A Független Rendészeti Panasztestület szerint is alapjogot sértő volt a rendőrség jogvédőkkel és tüntetőkkel szembeni fellépése

A teljes szöveg letölthető a cikk végén lévő linkről!Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője panaszt terjesztett elő 2009. március 23-án a Független Rendészeti Panasztestülethez a 2009. március 15-i rendőri intézkedésekkel kapcsolatosan. A Panasztestület nemrég kiadott és az Országos Rendőr-főkapitánynak megküldött állásfoglalásában megállapította, hogy alapjogokat súlyosan sértő intézkedésekre került sor.

A 2009. március 15-i rendőri intézkedések értékeléséről a Nemzeti Jogvédő Szolgálat jelentést készített, és tett közzé, amely több szempontból is jogsértőnek minősítette a rendőrség aznapi eljárását, különös tekintettel a jogvédők elleni támadásra. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2009. március 30-án tartott sajtótájékoztatón mutatta be a jogtipró és nemzeti ünnepet meggyalázó rendőri intézkedésekről szóló jelentését.

A jogvédőket ért  támadás miatt március 17-én külön sajtótájékoztató (további részletek itt ) keretében számoltak be az érintettek, ahol Morvai Krisztina többek között leszögezte: „Akár európai parlamenti képviselőként, akár egyetemi oktatóként és civil jogvédőként mindig ki fogok állni az igazságért és a magyar emberek méltóságáért, emberi jogaiért. Gyalázatos és gyáva támadásuk nem megrémített vagy meggyengített, hanem megerősített." Szerinte a történtek előzményeiből és összefüggéseiből egyértelmű, hogy a rendőrök felsőbb utasításra, politikai megrendelésre cselekedtek, pontosan tudva, hogy egy európai parlamenti képviselőjelöltet bántalmaznak.
A nemzeti ünnepen Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője és Morvai Krisztina jogvédőtársa, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti listavezetője kíséretében 21 óra 15 és 20 perc közötti időpontban az V. kerület Nádor u. 2. szám előtt rendőri támadás elszenvedőivé váltak.
A jogvédők ügyeleti szolgálatot láttak el a Szent István Bazilika előtti téren, ahol egyeztetést folytattak a helyszínen jelen lévő rendőri erők parancsnokaival annak érdekében, hogy az ottani, bejelentett HVIM rendezvényről távozásukban jogellenesen akadályozott személyek szabadon eltávozhassanak. (Emlékezetes, hogy Budaházy György lett volna ezen tüntetés főszónoka, aki még aznap délután a Március 15. téren rohantak le és fogtak el rendőrök minden alap nélkül azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne szólalhasson fel ezen a rendezvényen. Toroczkai Lászlót a beszéde megtartása után pedig itt fogták el. Utóbb egyikük ellen sem indult eljárás.) A hosszadalmas, de végül sikeres egyeztetést követően a rendőrség megnyitotta a kordont, és szúrópróbaszerűen igazoltatta az elvonulókat. A 25-30 fős csoport már majdnem elérte a József Attila utcát, amikor mögöttük több tucat rohamrendőr a tonfáját lóbálva elkezdett a rohanni a kis csoport felé, majd egy másik részük megkerülte a csoportot és a József Attila utca felé vezető kijáratot dupla rendőri sorfallal lezárta. A hátulról érkező rendőrsorfal erőszakosan taszigálta a csoport tagjait, egyesek lábát kirúgták. Morvai Krisztina rögtönzött sajtótájékoztatót kívánt tartani, hogy a sajtónak beszámolhasson az újabb jogellenes rendőri intézkedésről, amelyre semmi alap nem volt. Miközben Morvai Krisztina a sajtónak beszámolt az eseményekről, a rendőrök egy része rátámadt egy fiatalemberre, édesanyjára illetve barátnőjére. Földre vitték, dulakodás támadt, ezzel egyidejűleg több rendőr könnygáz-spray-ből a csoport körbezárt tagjait minden indok nélkül lefújta. Néhányan földre kerültek, őket bakanccsal rugdosták, illetve egyesek tonfaütéseket kaptak, mások könnygázt, továbbá hátulról rendőri taszigálást, lökést. A kiemelkedően durva hatásfokú könnygáz olyan erős volt, hogy maguk az azt használó rendőrök sem bírták. Az érintett rendőröket ápolni kellett és vizet adtak számukra. Ezzel szemben a kiérkező mentősök a civilektől egyáltalán nem kérdezték meg, hogy kérnek e segítséget.

