A hármasságok szigete – II. rész Az álmélkodástól az enyhe félszig
8 perc olvasás
Van egy hely Szicíliában, ami már az autóbuszok ablakából kitekintve is szinte mindenhonnan látható. A mi útitervünkből sem marad ki, fel is fogjuk keresni – de majd később. Utunk előbb a fővárosba vezet, mely – egyebek között – arról is nevezetes, hogy itt működik Európa legrégebbi parlamentje! A figyelmes szemlélő valami mást is észrevehet, ez viszont főleg magyar szemmel nézve lehet különösen feltűnő – és nem csak itt, Palermóban. Az egész körutazásunk alatt nem láttunk hajléktalant, nem állított meg egyetlen koldus sem!
Ahogy a Földközi-tenger partvidékén szinte mindenhol, Szicíliában is egymást váltották a hódítók. Ha csak Palermót tekintjük, birtokolták föníciaiak és görögök, karthágóiak és rómaiak, bizánciak és arabok. Őket a normannok követték, majd elfoglalták spanyolok, franciák, mire végre csatlakozhatott az egységes Itáliához. A város mai képe talán a normannok keze nyomát viseli a leghatározottabban. Katedrálisa igazán jó helyszín arra, hogy az építészeti stílusokat behatóan nem ismerő turista is szemlélődjön egy kicsit, fedezzen fel rajta jól látható különbségeket. A IX. században, a Szicíliai Emirátus idején állt itt arab mecset, számos változás után a jelenlegi, neoklasszikus stílusát az 1800-as évek elején nyerte el. Több szicíliai uralkodónak van itt örök nyughelye. 
Aki nagyvárosban él – esetleg korábban már a családja is ott élt – pontosan tudja, hogy a városoknak szinte önmaguktól alakulnak ki csomópontjaik. Palermóban sétálva el sem kerülhetjük a legérdekesebbet, a neve Quattro Canti. Két utca kereszteződéséből létrejött kisebb tér. A hagyomány szerint a mulatságok és a nyilvános akasztások helye is ez volt. A négy saroképületen négy király és négy szent szobra látható, alattuk árusok kínálják a portékájukat a szép számban itt fotózgató turistáknak. Érdemes megjegyezni: bármelyik irányban is indulnák el a két utcán, rengeteg kisebb-nagyobb kávézót, bisztrót, éttermet látunk. Itt pihenhetünk, ehetünk, ihatunk, amit épen a napszak, a pénztárcánk és az időnk megenged, no meg – turistáknak nem mindegy – WC-ket is találunk! 
Palermo központjától mindössze nyolc kilométernyi távolságban egy másik csodálatos normann kori épületre bukkanunk. A normann Szicíliai királyság harmadik uralkodója, II. Vilmos nem volt nagy hadvezér, mégis sikeres volt. Úgy tartják, vadászat közben Szűz Máriától kapott sugallat nyomán kincset talált, abból kezdődött 1174-ben az ország legszebb székesegyháza, Monreale dómjának építése. Mindmáig befejezetlen. Később persze többször átépítették, de szerencsére az eredeti épület szépségét meghagyták. Belső felújítása most is folyik. Bizonyára több célú épületnek szánhatták, mert – szokatlan módon – a szentéllyel szemben négylépcsős emelvény kapott helyet, amin valószínűleg trónus állt. Fontos tárgyalások, diplomáciai események, ítélkezések színteréül is szolgálhatott a gazdagon díszített templom.
Jól látszik a fából készült mennyezet, de – ami ennél sokkal fontosabb – eleinte az 1130-as, -50-es évekből származó, majd a XIII.-XIV. században folytatott, mintegy hatezer négyzetméternél is nagyobb területű, arannyal gazdagon ékesített mozaik díszítés is fennmaradt. Péter és Pál apostolok életéből, illetve az Ó- és az Újtestamentum történeteiből mutatnak jeleneteket. Az egész, így összességében az egyik legnagyobb a világon. Az ábrázolás oktató jellegű, ugyanis minden esemény mozaikképe fölött jól olvasható, görög és latin nyelvű, magyarázó feliratokat helyeztek el. A főhajóban a Genezis ábrázolása kapott helyet, a mellékhajókban pedig Jézus tanításait, a kor tárgyait és azok jelentéseit próbálták közérthetővé tenni. 
A látogató még az aranymozaikok szépségén ámul, amikor – alig pár lépésnyire – újabb csoda várja: a Benedek-rendiek kolostorának kerengője. Ide belépve az arab világba érkezünk, mintha egy hárem tágas kertjébe nyernénk bebocsátást. Színek, árnyékok, fák, egy elkerített sarokban ott van a melegben enyhet adó szökőkút – Spanyolországban látunk hasonlókat. A mozaikok persze itt sem hiányoznak, csak a helyük más. Négyszázötvennél is több oszlopon vizsgálgathatjuk őket. A kerengőben ugyanis a mennyezetet oszloppárok tartják, 228 van belőlük. A díszítésük láttán, először a variációk sokasága ragad meg, nemcsak az oszlopokon körben végig, de a faragott oszlopfők témagazdagsága is elképesztő. Továbbutazva a Tirrén-tenger partján, mindössze 75 kilométer után, Palermo mellett a második legnevezetesebb városba, Cefalùba érkezünk. 
