A Nemzeti Csúcs összefoglalója

Azoknak lett igazuk, akik vizgereblyézésről beszéltek. Egy hatáskor nélkül álló testület tanácskozásának voltak tanúi, akik vették a fáradtságot és nézték a TV közvetítést. De már az is eredmény volt, hogy egymás mellé leültek. Politológusok szerint semmi sem történt. De amennyire ismerjük Gyurcsány Ferenc akarnokságát, ez a produkció az alkövetkezendő időben többször meg fog ismétlődni. Csak kérdés mikor telik be a pohár, no meg a pohárkészlet… és mikor marad teljesen egyedül saját bábszínháza élén a kormányfő.

Pálinkás József, MTA elnök elmondta, hogy az ország érdekében vagyunk itt. Az összejövetelnek nincs közjogi státusza, ám szellemi következmények várhatók. A jelenlegi bajok gyökerét Pálinkás erkölcsi eredetűnek tartja, nem csupán gazdaságinak. Felelős döntésekre hívta fel a figyelmet.

Szili Katalin, házelnök is a gazdasági válság említésével kezdte beszédét. Arról szólt, hogy azon országok, amelyek nem rendelkeznek tartalékokkal, sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve. Olybá tűnik, hogy a piaci önszabályozás immáron nem folytatható, elérkezett a paradigmaváltás ideje. Kisebbségi kormánynak kell megbirkóznia a válsággal. Felhívta a figyelmet a cselekvésre, s a politikai csatározások ellen szólt. Úgy látja, a továbbiakban gyors reakcióra van szükség, s a kormánynak, az országnak szüksége van a teljes körű támogatásra. Meg kell teremteni a szükséges és elegendő politikai feltételeket, stabilizációs paktumra van szükség. A Nemzeti csúcsnak ezt kell kinyilvánítania.

Veres János, pénzügyminiszter elmondta, hogy a válság már egy éve érlelődik. A mostani helyzetre különféle reakciók voltak, Magyarország az Európai Unióval közös válságkezelést választotta. Ismételten hangsúlyozta, hogy a betétesek pénze biztonsága van, azonban lépéseket kell tenni a makrogazdasági pénzáramlás újraindítására. A kormány igyekezett stabilizálni a helyzetet, azonban a bizonytalanság ellen nem nagyon lehet tenni. Veres bejelentette, hogy visszavonták az adócsökkentési javaslatot, erre ugyanis a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség, továbbá beszélt az infláció és az államháztartási hiány csökkenéséről. A hiánycsökkentés a legfontosabb feladat a pénzügyi folyamatok stabilizálására. Új államháztartási törvényre, és az egész ország, valamint a parlament támogatására szükség van ahhoz, hogy a további hiánycsökkentés megvalósulhasson. Veres elmondta továbbá, hogy a jelenlegi krízisben nem is lehet mást tenni, különben nagyon hamar belebukik az ország az ígéretekbe.

Simor András, jegybankelnök hangsúlyozta, hogy bár csökkent sebezhetőségünk, s a gazdaság relatíve stabilizálódott, azonban nem tudjuk kihasználni az országban rejlő potenciálokat. Külföldi források bevonására van szükség az államadósság miatt. A kormány minden intézkedést megtett a folyamatos finanszírozás fenntartásáért. A forint refinanszírozás érdekében hosszú távú hitelt és devizakínálatot biztosítanak a hazai bankoknak. Létfontosságú a hosszú távú pénzügyi stabilitást szolgáló plafonok megállapítása. Simor megemlítette még, hogy az IMF is felajánlotta segítségét, s mindezt nem kell lenézni, hiszen nagy amerikai bankok is elbuktak. Simor szerint csökkenteni kell a sérülékenységünket. Ide tartozna az euró bevezetése, a magasabb növekedési ütem. Javítani kell a megtakarításokon, több beruházásra van szükség. Meg kell erősíteni a makrogazdasági stabilitást, az inflációt a maastrichti kritérium alá kell süllyeszteni, ami a jelenlegi állás szerint egy évvel korábban is megtörténhetl. Javítani kell a munkavállalási hajlandóságon. A jegybank elnöke elmondta, hogy az állam csökkentette kiadásait, de úgy látja, hogy további megszorításokra van szükség, s ezt a lakosságnak el kell fogadnia. Ez ügyben természetesen a munkanélküliség csökkentése és az oktatás színvonalának emelése lehet majd hosszútávon segítség. Simor úgy látja, hogy bármilyen adócsökkentést a kiadások további csökkentésével lehet csak elérni, másképp nincs lehetőség a fenntartható fejlődésre. Amerika megmutatta, hogy képesek a politikai elitben félretenni rövid távú érdekeiket és az ország mögé állni, most nekünk is erre lenne szükségünk.

Gyurcsány Ferenc, pártelnök-miniszterelnök úgy vélte, hogy a második világháború óta a világ ekkora válságot még nem élt meg. Magyarország ismeretlen vizek felé hajózik, s a miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy egységes országra, egységes kiállásra van szükség. Gyurcsány elmondta, hogy a Nemzeti csúcs az útkeresés fóruma. Az elmúlt évek, Raegen és Thatcher kapitalizmusa omlott össze az elmúlt hetekben. Nem tudjuk azonban, hogy milyen világ fog épülni helyette. A miniszterelnök felhívta a figyelmet, hogy a válsághelyzetben felüti a fejét a spekuláció, s ilyen irányú támadás érte Magyarországot is.

