A Legjobb Nyugdijas A Halott Nyugdíjas, A Legjobb Beteg A Halott Beteg. Ócsó és Gazdaságos.

Ismétli magát a történelem. Hitler nemes egyszerűséggel minden olyan embert megsemmisítésre ítéltetett, aki nem volt képes hasznot hoznia társadalmának. Nos, ugyanez a logika sajnos ma is mindenféle humánus lózungokkal nyakonöntve megvalósul a ma Hollandiájában. Hiszen a legjobb beteg a halott beteg, a legjobb nyugdíjas a halott nyugdíjas. Korábban már írtuk: már gyerekeket is megölhetnek a szülők kérésére.

Az eredeti hir: http://www.magyarkurir.hu/hirek/gyermekeket-olni-hogy-szulok-ne-szenvedjenek

Mindezt a szociál liberális Európai Unió asszisztenciájával. Hasonló jogszabályokat Angliában is terveznek bevezetni.

A világon elsőnek, Hollandia fontolóra veszi a 70 felettiek öngyilkosságba segítésének legális lehetőségét, ha úgy érzik, hogy számukra az élet befejeződött. Ugyanis a hollandok szerint, azon hetven felettieknek, akiknek egyszerűen elege van az életből, segíteni kell az öngyilkosság elkövetésében. A segítséget nem orvosok adnák (Hippokratészi eskü) hanem erre a célra kiképzett egészségügyi személyzet. A holland parlamentnek meg kell vitatni a témát, mert a „besegített öngyilkosság" hívei 112.500 aláírást gyűjtöttek össze egy hónap alatt (40.000 aláírás után kötelező a napirendre tűzés). Hollandiában az eutanázia 2002-óta meg van engedve a gyógyíthatatlan betegek esetében, amennyiben elviselhetetlen szenvedés áldozatai, amit két orvosnak is igazolni kell.

Most azonban a „besegített öngyilkosság" hívei egy méltóságteljes távozást kínálnak fel az élők sorából azoknak, akik elmúltak 70 évesek és egyszerűen nem kívánnak tovább élni. Ilyenek lehetnek például a megözvegyültek, vagy akik nem hajlandóak szembenézni az aggastyánkor kellemetlenségeivel, vagy akik maguk akarják megválasztani haláluk okát. A „besegítés" a halálos koktél kikeverését jelenti.

Természetesen a tervek szerint gondoskodnának arról, hogy hirtelen felindulásból senki ne dönthessen a halál mellett, ami isten bizony csudára megnyugtató. De azért vannak józanabb hangok is, akik felvetik, mi van, ha a család lélektani nyomást gyakorol, például finom kis apró megjegyzésekkel. Az idősek különben is hajlamosak arra, hogy feleslegesnek érezzék magukat. Aztán hogyan akarják kiszűrni a lehetőség alapos kihasználását? – teszik fel a kérdést a kritikusok.

http://www.antalffy-tibor.hu/?p=6312

A ház harmadik emeletéről, ahol a 60-as években laktam egy idős nő levetette magát az udvarra, hagyott hátra egy cetlit az éjjeliszekrényén: „Nem éri meg tovább élnem." Összeroncsolt teste nem volt egy szép látvány, létezik ennél szebb halál is, de mit érdekli ez őt, hiszen többé már nem nézhet a tükörbe. Különben intézhette volna szebben is. Mondjuk, vesz egy forró fürdőt, lenyel egy tubusnyi valériánt, iszik utánna egy habos kakaót egy szép fejlett sarokházzal, elvégre kit érdekel már a cukor, és másnap nem ébred fel. De a hölgyet nyilván nem érdekelte az a világ, amit maga mögött készült hagyni. Ezt csak azért írom, mert úgy tűnik, hogy aki meg akar halni, az talál rá módot, és nem kér hozzá engedélyt. Csak azért mert mivel Hollandiát nem nagyon sújtja a gazdasági válság, találnak maguknak témát, legalább is erre utal ez a szalagcím:

Vagyis:

Hollandia javasolja, hogy legyen joga a 70 felettieknek meghalni, ha úgy érzik, hogy számukra az élet befejeződött.

