmáig nem sikerült egyértelműen levonni, azért is, mert az elmúlt év ismét feldolgozóipari válságot hozott jónéhány szektorban, különösen az európai autógyártás szenvedte meg.  

Mindamellett, nem csak a szociális partnereknek egymás között, hanem felelős kormányzati vezetőknek, beleértve az unió vezetését is, gondolkodniuk kell azon, hogy milyen további jogszabály, vagy pénzügyi eszköz játszhat szerepet abban, hogy a vállalat szerkezet-váltása, átalakulása foglakoztatási és szociális szempontból egyaránt a lehető leghumánusabb és legelőnyösebb módon történjen. Pénzügyi eszközként kell itt megnevezni az un. globalizációs kiigazítási alapot, amelynek következő ciklusbeli folytatásáról döntött az Európai Tanács, a korábbi időszaknál kisebb kerettel. Ezt a keretet azonban az alap sohasem használta ki, a tényleges igényekhez szabott keret a jövőben működőképes lesz. Ezen a területen szorosan együttműködnek az ipari és vállalkozási területért felelős biztossal, a bizottság alelnökével, aki a múlt év őszén több új, felfrissített humánpolitikai koncepciót is elővezetett. Ezek egyike a humánerőforrás pillér. A munkaerő állomány létszáma az EU-ban a következő évtizedben csökkenni és idősödni fog, a humán erőforrás megőrzése, megbecsülése alapvető oszlopa ezért a feldolgozóipar potenciál-megtartásának.  

A hatodik cselekvési irány a szociális gazdaság, a szociális vállalkozások bővítése. Abból a felismerésből indul ki, hogy a szociális vállalkozások sok társadalmi igényt közvetlenül próbálnak kielégíteni, összehangolva üzleti célokat, szociális foglalkoztatási szempontokat. A legkülönbözőbb eszközök segítségével, pl. uniós mikro-finanszírozási program támogatásával ezek a formák terjeszthetők. A válság-időszak azt mutatta, hogy sok esetben ellenállóbbak ezek az egységek a megtartás tekintetében, s érdemes megnézni a jó példákat, tanulni belőlük és adott esetben segíteni a szociális vállalkozások nemzetközi terjesztését is, ami további fejlődési irány is lehet.  

Az un. szociális beruházások előremutató témaköre arról szól, hogy nem csak egyszerűen a jelen és a holnap foglalkoztatási kérdéseivel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy a következő generáció hogyan fog felnőni, tanulni, belépni a munkaerőpiacra. Azért kell ezzel foglalkoznunk, mert nagyon komoly költségvetési kiigazítási, konszolidációs időszakot élünk meg egész Európában. El kell érni, hogy a költségvetési kiigazító lépések ne ássák alá azokat a fontos szociális beruházásokat, amelyek a jövő potenciálját, gazdasági és társadalmi erőforrásait megteremtik. A gyermekszegénység visszaszorítása pl. olyan alapvető feladat, amely a jelenlegi helyzetben sok nehézséggel jár. Sok országban, pl. a dél-európai országokban, egészen aggasztó tendenciák alakultak ki. Amennyibe ezeket nem sikerül visszafordítani, ez nem csak ezen országok társadalmi problémájaként, de közös európai problémaként is meg fog jelenni.  

Az Európai Bizottság a közeljövőben fogad el olyan szociális beruházási csomagot, amely számos területen, pl. a gyermekszegénységgel kapcsolatos ajánlások formájában, vagy a szociális vállalkozások jobb példáinak felmutatásával, az uniós források társadalmi integrációs célú felhasználásának segítésével, elemzésével próbál majd utat mutatni a tagországoknak. A jelenlegi helyzet nagyon sokrétű megoldást kíván, nem adhatók leegyszerűsített válaszok. Mindenhol a helyi elemzésekre kell építeni a megoldásokat. A bizottság a gondolkodás közös európai kereteinek kialakításán munkálkodik, közös iránymutatással azokra a problémákra, amelyek mindenhol jelen vannak. A közös európai eszközök hatékony alkalmazását szorgalmazza.  