Egyelőre sikerült feltartóztatni a válság eddigi hullámait. Cselekvésre van szükség, mint eddig is. Gyurcsány szerint nincs nagyobb baj annál, mintha az állam fizetésképtelenné válik. Ennek elkerüléséhez azonban szükséges a kiadások csökkentése. A miniszterelnök tart attól, hogy a válságnak még több hulláma érhet el minket, mindazonáltal félredobja a népszerűség kérdését és az ország érdekében bármilyen döntést hajlandó meghozni. Gyurcsány szerint is szükség van az adócsökkentésre, azonban nem most, előbb az országnak vissza kell térni a korábbi kerékvágásba. Kordában kell tartani az eladósodást és a hiteltörlesztések egekbe szökését. Gyurcsány ismét az összefogást említette, s megjegyezte: félre kell tenni a pártszimpátiát és a politikai érdekeket.

Orbán Viktor beszéde:

Köszönöm szépen, Elnök Úr! Jó napot kívánok mindannyiuknak!

Akik itt ülünk az asztal körül, mindannyian irányítunk szervezeteket, és vezettünk már tanácskozást. Ezért mindannyian tudhatjuk, ha egy tanácskozás első öt hozzászólója azzal kezdi mondandóját, hogy megpróbálja megérteni, miért van itt, mi az értelme a tanácskozásnak, megpróbálja megválaszolni a kérdést, miért is jöttünk össze, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez a tanácskozás előkészítetlen, ötletszerű és átgondolatlan. Mindaz, ami az elmúlt percekben történt, pontosan visszaigazolja a Köztársasági Elnök Urunk szavait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok szó esett már a válság okairól, hallottunk a liberalizmus végéről, a pénzkapitalizmus válságáról vagy a bankrendszer ellenőrzésének hiányáról. A valódi ok azonban a válság mögött meghúzódik, az pedig nem más, mint az emberi gyarlóság. Ezt a válságot emberek okozták. Emberi gyarlóság okozta: pénzéhség, kapzsiság, mértéktelenség és nyerészkedés. Milliárdos vállalat- és bankvezetőknek csak az járt a fejükben, hogyan és miképpen lehetne újra és újra, egyre csak több és több pénzt begyűjteni. Loptak – beszéljünk egyenesen -, csaltak, hazudtak, adatokat hamisították meg, és eltitkolták a valóságot.

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az európai kereszténydemokrata pártok közösségéhez tartozik, ezért mi azt javasoljuk az egész világnak, de magunknak is, hogy térjünk vissza az őszinteség, az átláthatóság, a törvénytisztelet és a mértéktartás erényeihez. Azt gondoljuk, hogy a szociális piacgazdaság, amely egykoron Európát felemelte, alkalmas társadalmi és gazdasági keret lehet ehhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is mindannyian tudjuk, hogy az a válság, amelytől a világ szenved, Magyarországot mélyebben és súlyosabban érinti, mint más országokat. Magyarország ugyanis egy legyengített ország. Nem volt olyan régen, amikor még erős, élenjáró, sikeres és tiszteletre méltó ország volt Magyarország. Azóta ezt az országot tönkretették, nyakig eladósították, sereghajtóvá minősítették, megbecsülését elvesztettük, lesajnált országgá lettünk. Mondjuk ki, hogy nem az emberek tehetnek erről. Nem ők tehetnek Magyarország mai helyzetéről, akik becsülettel végzik a dolgukat, és értéket teremtenek. Nem azok, akik becsülettel nevelik a gyerekeiket. Nem azok, akik gondoskodnak mindennap a családjukról. És nem azok, akik a munkájukkal a hátukon viszik az országot. Az országot a politikai vezetők tették tönkre. Ők sodorták bajba, elsősorban is a kormányzásért felelős és sikertelen szocialisták. A felelőtlen politika vezette ide Magyarországot. Volt hat esztendő. Építhettek volna erős gazdaságot, ehelyett legyengítették. Csökkenthették volna az adókat, ehelyett folyamatosan emelték. Csökkenthették volna az államadósságot, de az egyfolytában nőtt. Munkahelyeket is teremthettek volna, de évről-évre nő a munkanélküliség. Megbecsülhették volna a dogozó magyarokat, ehelyett hátat fordítottak nekik, sőt megrendítették a családok szociális biztonságát.

Miért ültünk hát össze, tisztelt Hölgyeim is Uraim?

