Jelenleg az indokoltnál lényegesen kevesebb látássérült ember veszi igénybe a VÁI és a nyolc civil szervezet által is kínált elemi rehabilitációt, holott a látássérültté vált emberek többségének ez a szolgáltatás módot adna arra, hogy a látásvesztés után a lehető legönállóbban folytassák mindennapi életüket.

„Elemi rehabilitáció nélkül is el lehet sajátítani az önálló életvitelhez szükséges készségeket, csak sokkal nehezebb, sokkal hosszabb időt vesz igénybe, és az eredmény is más lesz, mint ha erre kiképzett szakemberekkel való közös munkában tennék mindezt. Gyakran előfordul, hogy szakképzett segítség nélkül a látássérült embereknek nem sikerül az önálló életvitel kialakítása, ezért egész hátralevő életükben segítségre szorulnak" – mondta a konferencia megnyitójában Szabóné Berta Irén, a VÁI igazgatója.

Az elemi rehabilitáció olyan egyénre szabott program, amely komplex felmérést követően figyelembe veszi a vak vagy gyengénlátó személy szükségleteit, igényeit, lehetőségeit. Azoknak az embereknek segít, akiknek akut szemészeti gyógykezelése befejeződött, látásuk további orvosi kezeléssel nem javítható. Célja, hogy a súlyos látássérülés mellett fenntartsa vagy kialakítsa a függetlenséget és az önállóságot. A program segít a látásvesztés okozta fizikai és mentális nehézségek leküzdésében, enyhíti az állapottal járó negatív érzéseket, és csökkenti a fogyatékossá vált személy kiszolgáltatottságát. Támogatja továbbá a látásvesztés okozta trauma feldolgozását, így a rehabilitációban részt vevők képessé válnak lehetőségeik felmérésére, életpályájuk újratervezésére. A tájékozódás – közlekedés technikáinak tanításával a látássérült emberek ismét aktívvá, önállóvá válnak, ami alapfeltétele többek között a munkavállalásnak, a szabadidő tevékeny eltöltésének.

Az elemi rehabilitáció módszerét az 1980-as évek elején elsőként a Vakok Állami Intézete adaptálta külföldi minta alapján. A módszer elsősorban a felnőtt korú látássérült személyek önellátásának kialakítását segíti, többek között a tájékozódás – közlekedés, a mindennapos tevékenységek újratanításán, továbbá a tapintható és alternatív írás-olvasási technikák, valamint az infokommunikációs eszközök használatának tanításán keresztül.

Az intézmény az elmúlt években számos projektet valósított meg az elemi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése érdekében. 2012-ben 1,2 milliárd forint európai uniós támogatást nyert modern állapotfelmérő valamint módszertani központ létrehozására, illetve az elemi rehabilitációs szolgáltatások bővítésére.

A projekt eredményeként a Budapesten és vidéken élő látássérült személyek komplex, a későbbi rehabilitációs folyamatot megalapozó állapotfelmérésen vehetnek részt. Az Országos Módszertani Központ a látássérült emberekkel foglalkozó szakemberek számára nyújt számos lehetőséget ismereteik bővítésére, valamint segíti az elemi rehabilitáció elméleti hátterének fejlődését. A projekt további fontos célja, hogy kialakítsa az elemi rehabilitációval foglalkozó szervezetek hálózati együttműködését, valamint tizenkét megyében újonnan kihelyezett szakemberekkel csökkentse a rehabilitációhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségeit.

VÁI KONFERENCIA

Magyarországon 1980 óta működik a Vakok Állami Intézetében az elemi rehabilitációs program. A szolgáltatás elsősorban a felnőttkorban látássérültté vált személyek és hozzátartozóik számára kínál lehetőséget arra, hogy az érintett a megváltozott élethelyzete ellenére ismét a család és a társadalom aktív tagjává váljon. Az elemi rehabilitáció – az egészségügyi rehabilitációhoz szervesen kapcsolódva – új alapot ad a látássérült személynek a munkavállaláshoz, hozzájárul az önbecsülés és az önálló élet visszanyeréséhez.

Az elemi rehabilitáció olyan egyénre szabott program, amely figyelembe veszi a vak vagy gyengén látó személy szükségleteit, lehetőségeit, vágyait. Célja, hogy a súlyos látássérülés ellenére fenntartsa vagy helyreállítsa a függetlenséget és az önmeghatározást.[1] A program ellensúlyozza a látás elvesztése okozta fizikai és mentális korlátokat, enyhíti az állapottal járó negatív érzéseket, és csökkenti a kiszolgáltatottságot.[2] Mindez segíti a látásvesztést követő veszteség feldolgozását, így a rehabilitációban részt vevők képessé válnak lehetőségeik felmérésére, életpályájuk újratervezésére. A mobilitási képesség helyreállításával a látássérült személyek ismét aktívvá válnak, munkát vállalhatnak, az idősek aktív időtöltést találhatnak.