A felzárkóztatásra vonatkozó kérdésre az előadó elmondta, az európai kohéziónak jobban össze kell kapcsolódnia a gazdaságfejlesztéssel. Korábban jellemző volt az infrastruktúra fejlesztésre irányuló forrás-összpontosítás. Ennek is van egyfajta racionalitása, az infrastruktúra támogatása nem adható fel, de rossz példákkal is találkozhatunk, pl. Spanyolországban, ahol párhuzamos infrastruktúrák alakultak ki, ezek fenntartása idővel nehézségekbe ütközik, s a régiók fejlesztésének akadályává válik. A gazdaságfejlesztés tényleges szempontjai, valamint a szükséges humán erőforrások biztosítása élveznek ma prioritást, összhangba hozva az infrastruktúra érdekeivel. A kevésbé fejlett régiókban több forrás kell az infrastruktúra fejlesztésére, lásd Lengyelország, ahol a közlekedési hálózat, különösen az autópálya hálózat nem eléggé fejlett, de nem szabad elhanyagolni a humán-erőforrás szempontjait sem. Egészséges arányok kialakítására kell törekedni. Képzett munkavállalók nélkül nem fog kialakulni versenyképes ipar sem.  

Dr.Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára a munkahelyvédelmi akcióterv első eredményeiről szólt.  

Az előadó a Miskolci Nehézipari Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán mérnök-tanári, a BME-n közlekedési és műszaki szakértői képesítést is szerzett. Itt doktorált és kapott tudományos fokozatot 2008-ban. Szakmai pályafutását fejlesztőmérnökként kezdte, majd Vásárosnaményban ipari és vendéglátóipari szakközépiskolában dolgozott mérnöktanárként, majd műszaki igazgató-helyettesként. Ezt követően a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei munkaügyi központ vásárosnaményi kirendeltség-vezetőjeként működött.  

Az államtitkár utalt rá, Magyarországról közismert, hogy foglalkoztatás ügyben rosszul állunk. 1993 környékén már  

másfél millió ember veszítette el az állását, azóta 3,7 millió – 4 millió között mozog a foglalkoztatotti létszám.

Nem tudtunk kitörni ebből a körből, 4 millió fölé egyetlen egyszer sem sikerült a foglalkoztatotti létszámot vinni. Tízmilliós országként, már az unió 68%-os átlagához képest is jelentős az eltérésünk a 20-64 éves korosztályra vonatkoztatva, a 15-74 éves korosztályra nézve pedig az 51%-os rátánkkal az utolsó helyek környékén mozgunk hosszú évek óta. Munkáskéz tehát egyértelműen nem hiányzik hazánkban, az egymillió új munkahelyre valóban szükség van.  

Rendelkezésre áll ez a potenciális munkaerő állomány? Amennyiben csoda folytán, egy hét múlva egymillió új munkahely jönne létre, ki tudnánk-e elégíteni? Nem. Létszámban sem, más módon pedig különösen nem. Nagyon sok ember van, akire regisztrált álláskeresőként ugyan rálátásunk van, de nincs munkára kész állapotban, csak papíron. Honnan tevődne össze az egymillió új munkahely? Van Magyarországon mintegy 500 ezer álláskereső, szezontól függően 450 ezer, vagy 600 ezer. 300 ezer ember van az inaktívak táborában, aki részben passzívan inaktív, belefáradt már a munkahelykeresésbe is, már arra sem veszi a fáradtságot, hogy a munkaügyi központban regisztráltassa magát, mert úgy gondolja, neki úgysincs esélye. Ezzel már 800 ezernél tartunk.  

Amennyiben Magyarországra nem érkezik vissza 200 ezer ember, akkor nincs meg az egymillió. A demográfiai adatokat vizsgálva, ha nem tudjuk az elmúlt években, évtizedekben (nem csak Magyarországon) megvalósult demográfiai folyamatot megállítani, akkor sohasem, vagy nagyon nehezen lesz meg az aktív korú, munkára kész és képes egymillió ember. A nyugdíjkorhatárt és a korfát nézve látjuk, hogy mi várható az elkövetkező időszakban.   