Beszéljünk egyenesen, nem a világválság miatt vagyunk itt. Nem a magyar gazdasági helyzet miatt vagyunk itt. Hiszen más országok sem hívtak össze ilyen furcsa gyülekezetet, mint amilyen a mienk. Helyette felelősen, gyorsan fontos döntéseket hoztak. Lássuk be, azért vagyunk itt, mert a magyar kisebbségi kormány tehetetlen a válsággal szemben, és maga ez a találkozó ennek a ténynek a bizonyítéka. Persze már ez is eredmény; legalább az egész ország láthatja, hányadán is állunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit várhatunk ilyen körülmények között egy ilyen se füle, se farka tanácskozástól. Próbáljuk megfogalmazni az együttlétünk értelmes céljait. Talán két dologról tudunk beszélni. Arról, mit kell tenni, és mi az, amit nem szabad tennünk. Ha a számba akarjuk venni, mi az, amit tennünk kell, először is javaslom, hogy mondjuk ki, hogy az a politika, amely ide juttatta az országot, kudarcot vallott; a felelőtlen kisebbségi politika megbukott. Másodszor mondjuk ki közösen, hogy ezt a válságot nem lehet csak úgy megúszni. Nem lehet csak úgy átvészelni vagy kibekkelni. Ezt a válságot le kell győzni! Magyarországnak ebből a válságból megújulva kell kikerülnie. Ha mi nem győzzük le ezt a válságot, akkor a válság győz majd le bennünket. Miután pedig ezt a válságot a régi és megbukott politikával nem lehet legyőzni, ezért változásra, új politikára van szüksége Magyarországnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanis a válságot nem a kormány, nem az elit, még csak nem is az efféle találkozók győzik majd le. Ezt a válságot legyőzni egyedül Magyarország polgárai lesznek képesek. Azok az emberek, akik tettrekészek, akik vállalkozni akarnak, akik értéket akarnak teremteni, vagyis a vállalkozó szellemű magyarok. Ezért fel kell szabadítani az ország lefojtott energiáit! Azokat az energiákat, amit a rossz kormánypolitika eddig el- és lefojtott. El kell hárítani a munka elől az akadályokat és a gátakat, mert ez torlaszolja el a sikerhez vezető utat. Ez a kormány feladata, ezért kell meggyőződésünk szerint egy új növekedési programot meghirdetni. Mit nem szabad tennie a kormánynak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma Magyarországon? Meggyőződésem szerint először is nem szabad a válság terheit az emberekre, a családokra és a vállalkozásokra hárítani. Másodszor: nem szabad felborítani a családok szociális egyensúlyát. Fenn kell tartani a létbiztonság, az egészséges élet és a tanulás lehetőségét is. Harmadszor: nem szabad elvenni az emberek maradék kedvét, hitét és erejét abban, hogy kihúzhatják, hogy ők képesek lesznek arra, hogy kihúzzák a bajból Magyarországot. És végül nem szabad szembemenni Európával, az európai megoldásokkal. Ha körülnézünk az Európai Unióhoz tartozó államokban, azt látjuk, mindenki azon dolgozik, minden kormány azért feszíti meg az erejét, hogy a pénzügyi válságból nehogy reálgazdasági válság legyen. Ezért megszorítás helyett pénzt pumpálnak a gazdaságba, élénkíteni akarnak, és adót csökkentenek. Ha azonban jól értettem az előttem szólók szavait, akik felelősek Magyarország gazdaságpolitikájáért, úgy látom, hogy Magyarországon valami egészen más készül. Ami itt most kibontakozó félben van, az egy megszorító csomag. Annak a politikának a folytatása, ami ide juttatott bennünket. Mondjuk ki egyenesen: a miniszterelnök azért hízeleg, azért lett hirtelen kezes bárány a fasisztázó, vádaskodó, gyűlölködő, acsarkodó vezetőből, hogy lenyelesse velünk a békát. Hogy lenyelesse Magyarországgal azt a békát, amit megszorításnak neveznek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt hat évben megtanultuk, hogy a nadrágszíjhúzás, a megszorítás a szocialisták afféle csodafegyvere. Olyan csodapirula, amit a zugboltocskákban lehet vásárolni, és egyformán jó a súlyfelesleg leadására meg a hajhullás megállítására.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Abban persze a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség minden vezetője egyetért, hogy összefogásra van szükség. A kérdés csak az, hogy mi ellen kell összefognunk.

Kedves Barátaim!

Összefognunk a kormány által tervezett megszorító csomag ellen kell. Rá kell venni a Parlamentet, a parlamenti képviselőinket meg kell győzni afelől, hogy utasítsák el ezt a készülődőfélben lévő csomagot, és helyette lépjünk egy másik útra. Helyette lépjünk a növekedés útjára, hirdessünk meg közösen egy növekedési programot. Ennek középpontjában kétségkívül az adócsökkentés áll majd, de azt is világosan meg kell mondanunk Magyarország polgárainak, hogy az adócsökkentés önmagában nem elegendő. Vele együtt más dolgoknak is meg kell történniük. Minek is? Először is politikai változásnak.

Kedves Szocialista Barátaink!

Lássák be végre, hogy Önök évente 400 milliárd forintjába kerülnek Magyarországnak. Önök minden egyes, két gyermeket nevelő magyar családnak évente 160 ezer forintjába kerülnek azért, mert eljátszották a hitelüket, vele együtt Magyarország hitelét, és ezért nekünk ennyivel magasabb kamat mellett adnak csak kölcsönöket, hogy finanszírozzuk a magyar gazdaságot. Évente 400 milliárd forintba kerülnek nekünk. Részben azért, mert mindenkit átvertek, mindenkinek hazudoztak, de nemcsak ezért, kedves Barátaim, hanem azért is, mert meghirdettek minden héten egy-egy újabb és újabb programot, és egyetlenegyet sem voltak képesek végigvinni. Ez a vezetési válság. Ennek a vezetési válságnak az árát ma mindannyian együtt fizetjük meg. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a vezetési válság megoldása nem ennek a tanácskozásnak a feladata. Ez azoknak a feladata, lehetősége és kötelessége, akik vállalkoznak az ország kormányzására. Ezért nagy tisztelettel arra kérjük a magyar szocialistákat, oldják meg végre az ország vezetési válságát, és takarítsanak meg évi 400 milliárd forintot Magyarország polgárainak.

Az adócsökkentéssel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, – a politikai változáson túl – együtt kell járnia a korrupció visszaszorításának. Nemzetközi elemzők szerint évente mintegy 200 milliárd forintot fecsérelünk el korrupció miatt a közpénzekből. Az adócsökkentéssel együtt csökkenteni kell az adminisztratív terhelést, és a bürokráciát vissza kell szorítanunk! Három év alatt, mondják a nemzetközi elemzők, hét százalékos növekedést érhetünk így el. Ez évi 200 milliárd forint. És végezetül az Európai Unióból érkező pénzeket is át kell csoportosítanunk! Ma a kis- és középvállalkozásoknak az Európai Unióból érkező források 3,5 százaléka jut. Nem szégyen ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim? 3,5 százaléka! Hát célozzuk meg, csoportosítsuk át az összegeket, hogy legalább 30 százaléka az Unióból érkező forrásoknak a magyar kis- és középvállalkozások termelését segítse elő. Vagyis összefoglalóan arra a kérdésre, hogy mit kell tenni, azt mondhatom Önöknek: adó- és járulékreform kell, foglalkoztatási reform kell, fejlesztéspolitikai reform kell, politikai és kormányzati reform kell. És a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ezekben a reformkérdésekben, és csak ezekben a reformkérdésekben hajlandó együttműködni, és hajlandó összefogni. Meggyőződésem, hogyha ezeket a lépéseket megtesszük, akkor létrejönnek egy jelentős adócsökkentés feltételei anélkül, hogy veszélyeztetnénk a szociális biztonságot, és fenntartsuk mindemellett a pénzügyi egyensúlyt. Tehát szociális biztonság, és a pénzügyi egyensúly fenntartása mellett is lehet adót csökkenteni, ha végrehajtjuk az általunk javasolt lépéseket.