A kisváros egy magas szikla tövében, közvetlenül a tengerparton fekszik, eredeti neve is hegyfokot jelent. A homokos part strandolásra alkalmas. Az 1300-ban alapított katedrálisáról azt tartják, hogy ez a normann stílus tökéletes példája. Mint minden hasonlóhoz, hozzá is monda fűződik. II. Rogers normann királyt a közelben hajótörés érte, az akkor még kis halászfalu lakói mentették meg. A templomot hálából építtette. A kor igényeinek megfelelően, szinte erődszerűen alakították ki. A város felé közeledve, már távolról jól látszik. Másnap Szicília talán legnépszerűbb attrakciója, Taormina, a görög színház vár bennünket.
A beszélgetésekből kiderült: sokakban bujkált a kérdés, milyen lehet a látvány arról a pontról, ahonnan Csontváry híres képe készült. Nos, amelyiket a Nemzeti Galéria őrzi, annál ő kissé szabadon kezelte a valóságot – sebaj, elvégre azért művész. A színházat a rómaiak gladiátorküzdelmekre is használták, napjainkban viszont valóságos színházi előadások is zajlanak benne. Jó mindjárt a legtetejére felmenni – több okból is. Onnan ugyanis nem csak egy irányba, a színpad felé érdemes lenézni. Balra nagyon szép tengerpart látható, ott van a kicsi sziget, Isola bella is. Jobbra pedig már az Etna adja a hátteret. Egészen fent egy presszó is van, ahol a városokban ritkán kapható csapolt sört is mérnek. A teraszán ülve, kortyolgatva merülhetünk el a valóban páratlan látványban. 
Nehéz tőle elszakadni, de a legközelebbi cél szintúgy eléggé vonzó. Az Etna, Európa legnagyobb – hivatalosan mért magasságát állandóan változtató – működő vulkánja. Mi tagadás, nincs túl jó híre. Kitöréseit már legalább 1500 éve rendszeresen feljegyzik, így ez a legismertebb vulkán a Földön. Működése ciklusos, a jelenlegi harminc éve tart. Legutóbbi kitörése 2023 decemberében volt, igazán jelentős pedig 1983-ban. Ez elpusztította az egyik megfigyelő állomás épületét és a kötélpálya egy részét, a hegy lábánál pedig vethetünk egy pillantást régi, a láva által lerombolt házra is. A szervezett turistautakon lehetőség van egészen a legmagasabb kráterig felmenni, de érdemes előzetesen néhány szempontot figyelembe venni. A hőmérséklet a hegy tetején, 3350 méteren, úgy 25 C fokkal kevesebb, mint az alján. Kell a kabát. 
A turistabuszok által elérhető, mintegy 2000 méter magasan fekvő parkolóból, különleges hegyi terepjáró buszok visznek fel kanyargós szerpentinen, a síliftekig. Ezt az utat, no meg a legvégén a gyaloglást már nem mindenki vállalja, sokan maradnak a parkolóban. A hegy északi oldalán október-novembertől síelni is lehet. Kiinduló helyükre a csinos piros kabinokban emelkedhetünk fel, a más hegyekről már ismert drótkötélpályán. A megérkezőket fent képzett hegyi vezető várja, mert olykor meg-meg csúszva a göröngyökön, gyalog megyünk tovább a kitörésekből visszamaradt vulkáni morzsalékkal borított ösvényen. Figyel a csoportjára, nem siet nagyon, bevárja a lemaradókat. Útközben sok érdekes dolgot tudhatunk meg tőle.
Elsőbben is igyekszik mindenkit megnyugtatni, mert tapasztalatból már jól tudja, hogy sokakban ott bujkál némi félsz. Mi van, ha a hegynek éppen most támadna kedve kitörni? A régóta, pontosan vezetett feljegyzések rögzítik, hogy a kitöréseknek mindig vannak előjeleik. Ilyenkor a turistákat már nem engedik fel a hegyre. Az évszázadok alatt az is bebizonyosodott, hogy sosem következett még be kitörés másodszor is, ugyanazon a helyen! A magyarázatokat hallgatva és óvatosan lépkedve egyszer csak meg is érkezünk a kráter közelébe. A felhőben állunk, a szél hol elfújja, hol nem, amikor nincs felhő, a kráter belseje is jól fényképezhető és jó körpanorámás video is készülhet. A fehér foltok a helyi hőmérsékletet jelzik; azok még hófoltok! A visszaúton, az autóbuszban szinte mindenki hallgat, ez egyértelműen a hegy hatása. Nem mindennapi élmény az Etna csúcsán állni.
(A szerző a Fehérvár Travel szervezésében járt a helyszíneken)