A mai világgazdasági helyzet egyáltalán nem kedvez a foglalkoztatás-politikusoknak. Tartós foglalkoztatás-bővülést gazdasági növekedés nélkül elérni nem lehet. Egészen más foglalkoztatás-politikai eszközrendszert kell működtetni, használni, kezelni válság időszakában, vagy a válságból kilábaló időszakban, s egészen mást élénkülő gazdaságban. Válsághelyzetben érdemi foglalkoztatás-bővülést elérni nem lehet. Kérdés, segélyezési rendszeren, szociális ellátó rendszeren keresztül, vagy valami más módon, a munka világához közelebb kerülve tudjunk segíteni a sok esetben tartós munkanélküli státuszban levőkön. Egész Európában erősen megnőtt a tartósan munka nélkül levők száma. Az EU átlagában az elmúlt két és fél évben stagnál a foglalkoztatás és valamivel nő a munkanélküliségi ráta. Az euro zónára ez kifejezetten igaz, főként a déli országok miatt.  

Magyarországon nagyjából stagnálás közeli állapotban van a munkanélküliség, 10-11% között mozog, szezonalitástól függően. A foglalkoztatásra vonatkozóan is szeretnénk elérni a hazai naprakész adatok elérhetőségét, jelenleg ez legfeljebb negyedéves bontásban lehetséges, dolgoznak fejlesztésén. A KSH szerint, a 40 és 54 éves nők tekintetében a foglalkoztatási adatok jobban festenek, mint az unió átlaga, de az összes többi korosztályban, férfiak és nők tekintetében egyaránt jelentős probléma van. A legjelentősebb problémák a 25 év alatti fiatalok és az 55 év felettiek tekintetében találhatók. Ez jelzi, hol kell segíteni, hogy a munkahelyek is megmaradjanak, s hogy az egész Európában zajló folyamat, a foglalkoztatás stagnálása, vagy csökkenése ne gyűrűzzön be Magyarországra, amennyire lehet, próbáljuk meg távol tartani magunktól. Sok energiát kell tehát a meglévő munkahelyek megtartására is fordítani.     

A népesség korcsoport szerinti munkaerőpiaci státusza szempontjából kitűnik, hogy a 24 éven aluli fiataloknál a foglalkoztatottság meglehetősen alacsony. Az átlagot tekintve, a derékhad, a 25-49 éves korosztály többet  teljesít, mint az átlag, míg a fiatalok rendkívül alacsony értékkel szerepelnek. Magyarországon nem igazán jellemző a tanulás melletti munkavégzés, más európai tagállamokban sok esetben sokat lendít a foglalkoztatási adatokon, a foglalkoztatáson az, hogy a fiatalok nem kis arányban végeznek munkát a tanulás mellett.  

A munkanélküliség mellet még sok más probléma is feszülhet. A hazai foglalkoztatottság növelésének szándékáról szólva, hozzá kell tenni, azt szeretnénk, hogy ez elsősorban a versenyszférában, a termelőszférában valósuljon meg. Lehet foglalkoztatást úgy növelni, hogy a GDP cseppet sem nő, akár még csökken is. Amikor a kormánynak arról kell dönteni, hogy van 300 ezer ember munka nélkül, s nekik az állami szférán, a közfoglalkoztatáson keresztül

szeretnénk 8 órás munkát biztosítani 12 hónapra, akkor az kb. 360 milliárd Ft-ba kerül.  Ez az összeg az adózott jövedelemből kerül ide, ez nem uniós forrás. Azt kell eldönteni, mekkora forrás áll rendelkezésre, és milyen módon, a szociális ellátórendszer és a versenyszféra támogatását hogyan oldjuk meg.  

Az elmúlt napokban került meghirdetésre egy 10 milliárd Ft-os munkahelyteremtő pályázat a KKV szektor számára. Ez elég kicsinek tűnik a 150 milliárd Ft-os közfoglalkoztatási kerethez képest. Miért nem teszünk többet a vállalkozói szektorba, és miért nem fordítjuk energiánk kevesebb részét közfoglalkoztatásra?  Az ok; ebből a 10 milliárdból az elmúlt évben is csak 7,3 milliárd tényleges kifizetés valósult meg. Sajnos, ilyen gazdasági helyzetben a magyar KKV szektorban ebből a támogatásból nem következik be érzékelhető javulás, mivel a támogatás felvétele létszámnöveléssel jár, hiszen a pályázat kiírása arról szól, hogy a meglévő létszámot kell növelni.   