Sokan teszik fel a kérdést, miért jöttünk el egyáltalán ide? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kénytelenek vagyunk ilyen egyenesen, világosan és őszintén fogalmazni. Hát, kedves Barátaim, nem azért jöttünk el, én személy szerint nem azért jöttem ide, hogy egy kifáradt, kiégett, és az emberek újabb tizedelésére készülő hatalmi elitnek nyújtsak segítséget. Mi a Fideszből azért jöttünk el ide, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az országnak nyújtsunk segítséget, és erre minden alkalmat meg is fogunk ragadni.

Összefogásra van szükség, hogy megvédhessük a munkahelyeket, hogy megvédhessük a családok megélhetését. Egy nemzeti növekedési programra van szükségünk, ami köré az összefogást létre tudjuk hozni. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy homlokegyenest ellenkező irányba együtt elindulni nem tudunk. Ezért szeretnék világosan fogalmazni, elutasítjuk a megszorítást, és nagyon határozottan képviselünk egy növekedési programot! Azért jöttünk el, hogy figyelmeztessük Magyarország polgárait, még a mai pénzügyi válságnál is nagyobb veszély leselkedik ránk, ami nem más, mint a kormány rossz válasza a pénzügyi válságra. Ez a rossz válasz elszegényedést, munkanélküliséget és nélkülöző családokat eredményez. Azért jöttünk el ide, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy Magyarország minden polgára megtudhassa: van más választás, van más lehetőség, van más út, van más gazdaságpolitika. Olyan, amely legyőzni a válságot, amely felszabadítja az energiákat, és újra erőssé teszi Magyarországot.

Arra kérjük a kormányzókat, értsék meg végre, Magyarország bizonyítani akar. Magyarország többre képes annál, mint amit ma teljesít. Mi a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségből érkezünk ide; hiszünk abban, hogy Magyarország többre képes, és biztosak vagyunk abban, hogy ezt be is fogja bizonyítani.

Hálás szívvel köszönjük a meghívást, és örülünk, hogy itt lehetünk.

Semjén Zsolt a KDMP nevében a következőket mondta:

„Mi, akik a keresztény-konzervatív oldalon politizálunk az elmúlt napokban világossá tettük, hogy részt veszünk a Nemzeti csúcsnak nevezett eseményen még akkor is, ha tudjuk, hogy eggyel több tanácskozás önmagában nem fog segíteni bajainkon. De itt vagyunk, mert minden alkalmat ki kell használni arra, hogy összefogjunk. Összefogjunk az ország érdekében, a kormány gigantikus megszorító csomagja ellen" – szögezte le felszólalásában Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke.

„Mindenki tudja, hogy Magyarországnak cselekvőképes kormányra van szüksége, határozott és gyors döntésekre. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy a kisebbségi kormány e döntések meghozatalára nem képes. Sőt, gigantikus megszorító csomagjával újabb fenyegetést jelent a családoknak, a nyugdíjasoknak, és a munkavállalóknak" – fűzte hozzá a politikus.

Mint mondta: összességében ez a rendezvény egy kommunikációs manőver, hiszen a tehetetlen kormányok azért szoktak összehívni ilyen tanácskozásokat, hogy leplezzék hiányosságaikat, áthárítsák, szétkenjék a felelősséget. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna határozott véleményünk a pénzügyi válságról, annak okairól, és okozóiról.

A kereszténydemokrata politikus a válság morális vonatkozásairól szólva kifejtette: „ha valamiképpen ki akarunk kecmeregni ebből a bajból, a válság erkölcsi okait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, sőt, meggyőződésem szerint elsősorban ezen megfontolások mentén képzelhető el a kilábalás. Ahhoz, hogy a magyar helyzetet megértsük, ahhoz nyilvánvalóan látnunk kell a világban uralkodó helyzetet. Az, ami ma történt, ezekben a napokban történt a neoliberális gazdaságpolitikának és politikai filozófiának a válsága, mértéktartó megfogalmazással is azt mondhatjuk, történelmi csődjének legalábbis előjele. Tanulságos, hogy azok, akik éveken, évtizedeken keresztül ennek az ideológiának a nevében az állam rombolásával voltak elfoglalva, most azt várják, hogy az államok mentsék meg a helyzetet. Ez az, amit kereszténydemokratákként mindig is mondtunk, s erre évek, évtizedek óta figyelmeztettük a világot."

„Egy pénzügyi-, gazdasági válság soha nem csak úgy magától alakul ki, nem valamiféle természeti csapás, kapzsiság és mértéktelenség húzódik meg a mélyén" – jelentette ki Semjén Zsolt. Hozzáfűzte: „sokan el tudják magyarázni itthon és a nagyvilágban, hogy milyen gazdasági-, pénzpiaci-, és kormányzati összetevők okozták azt a hibasorozatot, amely a megrendülés szélére sodorta a világ pénzügyi rendszerét. Alig lehet azonban hallani arról a tényről, hogy ezt a válságot valójában emberek okozták. Nem kevesen vannak azok az emberek, akik loptak, csaltak, hazudtak, majd amikor mindez kiderült, vagy legalábbis feltűnt, akkor meghamisították és manipulálták az adatokat, eltitkolták az igazságot. És most ezt a válságot az adófizetőkkel akarják megfizettetni."