Az erősen maró könnygáz fokozottan jelentkező légzésbénulási tüneteket okozott, amely miatt a helyszínen tartózkodó emberek mindegyike rosszul lett, fuldokolni kezdtek, és légzésbénulástól szenvedtek, látásuk időlegesen megbénult. Ezt követően a rendőri támadás minden további nélkül abbamaradt, az emberek semmilyen magyarázatot nem kaptak a történtekre.
Gaudi-Nagy Tamás, mint panaszos a panaszbeadványában kitért arra, hogy: megengedhetetlen „a bejelentett és békésen befejeződő tüntetés helyszínéről távozó embereket, köztük közhasznú jogvédő tevékenységet végző személyeket" ért „leszámolási-megfélemlítési célzatú rendőri támadás". A beadvány összességében szükségtelennek és aránytalannak ítélte meg a rendőri akciót. A kényszerítő eszközök alkalmazása teljesen indokolatlan volt a békés tömeggel szemben, ezért kérte az ügy kivizsgálását.
A Panasztestület kivizsgálta a panaszt és az állásfoglalásában megállapította (az állásfoglalás itt elérhető), hogy a panaszost 2009. március 15-én ért intézkedések súlyosan sértették az emberi méltósághoz, szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát, továbbá békés gyülekezéshez való jogát (Alkotmány 54. § (1), 55. § (1), 62. § (1) bekezdései).
Megállapítást nyert, hogy a fokozott rendőri ellenőrzésnek az egész főváros teljes területére történő elrendelése olyan esetekben, amikor rendezvény csak Budapestnek jól behatárolható területén kerül megtartásra, az arányosság követelményét nem veszi kellően figyelembe. A fokozott rendőri ellenőrzést szabályozó rendőrségi törvény (Rtv.) 30. § (3) bekezdése nem teremt jogalapot a tüntetés helyszínéről kilépő személyek – panaszbeadványban leírt – feltartóztatására és kiléptetésük ruházat, illetve csomagátvizsgálásához kötésére. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat többször kifogásolta a fokozott rendőri ellenőrzések önkényes és visszaélésszerű alkalmazását.
A Panasztestület továbbá aggályosnak tartotta azt a körülményt, hogy a rendezvényen résztvevők magát a rendezvényt – legalább meghatározott pontokon – nem tudják elhagyni. A Szent István téri tüntetésről távozni kívánó személyek akár rendőrségi kordonokkal, akár rendőrsorfallal történő körbezárása, és távozásuk megakadályozása a gyülekezők, köztük a jogvédő szolgálat munkatársai mozgás -, és gyülekezési szabadságának sérelmét valósított meg. Ilyen fellépést sem a rendőrségi -, sem a gyülekezési jogról szóló törvény nem teszi lehetővé. Mindezek alapján az elvonuló tömeget az Rtv. 59. § (3) bekezdésében foglalt védelem is megillette, miszerint: „Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásában". A tömeg veszélyességére utaló közvetlen jelzés nem érkezett a rendőrséghez, így az eltávozás szabad lehetőségét biztosítani kellett volna.
A Nádor utcában a rendőrség teljesen alaptalanul zárta körbe a békés tömeget, ahol dulakodás alakult ki egy fiatalemberrel, aki egyáltalán nem jelentett veszélyt, figyelembe véve az egyértelmű rendőri létszámfölényt. A Panasztestület a körülményekből megállapította, hogy nem az érintettel, hanem valójában a tömeggel szemben alkalmazták a könnygázt. A Testület arra is rámutatott, hogy a rendőrség a konkrét szituációban a szükségesség és a fokozatosság követelményét szem előtt tartva enyhébb következményekkel járó kényszerítő eszközt is alkalmazhatott volna.
 

A felvételek nem igazolták azt a rendőrségi állítást, hogy a tömeg agresszíven lépett volna fel, és főleg nem alapozta meg azt az eljárást, hogy az első adag könnygáz alkalmazását követően messzebbről is nagyobb sugárban, többször és az adott helyzetben indokolatlanul széles kört érintő módon fújtak a tömegre könnygázt.
A rendőrség kényszerítő eszközeinek alkalmazása súlyosan sértette mind a jogvédők, mind az érintett személyek emberi méltósághoz, szabadsághoz, és személyi biztonsághoz való jogát, továbbá békés gyülekezési jogát, amelyhez hozzá tartozik, a gyülekezés helyszínének békés elhagyásához való jog is. Az elvonulás pedig teljesen békésen zajlott le.- mutatott rá a Testület.
A Panasztestület állásfoglalása alapján tehát teljes bizonyítást nyert a rendőrség 2009. március 15-i fellépésének alapjogokat súlyosan sértő, jogtipró jellege. Mindezek után elengedhetetlen az ügy teljes körű kivizsgálása és a jogellenes rendőri intézkedésekre parancsot adó és a végrehajtó felelősök fegyelmi és büntetőjogi felelősségre vonása.