Schwajda György: CSODA
5 perc olvasás_18.jpg "Schwajda György: CSODA 3")
A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka érkezik a hét végén a Nemzeti Színházba. Az előadás előtt közönségtalálkozóra várják az érdeklődőket, amelyen Törőcsik Mari is részt vesz.
A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka érkezik a hét végén a Nemzeti Színházba. Az előadás előtt közönségtalálkozóra várják az érdeklődőket, amelyen Törőcsik Mari is részt vesz.
Schwajda György Csoda című keserű komédiája november 16-án, szombaton és 17-én vasárnap 19.00 órakor tekinthető meg a Nemzeti Színházban. A szombati előadáshoz kapcsolódóan „A színházcsináló" címmel beszélgetés is várja az érdeklődőket.
18.00 órakor Schwajda György születésének 70. évfordulója alkalmából a színházigazgató-szerzőre emlékeznek. A beszélgetésen részt vesz: Törőcsik Mari, Vidnyánszky Attila és Rátóti Zoltán. A beszélgetést vezeti: Bérczes László.
A 2012-ben nagy sikert arató Szent család után újra Schwajda rendez Schwajdát: Schwajda Gergő, az író fia állítja színpadra a Csodát, és reméljük, hasonló sikerrel, mint tette azt egy évvel ezelőtt a Szent család esetében.
A történetben Vencel, a megvakult nyomdai betűszedő különleges helyzetben találja magát. A törvények szerint felülvizsgálatra kell mennie, és mivel senki sem tartható egy évnél tovább betegállományban, keresőképesnek nyilvánítják. Vencel szerint ha keresőképes, mint nyomdász, akkor ez azt jelenti, hogy lát, hiszen a bizottság csak nem lehet annyira…tudatlan, hogy egy vakot küldjön vissza dolgozni. Ezzel indulnak Vencel kalandjai az életben maradásért és a bizonyításért, hogy képes önállóan boldogulni. Dolgozni kezd, szeretője lesz, kocsmázik, sőt autót is vezet. Éli az átlagemberek átlagos életét – vakon.
A Csoda rólunk szól. Kisebb, nagyobb fogyatékosságainkról, amelyekkel újra és újra boldogulnunk kell. Szól a bizonyításról, az akaratról, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor megtehetjük. Szól a hétköznapi elutasításról, arról, hogyan bánunk azokkal, akik mások, mint mi. És mindenekelőtt szól a megalkuvásról. Arról, hogy a boldogulásért, a beilleszkedésért mennyi áldozatot hozunk és ezzel mennyi fájdalmat okozunk azoknak, akik igazán és őszintén szeretnek bennünket. Hogy hogyan tesszük magunkat tönkre azért, hogy szebbek, jobbak és tulajdonképpen átlagosabbak legyünk.
Főbb szerepekben: Fándly Csaba, Sipos Vera m.v., Takács Katalin, Kovács Zsolt…
Rendező: Schwajda Gergő
Az alábbiakban a Fándly Csabával és Sipos Verával készült interjúkból olvashatnak részleteket.
Mit jelent a boldogság a karakterednek, Veronikának?
Sipos Vera: A férje, Vencel maga, akit teljes odaadással szeret. Nem is gondolkodik azon, hogy neki mi a boldogság. Nem tudja felmérni. Látja, hogy nincsenek rendben a dolgok, de megpróbál megelégedni azzal, ami van. Nem jut eszébe, hogy lehetne sokkal jobb is, vagy ha eszébe is jut, azt gondolja, hogy neki az van, ami van, és kész.
Miért megy bele a hazugságba?
S. V.: Iszonyatosan félti a férjét, nagyon szereti, és nem akarja elveszíteni. A kulcsmondat a végén van szerintem, mikor azt mondja Vencelnek: mindegy, hogy mit csinálsz, csak nem ne menj el. Az a fajta nő ő, aki el sem tudja képzelni, hogy ő egyedül is ember. Közben pedig ő tartja életben az egész családot. Minden helyzetbe belemegy, és mindent végigcsinál. Mindig megy a férje után. Ő is megfordítja a széket, és a széklábon egyensúlyozva ül. Mert Vencel így döntött.
Nem lenne egyszerűbb, ha kifelé hazudnának, de otthon legalább nem?
S. V.: Ennél a szeretete nagyobb. Ha a férje úgy akarja, akkor itthon is elfogadja a játékszabályokat, és csinálja, amíg bírja. A végére teljesen tönkremegy ebben. A teljes őrületbe tart. A regényt olvasva látszik ez igazán. Ahol a darab befejeződik, ott kezdődik el a regényben az őrületek sorozata, a pokol Veronika számára: akkor kezd el Vencel éjszakázni, üti-veri őt, kiszolgáltatja a barátainak. És ő mégsem tud továbblépni. Számtalan ilyen példát ismerünk a mindennapokból. Nőket, akik rémes kapcsolatokban, házasságokban élnek, amikből képtelenek kilépni.
Szóba került a darabbéli párodat alakító Sipos Verával, hogy Vencel mennyire vagy mennyiben hős. Mit gondolsz erről?
Fándly Csaba: Nagyon megoszlottak a vélemények a próbafolyamat során (és még nincs vége!) arról, hogy Vencel mennyire hős, és mennyire áldozat. Én azt hiszem, hogy ő csak egy egyenes ember, aki fura szituációba került, amiből megpróbálja kihozni a maximumot úgy, hogy ne károsodjon a hivatástudata, lelke, felelősségérzete sem a társadalommal, sem a családjával szemben. Ha azt mondják neki, hogy menjen vissza dolgozni, mert keresőképes, akkor ő úgy gondolja, hogy mennie kell. Hogy nem lát? Biztosan ő téved, vagy nem tud valamit, amit tudnia kéne. Nem érdekli más, csak szeretne bemenni, és fizetést kapni, hogy el tudja tartani a családját. A próbafolyamat elején azt gondoltam, hogy ez egy nagyon átgondolt bosszú a társadalommal szemben: adtak a kezébe egy fegyvert, amit használ, vissza is élhet vele. Hogy ez a többiek szemében hősies-e? Az neki mindegy.
Egy hazugságot vállal be. Ő tényleg vak.
F. Cs.: Tudja, de azt hiszi, hogy ő érzékeli ezt rosszul. El kell hinnie az orvosoknak, hogy lát. Tudja, hogy nem, de azt gondolja, hogy benne van a hiba. Még bűntudat is van emiatt. A családjáért csinálja az egészet. Mindegy, mit kell megtegyen, megteszi. De ennek fura módon van egy másik oldala is: amikor keresőképesnek nyilvánítják, kinyílik a lelki szeme, és meglát-megtapasztal olyan dolgokat, amiket addig soha. Szeretője lesz. Autója lesz. Ezek az ő eddigi életében fel sem merültek! Mondjuk nagyon nehéz lelki alapokkal megtámasztani ezt az épületet, mert abszurdról beszélünk, aminek a lényege az, hogy van egy szakadás a világ szövetén, és bármit teszünk, ez szakad, szakad megállíthatatlanul. A teljes összeomlás felé.
Schwajda György: CSODA
komédia 2 részben
Nemzeti Színház
2013. november 16., 17., 19:00
http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2013/09/25/a-csoda-a-marol-szolo-vigjatek_7988.html
Lantai József