A lényegi kérdés; segélyt, vagy munkát adjunk az embereknek? A helyi viszonyok ezt nagyban befolyásolják, ahol nincs meg a szükséges képzettség, ott hiába kínálnak munkát. Óriási gondok vannak a háttérben, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani.  

A versenyszféra, vagy más szférák közötti választásnál elsősorban a versenyszféra jön számításba, de ha a versenyszféra potenciálisan nincs a kívánt helyzetben, akkor más megoldásokat kell találni, ennek megfelelő intézkedéseket kell tenni.  

A munkahelyteremtés alapvető gondja; szűk a költségvetési mozgástér. (A kérdés eleve az volt, honnan lehet előteremteni 300 milliárdot, amivel fenti gondok kezelésére a gazdaságba be lehet nyúlni, ezt a vezetésnek sikerült előteremteni.)  

Következő kérdés; mit tegyünk, általánosan csökkentsük a munkára rakódó terheket, vagy célzottan segítsünk?

A 300 milliárd Ft esetében, ezzel az összeggel a 3 millió 800 ezer foglalkoztatott embernél kb. 2-2,5% járulékcsökkentést lehetett volna végrehajtani. Ennek mi lenne a következménye? Lyuk a költségvetésen, a foglalkoztatási helyzet pedig változatlan marad. Emlékeztetőül; 2009-ben és 2010-ben 4 és 5%-os járulékcsökkentést hajtottak végre, aminek semmiféle pozitív hatása nem mutatkozott a foglalkoztatásban. Ez indokolta, hogy ne általános intézkedésekkel, hanem a legnagyobb gondot jelentő helyekre, célzottan nyújtsanak segítséget. A célterület tehát; a 25 év alatti, 55 év felettiek, a 25 és 55 év közötti szakképzetlenek (a 8 általánost végzettek, ami 60% feletti arány!). Ide pedig nem 2-5%-ot kell adni, mert azt a rendszer azonnal felemészti, hanem a szociális hozzájárulási adót kellett a felére lehozni, 14%-ra. Egyszerűsítve, ez a vállalkozásoknál egy főre évenként 170 ezer Ft-ot jelent. Nincs megszabva, hogy a vállalkozás mit tegyen ezzel a pénzzel, fejleszthet is, ha akar, a meglévő bérfeszültségeket is csökkentheti vele, de egyéb módon is élhet vele. Levegőhöz akarjuk juttatni azokat a vállalkozásokat, akik ebben a helyzetben nemcsak a fejlődésre képtelenek, de megmaradásuk is kétséges. Tehát a munkahelyvédelmi akcióterv erről szól.   

Magyarországon ma kb. 200 ezer 25 év alatti fiatal dolgozik, a terv mindannyiukat fogja segíteni, mindenféle megkötés nélkül, a lehető legegyszerűbben, automatikusan, átláthatóan. A pályakezdőknél még nagyobb a baj, tapasztalatot várnak el a munkáltatók, amivel ők nem rendelkeznek, emiatt nincs mozgásterük.  

Azoknál, akik mégis el tudnak helyezkedni, 2+1 éves a kedvezmény, azaz 2 évig a munkáltatónak nem kell járulékot fizetnie, 1 évig pedig „fél-szoc" az adókedvezmény. A munkáltatónak ez több 100 ezres előnyt jelent.  

55 év felett 500 ezren dolgoznak Magyarországon. Amennyiben elvesztik munkahelyüket, szinte esélyük sincs elhelyezkedni. Őket „be kell ragasztani" munkahelyükre. 250 ezer képzettséggel nem rendelkező dolgozik ma!

A tartósan (legalább 6 hónapja) állást keresők száma nagyon magas. Segítségükre is a 2+1-es konstrukciót kívánják alkalmazni.

A gyesről és gyedről visszatérőknél kevésnek találták a 3 évig szóló fél szociális járulék adókedvezmény, ide több támogatást kell adni, mert a munkáltató a visszatérőt, vagy a tartósan (2-4 évig) nem dolgozót nem szívesen alkalmazza. A program igyekszik itt is segíteni.