Az elemi rehabilitáció összekötő kapocs az orvosi és a foglalkozási rehabilitáció között. Azok a személyek vehetnek részt benne, akiknek akut szemészeti gyógykezelése befejeződött, látásképességükkel kapcsolatban további orvosi kezelést nem igényelnek. Az önellátás és mobilitás helyreállítása, az új kommunikációs technikák elsajátítása megalapozza a foglalkozási rehabilitációt.

Az elemi rehabilitációban nem részesülő látássérült személyek autodidakta módon kényszerülnek elsajátítani és kidolgozni az egyes tevékenységek végrehajtására vonatkozó módszereket, így a hétköznapi feladatok ellátása a szükségesnél bonyolultabbá és gyakran balesetveszélyessé válik.

Az elemi rehabilitáció szakmai tartalma[3]

Az elemi rehabilitáció módszere rövid távú, komplex és intenzív oktató, fejlesztő tevékenységen keresztül biztosítja a látássérült személy önállóságának helyreállítását. A módszer a megmaradt látás pontos és gyakorlati felmérésén alapul, és a látóképesség fejlesztésére, a közlekedés, a tájékozódás, a mindennapi élethez kapcsolódó tevékenységek és eszközhasználat, a kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának elsajátítására terjed ki. A veszteség feldolgozását az egyéni és csoportos pszichológiai támogatás segíti, a kliens útjának követését, a különböző szakemberek munkájának koordinálását az esetmenedzseri feladatot ellátó szociális munkás végzi.

Elemi rehabilitációs tevékenységi körök:

1. Tájékozódás- és közlekedéstanítás

A tájékozódás- és közlekedéstanítás célja, hogy az adott személy képessé váljon az önálló közlekedésre a megváltozott helyzetben. Az egyén mentális, pszichés, szomatikus és szociális képességeit, adottságait figyelembe véve alakítjuk ki a biztonságos és önálló tájékozódáshoz és közlekedéshez szükséges technikákat és készségeket, mindezt zárt és nyitott térben, ismert és ismeretlen környezetben, különböző napszakokban és időjárási viszonyok között.

2. Mindennapos tevékenységek és életvitelt segítő eszközök használatának tanítása

A mindennapos tevékenységek tanítása során a résztvevők azokat a speciális technikákat ismerik meg és gyakorolják be, melyeket évekig, talán évtizedekig rutinszerűen végeztek vizuális kontrollal. A fejlesztés mindig egyénközpontú, ezért a tevékenységet a tervezéstől a tanításon át a gyakorlásig és a tevékenységek önálló kivitelezéséig a résztvevő személyisége, szükségletei és igényei határozzák meg. A mindennapos tevékenységek tanításának részét képezi az életvitelt segítő eszközök használatának tanítása, mivel az eszközhasználat megismertetése szorosan összefügg a tanított tevékenységekkel.

Az otthoni környezet akadálymentesítése, az elemi rehabilitáció során elsajátított technikák adaptálása, ismert környezetben való alkalmazása mind a tájékozódás, a közlekedés, mind a mindennapos tevékenységek terén az otthontanítás keretei között valósítható meg. Ideális esetben az adaptációs otthontanítás nemcsak a kliensre irányuló tevékenység, hanem a vele egy lakásban élő számára is valódi segítséget nyújt.

Tapintható írás és olvasás tanítása

Célja, hogy a felnőttkorban látásukat vesztett, illetve látássérülést szenvedett kliensek újra élhessenek az olvasás és írás lehetőségével, a tapintható írás és olvasás technikájának elsajátításán keresztül. A tevékenység keretében hagyományosan a Braille-írás-olvasás tanítása folyik, ugyanakkor szükséges alternatív tapintható technikák bevezetése is azon látássérült személyek számára, akik életkori sajátosságokra visszavezethető okok, illetve egészségügyi problémák miatt az előbbit nem tudják használni.

4. Funkcionális látásvizsgálat és tréning

Funkcionális látásvizsgálat

A funkcionális látásvizsgálat a látássérült személyek meglévő látásteljesítményének felmérését jelenti a mindennapokban való felhasználhatóság szempontjából. Célja annak felderítése, hogy a mindennapi tevékenységek kivitelezésében milyen mértékű és típusú meglévő látásra lehet támaszkodni, és ennek a látásnak a lehető legjobb kihasználásához milyen segédeszközökre, technikák tanítására és környezeti adaptációkra van szükség. A vizsgálat értelemszerűen feltárja azokat a területeket is, amelyekhez kapcsolódó tevékenységek látás útján már nem kivitelezhetők, és ahol a rehabilitáció feladata más érzékszervekre támaszkodó technikákat tanítani.

Funkcionális látástréning

A funkcionális látástréning azokban az esetekben alkalmazható, amikor a látássérült személy funkcionális látásvizsgálata rosszabb teljesítményt mutat, mint ami a szemészeti adatok és vélemények alapján elvárható lenne. Célja, hogy a látásmaradvánnyal rendelkező személyek optimális körülmények között gyakorolhassák a „látást", és segítséggel képesek legyenek tudatosabban feldolgozni, értelmezni a látottakat.

5. Kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának tanítása

Az informatikaoktatás célja, hogy a résztvevők megismerjék és elsajátítsák a számítógép-kezelés alapjait, és ezzel lehetőséget kapjanak arra, hogy kompenzálhassák a látássérülésük okozta hátrányukat az információkhoz való hozzáférésben, a tájékozódásban és a kapcsolattartásban.

A számítógép- és az internethasználat hatalmas lehetőséget jelent egy látássérült felhasználó számára, az információszerzés és a tájékozódás olyan kommunikációs csatornáit teszi elérhetővé, amelyek segítik az egyén integrálódását a többségi társadalomba.

A speciális szoftverek használatán túl további lehetőség az alternatív kommunikációs eszközök használatának megismerése, mint például beszélő telefon, látássérültek számára fejlesztett PDA, Braille-kijelző, navigációs eszközök.

Az elemi rehabilitációt kiegészítő tevékenységek

Pszichológiai rehabilitáció

A rehabilitációs pszichológiai munka része, hogy elősegítse a személyiség újraintegrálódását és enyhítse az ezzel járó feszültségeket, illetve a negatív társas hatások kezelésében is támogatást nyújt.

Egyéni esetkezelésen alapuló szociális munka

Az elemi rehabilitációs folyamatban részt vevő látássérült személyeket a szolgáltatás iránti igény jelzésétől kezdve az utógondozással bezárólag a szociális munkás esetmenedzserként kíséri, támogatja. Ezáltal lehetőség nyílik a kliensek igényeinek, szükségleteinek, élethelyzetének, családi és baráti kapcsolatainak pontosabb megismerésére, a számukra biztosított fejlesztő tevékenységek összehangolására. A szociális munkás emellett segítséget nyújt a rehabilitációs folyamat során felmerülő problémák, konfliktusok megoldásában, az önálló életvitelt segítő feltételek kialakításában, az elérhető szociális támogatások és szolgáltatások igénybevételében.

Az elemi rehabilitáció célcsoportjai

Az elemi rehabilitáció célcsoportját Magyarországon – a gyerekek és felnőttek szociális, rehabilitációs ellátásának különválása miatt – a felnőttkorú látássérült személyek alkotják. Ugyanakkor a szolgáltatás kiterjeszthető azokra a fiatalokra is, akik számára a családtól való távolodás során válik szükségessé az önellátás, önállóság magasabb fokának kialakítása.

Az eredetileg kidolgozott terápiás eljárások a különböző társult megbetegedésekből fakadó speciális szükségletekre nem reagálnak, azokra az esetekre alkalmazhatók módosítás nélkül, ahol a látásvesztés a látószerv visszafordíthatatlan károsodásából adódik (például szürke hályog, baleset), és nem kíséri más érzékszerv vagy funkció sérülése. Amennyiben a látássérüléshez valamilyen más fogyatékosság vagy megbetegedés is kapcsolódik, illetve a látószerv károsodása valamely betegség egyik szövődménye, az eljárás átalakítása, adaptációja szükséges. Ilyen eset lehet például, ha a látássérüléshez hallás-, mozgássérülés társul (például sclerosis multiplex vagy diabetes következményeként), vagy az agy több területet érintő károsodása eredményeként alakul ki látássérülés.

Az eljárás adaptációját nehezíti az egyes megbetegedések alacsony esetszáma, ami miatt az egyes szükségleteknek megfelelően átalakított tevékenységek csak kevés igénybe vevővel próbálhatók ki. Ez lassítja a tapasztalatok visszacsatolását, az eljárások véglegesítését.

Az elemi rehabilitációs szolgáltatás formái

Az elemi rehabilitáció akkor tölti be küldetését, ha annak során egyénközpontú szolgáltatás valósul meg, messzemenően figyelembe véve a szolgáltatást igénybe vevő aktuális fizikai, pszichés és családi helyzetét, személyes elképzeléseit és igényeit. Az elemi rehabilitációnak három különböző szolgáltatási formája van:

1. bentlakásos rendszer,

2. ambuláns kliensellátás,

3. otthontanítás.

A különböző típusú ellátási formák közül bentlakásos szolgáltatást jelenleg csak a minisztériumi fenntartású Vakok Állami Intézete nyújt. Az ambuláns szolgáltatás és az otthontanítás biztosításában további nyolc szervezet vesz részt. Közülük két szervezet (Vakok Állami Intézete, SVOE) országos hatókörrel működik. A szolgáltatást nyújtó nyolc civil szervezet tevékenységét 2011-ben és 2012-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázati forrásból biztosította.

[1] P. Cory: Elementary rehabilitation for Seniors Who Lose Sight in Late Life. In: On the special needs of blind and low vision seniors. Szerk.: Hans-Verner Wahl, Hans-Eugene Schulze. IOS Press, Amsterdam, 2001.

[2] P. Cory: Elementary rehabilitation for Seniors Who Lose Sight in Late Life. In: On the special needs of blind and low vision seniors. Szerk.: Hans-Verner Wahl, Hans-Eugene Schulze. IOS Press, Amsterdam, 2001.

[3] Dr. Tolnayné Csattos Márta: A családok mentálhygiénés támogatása az elemi rehabilitációban. Szakdolgozat. Budapest, 2008.