Hogyan történhetett meg, hogy ideáig jutottunk? Hogyan lehet megakadályozni azt, hogy mindez ne ismétlődhessen meg újra? – tette fel a kérdést a KDNP elnöke.
„Azt a helyzetet, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer egy jelentős része mohóságra, és hazugságra épül. Magyarországon súlyosbította a helyzetet, hogy idehaza is hasonló problémákkal találtuk magunkat szemben" – fűzte hozzá.

Semjén Zsolt, arra hívta fel a jelenlévők figyelmét:„ha nincs Gyurcsány Ferenc politikája és vele együtt a megtévesztésre épülő alkalmatlan gazdaságpolitika, akkor ma már euróval fizethetnénk Magyarországon. 2002-ben mindenki, még a szocialisták is, az itt jelenlévő Medgyessy Péter volt miniszterelnök úrral az élen, egyetértett abban, hogy a gazdaság jó állapotban van, 2006-ra, legkésőbb 2007-re be lehet vezetni az eurót."

A KDNP elnöke kijelentette:„ha ez megtörtént volna, hazánk nem lenne ennyire védtelen, s a pénzügyi válság sem érintené ennyire mélyen Magyarországot."

„A kormányzati alkalmatlanság miatt a szociális válság egyre mélyül. Mindannyian tisztában vagyunk a családok, a nyugdíjasok egyre nehezebb terheivel, a súlyos demográfiai helyzettel, a drámaian növekvő munkanélküliséggel, az állami szolgáltatások aggasztó mértékű leépülésével – hangsúlyozta a politikus.

Hogyan lehet ezek után újabb áldozatvállalást kérni a családoktól, a vállalkozásoktól, és újabb megszorító csomagot varrni az emberek nyakába? – kérdezte a KDNP elnöke.

Mint mondta: „arról van szó, hogy a Magyar Szocialista Párt 12 pontos javaslata a jól csengő név ellenére, valójában egy gigantikus megszorító csomag. Megint az emberekkel akarják megfizettetni a válság árát. Nagyon sajnáljuk, hogy a kormánynak mindenről csak és kizárólag az jut eszébe, hogyan lehet az emberektől a pénzt elvenni. Az adócsökkentés elhalasztása és a bérbefagyasztás tovább növeli az emberek és a vállalkozások terheit, és ezáltal tovább csökkenti a növekedés esélyeit."

„De miért akar egyáltalán a kormány elvenni pénzt az emberektől? Miért akarnak végletekig legyöngíteni mindenkit, az amúgy is embert próbáló válság idején? – folytatta a válaszra váró kérdések sorát Semjén Zsolt.

A KDNP elnöke reményét fejezte ki, hogy a kormány nem nyújtja be az újabb költségvetési javaslatát az Országgyűlésbe mivel – mint mondta – az új verzió még ijesztőbb a visszavont változatnál, amelyben „semmi sem volt igaz".

Az új változatról szólva Semjén Zsolt kijelentette: „ez egy újabb brutális megszorító csomag. A kormány ugyanis el akarja venni azt a pénzt a családoktól és nyugdíjasoktól, ami törvény szerint jár nekik. Az év elején nem fogják kifizetni nekik a nyugdíjkorrekciót és a megemelt családi pótlékot."

„Na, ez az, amit nem engedhetünk! Ez az, ami ellen össze kell fognunk! Nem fogjuk hagyni, hogy a kormány a bérből és fizetésből élőkkel, a családokkal és az idős emberekkel fizettesse meg a saját tehetetlenségének és alkalmasságának az árát! Nincsen olyan ország, amely ilyenkor csak megszorításokban gondolkodna. A válság, már így is éppen eléggé megszorította az embereket. Az újabb megszorítások tragikus következményekkel járnának. Márpedig nekünk meg kell védenünk az embereket, a munkahelyeiket, lakásaikat, betéteiket, úgy tűnik, nemcsak a válságtól, hanem a kisebbségi kormánytól is!" – mondta a pártelnök.

„Fogjunk tehát össze! Fogjunk össze Magyarországért, a magyar emberekért! Fogjunk össze a sehova sem vezető megszorítások és bérbefagyasztás ellen! Fogjunk össze az adócsökkentésért!" – zárta beszédét Semjén Zsolt.

Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke elmondta, hogy azért jöttek el erre a fórumra, hogy konstruktív ötleteket halljanak, ám hangsúlyozta, hogy az ország igazi nemzeti csúcsa az Országgyűlés. Fodor szerint Magyarország akkor tud ellenállni, ha képesek vagyunk túltenni magunkat a nemzeti sajátosságunknak tekinthető megosztottságon. Az SZDSZ elnöke szerint is szükség van a párbeszédre, de ehhez az kell, hogy elismerjük, mindenki a haza javát akarja, így túl lehetne jutni a lelki válságon. Fodor ezután a költségvetési plafon törvényjavaslat elfogadására szólított fel, és nem volt nem hajlandó eltekinteni az adóreformoktól.

Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője elmondta, hogy a megingott gazdasági bizalom helyreállítására van szükség. Az első javaslati pontjuk a stabilitás helyreállításáról szól, legyen több költségvetési szigor. Vissza kell fogni a közszféra méretét.

Dávid Ibolya az MDF elnökének beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Demokrata Fórum elfogadta a meghívást a Nemzeti Csúcsra. Azért fogadtuk el, mert válság van, és ez a válság sok mindent felülír. Csökönyös elutasítással, és a jelenlegi politikai patthelyzet művi életben tartásával az ország nem tud hatékonyan fellépni a válsággal szemben. Ahogyan a tétlenséggel és a mellébeszéléssel sem. Egy felelős politikai erő tudja, hogy most aztán tényleg nincs idő a PR akciókra.