Korábban működtek a Start kártyák, a sima Start a pályakezdőknek, a Start Plusz a gyesről, gyedről visszatérőknek,

tavaly bevezették a Bónusz kártyát a legalább 3 hónapja regisztráltan állást keresőkre, nekik 1 év járulék-mentességgel jár. Legsikeresebb a Start Bónusz kártya volt, 42 ezren vették igénybe egy év alatt.  

A pályakezdő fiatalok számára tavaly szeptemberben indították az „Első munkahely garancia" programot. Azt tervezték, hogy szeptembertől december 31-ig a bér-járulékok 100%-át adják oda annak a munkáltatónak, aki hajlandó az illetőt szakképzetségében, vagy betanított munkásként foglalkoztatni. 3.600 fiatalt terveztek bevonni,

ebből 7.600 lett. Ma 67 ezer regisztrált pályakezdő fiatal van Magyarországon, tehát 10%-ukat sikerült megszólítani egyetlen, 3,6 milliárdos program segítségével. Januárban felmérést készítettek, s kimutatták, a 7.600 fiatalból még 3.900 ott volt a munkahelyén. A munkáltató már így is túlteljesített! Hasonló programokban érdemes gondolkodni 2013-ban is. Várják a programok iránt elkötelezettek a magyar munkáltató szervezetek, a gazdasági élet komoly szereplői interaktivitását, akár jogszabály alkotás előkészítésben is.  

A 18-35 év közötti fiatalok vállalkozóvá válását uniós projekt is támogatja, a pályázat most ért a program kezelésére jogosult kijelölésének szakaszába. A két félévből álló program első felében vállalkozás-szervezési és más alapismereteket szerez a fiatal, a félév végén üzleti tervet kell letennie, ha ezt megfelelőnek találják a bírálók, akkor    

3 millió Ft vissza nem térítendő támogatással megvalósíthatja elképzeléseit. Ebbe a körbe az év során 3-3.500 fiatalt kívánnak bevonni. A program hazai változatával is 3 millió Ft vissza nem térítendő támogatást lehet elnyerni, de itt az életkor nincs behatárolva, nem csak a fiataloknak szól. Minden programról a Munkaügyi Szervezet tud részletes felvilágosítást adni.    

Az 50 és 55 év felettiek esetében jelenleg is van olyan program, ami foglalkoztatásukat szolgálja. Az 55 év felettiekre egyéves foglalkoztatás-támogatási program szól, a foglalkoztató az első 3 hónapban a bérjárulék 100%-át, a második 3 hónapban 50%-át, a harmadik 3 hónapban 100%-át írhatja le, utána kérnek 3 hónapos továbbfoglalkoztatást. Mindez összesen 55-60%-os bérjárulék-támogatásnak felel meg.  

Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója a munkaerőpiac és migráció kérdését, s a magyar migráció aktuális kérdéseit járta körül.

Az előadó a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen végzett, munkagazdaságtannal folytatta ugyanitt tanulmányait,

1995-ben az MTA-n PhD fokozatot szerzett, több külföldi egyetemen tanult. Első munkahelye a Gazdaságkutató Intézet volt, majd a Munkakutató Intézetnél folytatta tevékenységét ugyancsak kutatóként. A Külgazdaság folyóirat főszerkesztője lett, 1998-tól a Kopint-Datorg Zrt. tudományos főmunkatársa, jelenleg a Kopint-Tárki vezető kutatója.

Miről is szól a migráció? Lehet vizsgálni a bevándorlást és az elvándorlást is, az elmozdulók számát, s az okokat.

A téma körül nagy a káosz. Hányan vannak most a migrálók, hányan mentek el 100 éve, 50 éve, 10 éve.

Az elvándorlás volt a fontos Magyarországon, a '90-es évekig csak bevándorlásról lehetett beszélni. Ezeket az adatokat regiszterekkel lehet mérni, ezek teszik másodfelhasználás számára alkalmassá a migráció mérését. 

Vannak survey(áttekintő) típusú reprezentatív adatfelvételek, ez a legjobb jelenlegi módszer. Kisméretű survey-ekkel jól magyarázható a migráció, de a statisztikára kevésbé jó. Van népszámlálás, ez viszonylag teljeskörű és sok mindenre kitér, de a 10 éves periódusok kevés elemzésre adnak lehetőséget. 

