CHAGALL ÉS ÁMOS – ikerkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

A Galéria A épületében 2014. január 5-ig látható a Marc Chagall teljes életművének keresztmetszetét adó kiállítás. Ráadásul 60 főmű szerepel itt a párizsi Musée du Luxembourg (a Francia Köztársaság Szenátusának múzeuma) anyagából, amely eredeti helyén fél év alatt ötszázezer nézőt vonzott. Nálunk hasonló sikerre számíthat, hiszen ekkora felhozatal Chagall-képekből még soha nem volt Magyarországon.

 

A Galéria A épületében 2014. január 5-ig látható a Marc Chagall teljes életművének keresztmetszetét adó kiállítás. Ráadásul 60 főmű szerepel itt a párizsi Musée du Luxembourg (a Francia Köztársaság Szenátusának múzeuma) anyagából, amely eredeti helyén fél év alatt ötszázezer nézőt vonzott. Nálunk hasonló sikerre számíthat, hiszen ekkora felhozatal Chagall-képekből még soha nem volt Magyarországon.

 

Marc Chagall (1887-1985, eredeti nevén Moise Zaharovics Sagalov) a modern festészet egyik legnagyobb alakja az oroszországi Vityebszk zsidónegyedében született. Nagy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben éltek ott az egyszerű emberek. Tanulmányait a szentpétervári képzőművészeti főiskolán végezte, majd egy mecénás jóvoltából Párizsba mehetett, ahol Max Jacob és Apollinaire köréhez tartozott. 1914-ben a Sturm berlini kiállítása után már híres festőnek számított. Az I. világháború éveit Oroszországban töltötte, aztán 1922-ben végleg Franciaországba költözött. A különböző izmusoknak ugyan hatása alá került, de nem sorolható be egyikbe sem, mert mint mondta: „a cipőjéhez tapadt orosz földet magával hozta".

 

 

Emlékképekből táplálkozott élete végéig, az emberek, állatok, tárgyak nála szimbolikus értelműek. Szenvedélytől átitatott színek fantasztikus gazdagsága jellemzi a műveit. Nála a festészet költészet, álomvilág. A francia írók ezt akkor szürrealizmusnak nevezték. A fogalom összeköthető Chagall nevével is. A világban sok híres alkotása található: a párizsi operaház mennyezetképei, egy jeruzsálemi kórház imaházának vagy a reimsi katedrális ablaküvegei, színpadi dekorációk (Stravinszkij Tűzmadarához) és sok más.

 

 

Chagall budapesti kiállításán először az oroszországi képeket látjuk az 1914 és 1923 közötti évekből: háború, forradalom és házassága révén a személyes boldogság ábrázolását. A második egység 1923-1941-ig a párizsi évek vibrálásait, L Fontaine meseillusztrációkat, a cirkusz hangulatát mutatják. A náci fenyegetettség időszakában, 1941-49 között Amerikába ment, ám ott is Vityebszk vigasztaló álmai követték festői útját. 1949-től visszatért Franciaországba. Képei ebből a korszakból főleg bibliai tárgyúak. Egy hatalmas méretű, ragyogóan színes, abszurd vászna 1964-ből Az élet címet viseli, amelyet Chagall munkássága összefoglalásának tartanak. Ez a Saint Paul de Vence-ban őrzött festmény még soha nem szerepelt Franciaországon kívül – csak itt, csak most!

Az ikerkiállítás jó alkalom a „magyar Chagallnak" mondott Ámos Imre életművének bemutatására. A kiállítás alcíme: A háború örvényében 1937-1944.  Ámos (1907-1944) magyar festő volt, Rudnay Gyula tanítványa a főiskolán. 1937. október 4-én, párizsi útja során találkozott Chagallal.

 

 

A két művészben közös vonás a hagyományból és a zsidó vallásból fakadó témák ábrázolása. Amíg a hosszú életű, optimista Chagall derűs színei vigasztalnak, Ámos a tragikus ellenpont – mindketten a 20. század jellemző sorsaival rendelkeznek. Chagallnak szerencséje volt, hogy Franciaországban élhetett, Ámosnak rövid élet, munkaszolgálat és halál jutott osztályrészéül. A magyar festő is élete utolsó napjáig alkotott. Szürrealizmusa profetikus, mert végigkíséri a halál megérzése. Képei sötétek, elmosódottak, megrázóak még akkor is, amikor feleségét, Anna Margit festőművészt vagy kettős portréjukat ábrázolja. Gyakran felbukkannak nála a gyerekkori Nagykálló zsidó világának árnyai.

 

Ámos legmeghatóbb alkotásai az 1940 és 1944 közötti munkaszolgálatos időszakából származó grafikái. Mielőtt elhajszolták volna a német lágerbe, 1944 októberében odaadta a feleségének az ún. Szolnoki vázlatkönyvet. Ezt a kiállításon most a kivetítőn „végiglapozhatjuk". A hatása döbbenetes: sóvárgás az otthon után, tábori élet, ifjúkori emlékek egyvelege.

 

A kiállítás kurátorai: Julia Garimorth-Foray, Párizs Városa Modern Múzeumának főmuzeológusa és Kolozsváry Marianna, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa. A hatvanöt Chagall- és negyvenöt Ámos Imre-művet bemutató nagyszabású tárlatra két katalógus, valamint angol és magyar nyelvű audio guide készült. A múzeumpedagógusok pedig gondoskodtak családi foglalkoztató füzetről.

 

A látogatónak már csak az a gondja a csodálatos bemutatón, hogy a hosszú emeleti termekben nincs egyetlen szék vagy pad, ahol meg lehetne pihenni. Legalább a Szolnoki vázlatköny előtt volna egy pad, amelyről a fáradt látogató kényelmesen megnézhetné a kivetített füzetet!

 

DOBI ILDIKÓ