De arra sem alkalmas a mai nap, hogy az MSZP-SZDSZ kormány sikertelen, rossz kormányzásának elmulasztott reformjait, döntéseit pótolja.

Miniszterelnök úr! Aki sokat markol, keveset fog. Ma, itt a válságkezelés gyors intézkedéseiről kell beszélnünk.

Végighallgattam az előttem felszólalókat, ám eddig senki nem beszélt őszintén arról, hogy mit kellene tenni a mostani helyzetben. Pedig feltehetően a folyosón, zárt megbeszéléseken mindenki pontosan tudja.

A nemzetközi pénzügyi válság súlyos, a következményei pedig Magyarországot sem kerülik el. A helyzetünket nehezíti, hogy a 6 éves szocialista-liberális rossz kormányzásnak, koncepciótlanságnak köszönhetően egy gyenge, rossz teljesítőképességű országot ért el a külső válság. Az elmúlt évek politikájával nem lehet megmenteni Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aki ma csupán arról képes beszélni, hogy összefogásra van szükség, az nem veszi komolyan Magyarország jövőjét. Igen, ebben a helyzetben valóban összefogásra van szükség, ám ennek felismeréséhez nem kell egy csöppnyi bátorság sem. Ahhoz viszont már annál inkább, hogy kimondjuk: milyen intézkedések meghozatalához van szükség az összefogásra.

Egy politikus arra kap felhatalmazást a választóktól, hogy képviselje az ország a nemzeti érdekeket, és hogy segítse, megvédje az országot, ha bajba kerül. Márpedig az ország most komoly bajban van, így a felelősség is nagyobb.

Aki most ránk figyel a televíziók előtt, az javaslatokat vár, mert fél.
A devizahitellel rendelkező családok ma 20-30%-kal magasabb törlesztőrészletet fizetnek, mint pár hónappal ezelőtt.
Megvárjuk, amíg elveszi tőlük a bank a házukat, autójukat?
A betétesek megtakarításaikért aggódnak.
Megvárjuk, amíg a spekulánsok csődbe viszik a bankjainkat?
Ma az állam naponta 3 milliárd forint hiteltörlesztést fizet.
Megvárjuk, amíg elnyel minket az adósságspirál?
A vállalkozások nem jutnak hitelhez, az autógyáraink felfüggesztik a munkát.
Megvárjuk, amíg az emberek ezrei kerülnek utcára?

A politikának meg kell védenie az állampolgárok bankbetétjeit, megtakarításai, a devizahitellel rendelkező családok százezreit, a vállalkozások beruházásait, a munkahelyeket.

Ebben a helyzetben az összefogás a legkevesebb, amit a parlamenti pártoknak kötelességük megtenni. Az eredményes védekezéshez azonban több kell: őszinteség és szembenézés, és egy válságprogram.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miután a Magyar Demokrata Fórum 2002-ben elutasította a 100 napos programot, két hónapig félve mertünk kilépni az utcára. Számolnunk kellett a váddal, hogy mi vagyunk, akik nem szavazták meg az úgynevezett jóléti csomagot. Kaptunk hideget és még hidegebbet. Nem volt könnyű. Tudtuk, hogy felelőtlenség elfogadni azt a csomagot, mert a jövőnkkel fogunk fizetni érte. Azóta is fizetünk. 6-7 ezer milliárd lehet mára a számla. Ez a hárompárti döntés állította lejtőre a költségvetést, a magyar gazdaságot. Mi tudjuk, hogy felelősen döntöttünk, amikor nem asszisztáltunk egy olyan programhoz, ami kényszerpályára állította az országot. 2002-ben az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ csak úgy sütkérezett a dicsőségben, hiszen önkormányzati választásra készült a három párt. A rövidtávú siker, és nem az ország érdekelte őket. Vajon még most is olyan büszkék akkori döntésükre? Még most sem ismerik be, hogy a 100 napos program miatt indult el hazánk egy olyan lejtőn, ami miatt most sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint a környező országok? Vajon lesz valaha e pártok vezetőiben elég kurázsi ahhoz, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé, és bocsánatot kérjenek a választóktól?

Szlovákiában idejében belátták a politikai erők, hogy az öncélú populizmussal nem lehet egyről a kettőre jutni. És láss csodát: bejött nekik. Egyáltalán nem volt hiábavaló Mikulas Dzurinda, az ottani konzervatívok,és a magyar kisebbség bátorsága. Szlovákiában maholnap bevezetik az Eurót, a nettó fizetések pedig már most magasabbak, mint nálunk. Mindeközben Magyarországot nemzetközi elemzők már Izlandhoz hasonlítják. Ahhoz az Izlandhoz, ahol államcsőd volt.

Hiába a sok intő jel, idehaza a szembenézés helyett még mindig folytatódik az évek óta tartó félrebeszélés. Vajon mekkora válság kellene a pártoknak ahhoz, hogy felhagyjanak ezzel? Hidegen hagyja a pártokat az új típusú globalizáció is, az, hogy fel kell készülnünk egy új versenyre, amely a kínai, az ázsiai és az orosz versenytársak versenyképességének okát is figyelembe veszi. Folyamatos változásra és változtatásra kell berendezkednünk. Az életben maradásunk függ ettől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar politika válaszúthoz érkezett. A magyar pártoknak, elsősorban a Kormánynak most el kell döntenie, hogy a bátorságot vagy a gyávaságot választják,

hogy a rövid távú népszerűséget vagy Magyarország megmentését,
a tétlenséget vagy a hatékony fellépést,

az államcsődöt vagy a felelős intézkedéseket választják.

A magyar pártoknak most el kell dönteniük, hogy a gyávaság vagy a bátorság politikáját választják.
Aki ma csak annyit mer mondani, hogy adócsökkentés kell, az gyáva.