Mégis, mivel lehet mérni a migrációt? Mindenki szeretné tudni, mennyien vannak a migránsok. Szimbolikusan, a berlini fal leomlása óta a kilépést nem kontrollálják a korábban ezt megtevő országok, azóta nehezen tarható számon. A fogadó országokba belépők tükör-statisztikával azért nyomon követhetők, s akár a regiszterek, akár a belépő országok tükör-statisztikáit is lehet a migráció mérésére használni. A kilépők vizsgálatára viszont a saját országból kilépők regisztere, a határ ellenőrízetlensége esetén nem kontrollálható. A népszámlálás 10 évente elvben tartalmaz adatokat, a 2001-es keveset tartalmazott, most nagy a várakozás, hogy mit fognak tartalmazni a 2010-es, 2011-es adatok. A munkaerő-felmérés viszont, ami survey típusú, strukturális felmérésekre alkalmas.  

Növekszik Magyarországról a migráció, ezt tapasztaljuk. Kérdés, mi fog történni Magyarországon, mint az unió egyik tagországában ezzel kapcsolatban. Hosszú ideig igen alacsony volt az elvándorlás a  2004 óta új EU tagországok között, kivéve Máltát és Ciprust, ahol nem volt korlátozás az EU-s munkavállalásra. Magyarország mellett Csehországból és Szlovéniából hosszú ideig igen alacsony volt az elvándorlás. Ezekben az országokban volt a legmagasabb az egy főre eső GDP vásárlóerő paritás és a gazdasági mutatók is a '90-es években.  

Gyorsan növekvő migrációra utaló jeleket érzékelünk az utóbbi 5-8 évben. Az első jeleket a migrációs potenciál adatok jelentették, amelyek gyorsan magasra szöktek. A sajtó és a politika visszatükrözte a gyorsan növekvő várakozásokat és állandóan adatok jelennek meg ezzel kapcsolatban. A hétköznapi tapasztalatok is szorongató történetekről szólnak. A forrásokat sokáig a migrációs potenciál adatok helyettesítették. Nincs migrációs statisztika, nagy az adathiány, a bizonytalanság és a várakozás az adatokkal kapcsolatban. Pillanatnyilag sokféle adatforrás létezik, de mindegyik letagadhatatlanul gyorsan növekvő migrációt mutat, ami intő jel.  

Magyarország a közelmúltig teljesítette az EU által kívánatos minősített mobilitás egy részét, abban az időszakban, amikor a jelenség szintje alacsony volt, de mégis volt migráció, kérdés, hogy a mostani folyamatok szolgálják-e ezt a folyamatot. Nem biztos, hogy tragikus folyamatról van szó, de rövid távon negatív jelzést jelent a gazdaságra nézve. Magyarország szempontjából ez válasz a gazdasági változásokra. Fontos, s persze nem jó, mert hirtelen kényszerlépéseket kell tenni a munkavállalóknak.   

Kutatáshoz a népességregiszter alapján a tükörstatisztikákat szokás leggyakrabban használni, ezt az EU honlapjáról is le lehet olvasni. A szerkezet összesítésére ehhez adható a magyar munkaerő-felmérés.   

Az EU-n belüli migráció vonatkozásában rendszerint „a lengyel villanyszerelő" szokott szóba kerülni, meg a román migráns. Ilyen méretű országoknál a népesség mérete egyértelműen meghatározza a migrációt.  

Az EU hivatalos statisztikája a 2011 január 1-i (2010 év végi) állapotot tartalmazza. Gyors és hasznosabb statisztikát a népességszámhoz mért migráció kimutatása jelent. Romániánál pl. a népesség több mint 10%-a tartozik a migránsok közé, él más európai országban, ez nagyon magas arány. Nagyon magas arányt mutat Litvánia, Bulgária is, s nagyon alacsony a magyar szlovén és cseh migrációs arányszám. A többi ország migrációs aránya a középmezőnyben van a népesség számához mérten.  

Fontos, hogy Magyarország kicsit feljebb csúszott. Vannak olyan országok, ahol már korábban is magasabb volt a

külföldön élők állománya, de az unió bővülésének, a szabad munkaerő áramlásnak a hatása jól kimutatható.   