Nem szeretném, ha félreértenétek ezt a bejegyzést, és nem akarok kapni olyan választ, hogy savanyú a szőlő, de gyerekkoromban minden vágyam az volt, hogy felnőtt lehessek. [a mai gyerekek nem akar felnőni, mert gyereknek lenni kurva jó] Ugyanis, nagyon jó dolog volt felnőttnek lenni. Tisztelni kellet őket, udvariasnak kellett lenni velük, át kellett nekik adni a helyet, nem lehetett belebeszélni a mondataikba, engedelmeskedni kellett nekik (még idegeneknek is), és akkor is igazuk volt, amikor nem volt igazuk. Édesanyámmal ültünk a villamoson, felszállt egy néni, amire az édesanyám szólt, hogy adjam át a helyem. Amikor leszálltunk a villamosról egy kicsit méltatlankodtam, de édesanyám azzal vigasztalt meg, hogy ha majd én is idős leszek, akkor milyen jól fog nekem esni mindaz a figyelmesség, amit most mi az idősek felé tanúsítunk. Aztán eltelt egy-két évtized és a dolgok kezdtek megváltozni, beindult a gyerekkultusz, persze csak akkor, amikor én már nem voltam gyerek. Engem a tanító bácsi még felpofozhatott, az én gyerekeimet már nem. Aztán jött a rendszerváltás, ami végleg betette az ajtót. 22-24 éveseket ültettek be a vezérigazgatói székbe [én például Vitézi Dávidtól kiborulok, csak a hülye nem látja, hogy háromig se tud számolni, legfeljebb 3 milliárdig], a tapasztalt idősebbeket pedig kitették az utcára. Aki elmúlt 40, az már nem is számít. Feje tetejére állt a világ. Most egy Mesterházy Attila nevű, tapasztalatlan ifjonccal akarják a „baloldalon" helyrepofozni 8 év hülyeségüket. De ez semmi, meg kell nézni az LMP és a jobbik sorait! Tombol az ifjúság kultusz, amihez az ifjak lelkesen tapsolnak. Szemlélem a TV riporternőit, milyen magabiztosan néznek velem szembe és nem veszik észre azt, amit én már tudok, hogy 10 évvel korábbi elődjeik már megindultak a kikopás lejtőjén, és nekik is ez lesz a sorsuk. Az emberi élet gyorsan múlik. A ma még ropogós pipiből néhány év alatt löttyedt „érett nő lesz". Aki kitalálta a „fiatalság kultuszt" már maga se fiatal, és éppen ez benne a tragédia, de egyben az élet egyetlen igazságossága. Az évek mindenkinek a feje felett egyformán múlnak. És akkor most ebben a tudatba nyúlhatnátok az egér után egy-két klikkelés végett, de képzeljétek el, szombaton belefutottam egy posztba, ami szerint hetven felett mindenkinek joga van meghalni, ha úgy kívánja. Ez így nagyon demokratikusnak hangzik „ha úgy kívánja", csak nekem erről eszembe jut egy vicces mondás. „Tőlem a buzik, azt csinálhatnak, amit akarnak, csak ne tegyék kötelezővé." Valahol itt van elásva a kutya. Egy „megnevezni nem kívánom" levelezőlistán egy 30 körüli férfi a következő megjegyzést tette rám: „Most már csak azt kellene kitalálni, hogy a nagyjából teljesen szenilis, agy-halott, temetők-üresek Tibi tatával mit kéne csinálni…." Azt még elárulom, hogy az idézett pasinak bizonyítottan magas az IQ-ja. Nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy mi nyuggerek az utóbbi időben egy kicsit tovább élünk, mint kellene. Én például már minimum 10 évvel léptem túl az elvárhatóság határát. Először is már rég lehetett volna utánam örökölni, másodszor valakinek elveszem a helyét. Hol van az megírva, hogy 80 éves fejjel honlapot tartsak fenn. Már rég ki kellet volna tolni az Óbudai temetőbe egy kimustrált tolókocsin. A srác mentségére legyen mondva, nézetével nincs egyedül. Hír: A világon elsőnek, Hollandia fontolóra veszi a 70 felettiek öngyilkosságba segítésének legális lehetőségét. Ugyanis a hollandok szerint, azon hetven felettieknek, akiknek egyszerűen elege van az életből, segíteni kell az öngyilkosság elkövetésében. A segítséget nem orvosok adnák (hipokráteszi eskü) hanem erre a célra kiképzett egészségügyi személyzet. A holland parlamentnek meg kell vitatni a témát, mert a „besegített öngyilkosság" hívei 112.500 aláírást gyűjtöttek össze egy hónap alatt (40.000 aláírás után kötelező a napirendre tűzés). Hollandiában az eutanázia 2002-óta meg van engedve a gyógyíthatatlan betegek esetében, amennyiben elviselhetetlen szenvedés áldozatai, amit két orvosnak is igazolni kell.