Aki ki meri mondani, hogy az adócsökkentés a jelen helyzetben nem megy komoly lemondások nélkül, az bátor.

Aki ma még mindig azzal van elfoglalva, hogy a nyugdíjasokat az orruknál fogva vezesse, az gyáva.

Sajnos ma a Parlamentben a gyávaságnak kétharmados többsége van.
Ha a politika ma nem képes az őszinte szembenézésre és a tettekre, akkor az országban szegénység és reménytelenség lesz hosszú ideig.

Ha a parlamenti pártok ma a bátorság helyett a gyávaság politikáját választják, azért holnap irtózatos árat kell fizetnie az egész országnak.

Ha a parlamenti pártok ma a felelős döntések meghozatala helyett a napi népszerűséget választják, akkor holnap:

gazdasági recesszió lesz,
nőni fog munkanélküliség,
gyárak fognak bezárni,
vállalatok és devizahitellel rendelkező családok fognak csődbe menni,

nem is beszélve a magas inflációról és a 300 forintos Euro-ról.

Remélem, ezt senki sem akarja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi konzervatívok ki merjük mondani, hogy mit kell tenni a válság, és a pénzügyi spekulációk kivédése érdekében.

Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát a Kormánynak és a Parlamentnek fájdalmas döntéseket kell hoznia. Ahhoz, hogy jövőre ne legyen sokkal rosszabb, azért ma mindenkinek el kell viselnie a nehézségeket.

A Magyar Demokrata Fórum ezért egy 2009. december 31-ig tartó, egy éves válságkezelési intézkedéscsomagot javasol a Kormánynak és a Parlamentnek. Ennek célja, hogy elkerüljük a válságot, hogy elkerüljük az adósságspirált.

Fontolják meg a következőket:

A 13. havi nyugdíj egy éves felfüggesztése.

A nyugdíjak 2008-as nominálértéken tartása egy évig.
A közalkalmazotti és köztisztviselői bérek 2008-as szinten tartása, szintén nominálisan egy évig.
Az idei jutalmak és bónuszok eltörlése a közszférában.
A versenyszférában megegyezés a munkaadók és a munkavállalók között a bérbefagyasztásról egy évig.
Erős önmérsékletet kérünk a pénz- és tőkepiacokon a bónuszok és jutalmak tekintetében. Ne kövessék azt a rossz nyugati példát, hogy a válság ellenére milliókat osztanak szét maguknak, miközben nem adnak hitelt a vállalkozóknak.
Az egészségügyi hozzájárulás kiterjesztése minden, a munkaerőpiacon aktívnak tekinthető személyre.
A vállalkozásoknak adott vissza nem térítendő támogatások felfüggesztése, átalakítása hiteltámogatássá vagy állami garanciavállalássá.
A családi pótlék egy főre jutó jövedelemhez kötése.
A segélyekkel kapcsolatos visszaélések felszámolása, szociális kiadások korlátozása.
Továbbá a minisztériumok függesszenek fel minden marketingtevékenységet, kivéve az Európai Uniós pályázatok népszerűsítését, mert azok direkt hatással vannak a gazdasági növekedésre. A megtakarított pénzből a válságról, válságkezelésről szóló felvilágosító kampányt indítson a kormány.

A gazdaság élénkítése és a fenyegető recesszió ellensúlyozása érdekében javasoljuk a szolidaritási adó eltörlését, valamint egy Közép- és Kisvállalkozóknak szóló hiteltámogatási állami program elindítását, legalább 150 milliárd Ft értékben, hogy hitelhez juthassanak a vállalkozások. Hogyha leszámoltunk néhány tabuval, akkor van esélyünk arra, hogy második számú prioritás legyen: az összes felszabaduló forrást a gazdaság dinamizálására kell fordítani. Akár ki kerül kormányra, akármilyen formában: megtakarításra, lemondásra lesz szükség az elkövetkező években. Ma a legfontosabb a gazdaság működőképessége, a munkahelyek megtartása, és új munkahelyek teremtése. Ám ez értelmes áldozatvállalás nélkül nem megy.

A politikai bizalom visszaszerzése érdekében pedig a következő intézkedéseket javasoljuk:

2008. november 1-től minden parlamenti képviselő, miniszter, és államtitkár, illetve a miniszterelnök, és a köztársasági elnök a havi fizetésének felét magyar részvények vásárlására költse, azt tegye nyilvánossá. Így minden politikus saját zsebén keresztül is érdekelt lesz a válságkezelésben.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell alkotni az új pártfinanszírozási törvényt, hogy radikálisan csökkenjen az évi legalább 200 milliárd forintos összeg, amely a korrupció miatt folyik el.

De nem elég nadrágszíjat húzni, mert abból nem lesz növekedés, abból nem lesz gyarapodás.

Az egyéves válságkezelési program után, 2010. január 1-jétől be kell vezetnünk az adóreformot, az egykulcsos adót, és továbbra is javasoljuk, hogy legyen egyszeri adóamnesztia, utána viszont az adóhatóság kíméletlen szigorral szedjen be minden adót, ne legyenek potyautasok, kényszervállalkozók, off-shore ügyeskedők.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudom, hogy ezek a javaslatok nem lesznek népszerűek. Tudom, hogy lesznek olyan politikai erők, amelyek megint könnyű álmot ígérnek a választóknak. De hiszem azt, hogy Magyarország polgárainak egy része megérti azt, hogy miért van szükség ezekre a lépésekre. 2002-ben, mi, magyar demokraták vállaltuk a következményeit annak, hogy elutasítottuk a demagóg osztozkodást. 2006-ban mi voltunk az egyetlenek, akik azt mondtuk: baj van, rendbe kell tenni a költségvetést, nem szabad ígérgetni.