Bulgáriában és Romániában már a 2000-es évek elején megindult egy elég nagy áramlás, Észtország és Litvánia esetében eléggé folyamatos növekedés tapasztalható. Litvánia, Lengyelország, Szlovákia esetében viszont gyors növekedés volt 2004 után, a válság idején pedig egyértelmű stagnálás. Magyarország 2010 után sem lépett a nagyon magas migrációjú szintre, akármilyen drámai arányú 2011-12-ben a változás, akkor sem tudunk átlépni egy nagyon magas arányú migrációs ország szintjére, ami nem jelenti, hogy nincs nagy baj. A növekedés mértéke jelzi, hogy valamilyen változás történt.   

Sok mindent magyaráz a migrációban az is, hogy milyen régiók irányába indultak el a munkát keresők. Ez rávilágít  a Magyarországon meglepetést okozó tényezőkre. A migráló országok elsődleges célországai nagyon szűk körre összpontosulnak. Mindenütt 1-3 országra összpontosul a migrációs irány, s valamilyen kapcsolatot követ.  

Németország és az Egyesült Királyság meghatározó ezekben a kapcsolat rendszerekben. Az Egyesült Királyságban lehetett először szabadon munkát vállalni az ottani 2004-es határnyitás után, ösztönözve, lehetőségeket kínálva. Ezt használta ki Lengyelország, Lettország, Szlovákia, Litvánia, Észtország, alacsonyabb szinten Csehország is.

Magyarország esetében a német orientáció nagyon erős volt, hasonló volt Csehországban, Szlovéniában, Lengyelországban is. Írország hasonló pozíciót töltött be, mint az Egyesült Királyság néhány ország esetében, pl. Lettországnál. Románia, Bulgária esetében Spanyolország volt az elsődleges cél.  

A koncentrálságot tekintve, Magyarország esetében Németország nagyon meghatározó volt, az Egyesült Királyságban munkát keresők aránya messze elmaradt más országok koncentrációjától. Hazánk migrációjában Ausztriának volt még jelentős a szerepe.  

Területi orientáltságot tekintve, a Baltikumban regionális kapcsolatot jelent Észtország erős a finn orientáltsága, ami hasonlít Magyarország Ausztria-orientáltságához. Románia és Bulgária a mediterrán országok felé orientálódik, Csehország, Szlovénia, Magyarország és Szlovákia esetében az osztrák orientáció létezik, s erős a németek vonzereje.   

A nemzetközi mezőnyben vizsgálva a magyar migrációt, mi történt Magyarországon ami jobban belevitte a migrációba?  A folyamat 2007-ben kezdődött, a 2. Gyurcsány kormány első komolyabb megszorításakor. Ez a válság előtti év volt, 2006-ban már látszódik a létszámcsökkentés a közszférában, 2007-től a nettó reálkeresetek folyamatos kiáramlása megállt, Magyarországon is nagyon sok szociális megszorítás kezdődött. Csehország és Magyarország szociális ellátó rendszere nagyvonalú maradt, ami addig komoly visszatartó erőként működött.  

A 2007-es év ezért fontos fordulópont. 2007-2008-ban hirtelen, még a válság előtt, megugrott a külföldön munkát keresők, benne az Ausztriába ingázók száma is. (Kis távolságra, kis áldozat vállalása.) Tehát nem most indult a jelenség. A válság idején Magyarországon kívül kevés ország volt (Románia, Bulgária), ahol a válság időszakában is nőtt a migráció. Más országokban megállt, visszafordult. Nehezebb piacon, romló gazdasági helyzetben kellett a magyaroknak megtalálniuk ugyanazt a helyet. Olyan időszakban, amikor itt a munkanélküli segélyrendszert  megszorították, míg más országokban bővítették. Idehaza csökkent az ellátások biztonságot adó támasza. 

A második migráció növekmény, folyamatos növekedéssel 2011-ben indult meg.  

Kutatói óvatos becslés szerint a migrációt erősítheti, ha a magyar reálkereset csökken. Amennyiben a munkanélküliség nő, vagy stagnál és a munkalehetőségek romlanak, a migráció erősen megnövekedhet.   

A gazdasági növekedési kilátások pillanatnyilag nem mutatnak javulást, a gazdasági adatok napi tapasztalását is le lehet olvasni a migrációs adatokból. A gazdasági várakozások nagyon fontosak a migrációban.  