Nekem viszont lenne még két ellenvetésem. 1) Apósom 25 hónappal ezelőtt távozott az élők sorából. Anyósomat rendkívüli módon megviselte. Nem találta a helyét, állandóan sírt, magába roskadt, elment az életkedve. Nem csoda, 61 év példás házasság állt a háta mögött. Alig voltunk képesek tartani benne a lelket. Magyaráztam neki, hogy az erős kötődés elviselhető fellazulásához körülbelül 2 év kell, annyit valahogy bírjon ki. Kibírta. Átszervezte az életét és korához képest élvezi azt. Hangosan hirdeti, hogy milyen jól érzi magát és még sokáig akar élni (1927-es). Ha neki lett volna lehetősége, akkor 2 évvel ezelőtt felhörpintette volna azt a bizonyos koktélt. 2) Nagyon kevés az a 70 feletti nő vagy férfi, aki nincs beágyazódva egy családba. Önkéntes halála kifejezetten önző cselekedett lenne. Mi lesz azokkal, akiket maga mögött hagy? Azoknak a lelkiismeretével? Esetlegesen kialakult bűntudatukkal? Szükségletükkel? Én például boldogan mentem, fel naponta a 95 éves apámhoz beszélgetni, panaszkodni és közösen emlékezni a múltra. Ha nekem életet adott, milyen morális alapon fosztott volna meg engem jelenlététől az utolsó 25 év alatt?

És ennek mi köze a környezetvédelemhez? http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/wcc.153/pdf pdf állományban olvasható Philip Cafaro, a Colorado egyetem professzorának kijelentése: „Az ember szaporodásának megállítása mindenképpen elengedhetetlen (de nem elegendő) feltétele a globális klímaváltozás katasztrofális változásának megakadályozására. Igazából a Föld népességének jelentős csökkentésére lehet szükség, hogy ezt elérjük."
Ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, akkor az öregek halálba segítésének propagálása tulajdonképpen környezetvédelem. Haláluk után nem termelnek több szemetet (nem nő tovább az "ökológiai-lábnyomuk"), és nem lélegzenek ki szén-dioxidot, amit kiváló tudósaink a Globális Felmelegedés^TM legfőbb okának neveznek meg. Ennek megfelelően a "haszontalan zabálók" (Henry Kissinger jelzője) számának csökkentése nem csak hasznos, hanem egyenesen kívánatos. Ez a kijelentés így persze kicsit sarkos, de a folyamatok ebbe az irányba mutatnak. Lehet szépíteni a dolgokat, de a tetteket nem lehet félreérteni. Aki feleslegessé válik (nyugdíjasok, rokkantak, betegek, munkanélküliek), nem termel több hasznot/adót, attól rövid úton meg kell szabadulni, mert csak kárt okoz és veszélyezteti az "emberiség túlélését".

http://komlomedia.wordpress.com/2012/02/20/hazhoz-megy-a-halal/

Tényleg így van ez? Akik ezeket kigondolják hajlandóak lennének példát mutatni, és a családjukon, majd magukon megmutatni hogyan is kell a környezetet megvédeni tőlük?
Mert másnak ötleteket adni könnyű, de talán elvárható, hogy "jó példával" szolgáljanak…