Ilyen fontos volt a '90-es években a pozitív gazdasági várakozás és annak visszatartó ereje egyes országokban. 

Az egyén megpróbál valahogyan reagálni, ennek egyik lehetősége a migráció, ha olyan helyzetben van, hogy ezt megteheti. Visszatartó erő lehet a gazdasági helyzet változása. A gazdasági várakozások javulásával ez a dolog is javulna, de a nem-gazdasági várakozások javulása is megállíthatja a migrációs folyamatot.  

Mi történt 2010 után? Nem tudjuk, hogy mennyi magyar van külföldön, de az biztos, hogy 2007-től folyamatos a migráció. 2011-12-ben tovább gyorsult egy kicsit az elindult folyamat. 2011 május 1-én a határnyitás Ausztria és Németország felé is megtörtént, amely két ország Magyarország legfőbb célországa. Ausztria ugyan folyamatosan fenntartotta az átmeneti intézkedéseket, de folyamatosan, kitérők nélküli nyitást hajtott végre munkaerőpiacán a magyar munkaerő számára azokra a helyekre, ahol egyébként is szívesen látta volna a munkavállalókat. Ott nem volt igazi zártság.  

Németország viszont nagyon egyértelműen szelektált, de ez most megszűnt, s nagyon diverzifikálódott a migráció. Magyarország részaránya az EU 8-ak közül Németországban 12% volt 2011-ben, 14% 2012-ben az átmeneti intézkedések után. Ausztriában is nőtt az arány, Lengyelország és Románia mindig is meghatározza a migráció nagyságrendjét ezekben az országokban, de látszódik, hogy ezekben az országokban növekszik a részarány.  

Az Egyesült Királyságban dolgozó külföldiek részarányát tekintve, 2008-ban is csak 7% volt Magyarország részesedése. Azt állítják némelyek, hogy London az 5. legnagyobb magyar város. Azonban az új, még nem publikus népszámlálási adatokhoz hozzájutva elmondható, hogy nincsenek 55 ezren az ottani magyarok. Sokkal többen vannak az Egyesült Királyságban, mint voltak, 2011 elején már elérték a 11%-ot, a növekmény jelentős. Ez akkor is figyelemre méltó, ha a magyar migráció fő célja továbbra is Németország és Ausztria.  

Nagyon fontos tényező, hogy jelentős a visszaáramlás. 40 ezren mentek Ausztriába, de 20 ezren visszajöttek.  

A nagyon pedáns német és osztrák statisztika ezt megmutatja. Kicsit csökken ez az arány, 2011-ben 51%, 2012-ben 64%-a maradt Németországban a kivándorlóknak, Ausztriában ez a szám némileg alacsonyabb.  

A kimenők között 2011-12-ben a hazai szakmunkások aránya jelentős volt. A magyarországi munkanélküliek zöme a kvalifikálatlanabbakból áll, ők már akkor sem tudtak külföldön munkát találni a válság előtt, amikor szabadabb és könnyebb volt a munkalehetőség.   

A hazai régiók közül Nyugat-Magyarországról mennek ki a legtöbben. A kinti munkavállalás a fejlett régiókban kezdődött, de nem csak a határ menti Ausztriában dolgozókról beszélünk, hanem a Nyugat-, és Közép-Dunántúli régióból külföldön munkát vállalókról is. Ez a jelenség Észak-Magyarországon a válság idejében kezdődött először, mintegy a korábbi németországi kvalifikálatlanabb munkavállalási programok utóéleteként. Így lassan a fejletlenebb alföldi régiókra is kiterjedt a migráció. A szakmai kitettség erősen motiválja ezeket az arányokat.   

A szakmunkások külföldi munkavállalása jelentheti az unión belüli egészséges munkaerőcserét, de nálunk szakmunkás hiány lehet belőle. Gondot okoz a fiatalabbak, s a kvalifikáltabbak Egyesült Királyságba növekvő számú kimenetele, ezért értékelődik talán túl az oda irányuló munkavállalás. Ez strukturálisan nagyon komoly gondokat jelenthet. Valószínűsíthető ez a jelenség a németországi adatokra is.  

Harmat Lajos