Most, 2008-ban mi mondjuk azt ki, amit sokan nem mernek: vagy keményen, bátran cselekszünk ma, vagy holnap már államcsődöt kell kezelnünk.
Döntsék el Önök, melyik a jobb.

Boross Péter, volt miniszterelnök úgy látja, hogy azonnali intézkedésekre van szükség. Nem kell egyelőre törődni az adócsökkentéssel, az egyéb programok háttérben maradhatnak. Boross arra szólított fel, hogy nem kell törődni az eljövendő választások eredményével, az ország érdekeit kell nézni.

Medgyessy Péter, volt miniszterelnök azt mutata meg, hogy a jelenlevő hatvan ember eltérő tudással, eltérő érdekekkel nem igazán állhat az állam szolgálatába. Mint kifejtette, a Nemzeti csúcs csupán üzenetet tud közvetíteni, mégpedig az egység üzenetét. Szükséges van egy nemzeti minimumra. A jelenlevők erősítsék meg, hogy az ország érdekét, együtt akarják szolgálni, az összefogást előnyben részesítik és elkötelezettek, hogy a szükséges és mélyreható változásokat keresztülviszik a válság során. Medgyessy hangsúlyozta, hogy szükséges a költségvetés csökkentése, de önmagában a kiadások moderálása nem elég a gazdasági növekedéshez, s a stagnálás megmarad, ami újratermeli a társadalmi feszültségeket. A volt miniszterelnök azt mondta, hogy az adóreform ne egyértelműen adócsökkentést jelentsen, hiszen kevesen fizetnek nagyon sok adót, s ezen kellene változtatni. A helyes megoldás a menedzserszemléletű megközelítés.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke hosszú távú gondolkodásra hívta fel a figyelmet, hiszen a rendszerszemlélet nélkül a napi problémákat sem lehet kezelni. Kovács megjegyezte, hogy létezhet egy egyensúlyi cselekvési pálya, ami esélyteremtő államot, koordinált gazdaságot és szociálpolitikát jelent. Az ÁSZ elnöke úgy látja, bőven van még potenciál a magyar gazdaságban, éppen csak ki kellene használni. Ki kell küszöbölni a szociális leszakadást és a marginalizációs folyamatokat. Magyarországon hiányoznak az alkotmányos keretek a közpénzek szabályozásához, holott ez több európai országban is működik.

Surányi György, volt jegybank elnök szerint nem a kapitalizmus és a demokrácia került veszélybe. A válságot az árbuborék kipukkadásának köszönhetjük. A fenntartható fejlődés a túlzott, nem megalapozott gazdasági növekedésnek köszönhető, ezért hogy elkerüljük a depressziót, hozzá kell nyúlni a költségvetés kiadási oldalához. Növelni kell a gazdaság teljesítőképességét. Kellenek új munkahelyek, és szükség van az adó és járulék átalakítására.

Demján Sándor elmondta, hogy nem lehet jóléti rendszerváltást csinálni hitelből. Reformokra van szükség, még akkor is, ha ez megszorításokkal jár. Arról nem is beszélve, hogy a válságot már amúgy is minden polgár megszenvedi. Kitart amellett, hogy fél évig a béreket még nominál szinten sem szabad emelni. Semmiféle kiadást nem szabad ígérni, hiszen amíg a helyzet nem átlátható, s a forint ingadozik, igen nehéz tervezni.

Vizi E. Szilveszter nyitotta meg a Nemzeti csúcs délutáni ülésszakát. Az MTA volt elnöke elmondta, hogy az emberek elvesztették bizalmukat, a bankokban, az államban. Akkor van esély a stabilizációra, ha képesek leszünk visszaadni a polgárok hitét.

Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője szerint nagyon figyelmesen kell bánni az adócsökkentés gondolatával. Olyan átalakításokat kell foganatosítani, amelyek nem befolyásolják az egyensúlyt, és nem veszélyeztetik a gazdasági élet szereplőinek helyzetét és identitását. Herényi szerint a lehető legrosszabb, ha nem történik semmi

Bajnai Gordon úgy látja, hogy a válságkezelésnek megfelelő szabályai vannak, ezek közül az egyik, hogy abba kell hagyni a finomkodást, és stratégiát kell váltani; nem szabad gyengének lenni. Immár nem az adócsökkentésről kell beszélni, hisz a jelenlegi helyzetben ez felelőtlen, ugyanis a jövedelmek leértékelődése fenyeget, így nem a szociális juttatásokkal és korrekciókkal kell foglalkozni. Javítani kell a versenyképességet és a nyugdíjrendszer átalakítására van szükség. Bajnai felhívta a figyelmet, hogy Orbán Viktor ismét, plénum előtt ferdíti el a számokat, s nyitott kapukat dönget.

Parragh László a vállalkozók véleményét tolmácsolta. Úgy látja, hogy a pénzügyi válságot hosszú távú gazdasági fogja követni, amelynek során erőteljes verseny lesz, azonban a régióban a magyar vállalkozások nem tudnak versenyképesek maradni. A vállalkozók azt kérik, hogy legyen költségcsökkentés,. és ehhez igazítsák a tényleges bevételt. Elismeréssel adóznak a kormány és a jegybank válságkezelő lépéseinekt Parragh szerint a konjunktúra élénkítésére kell költeni az uniós pénzeket. Szeretnének részesei lenni a programalkotásnak.

Wekler Ferenc, a Kistelepülések és Kistérségek Szövetségének elnöke szorgalmazta az önkormányzati- és a megyerendszer szerepének fejlesztését. A kistelepülések összefogtak, próbálnak önerőből fejlődni, szeretnék kihasználni a további lehetőségeket.

Varga László a szakszervezetek képviseletében elmondta, hogy a közszféra méretét kellene visszafogni. Holott már így is százhúszezer ember hagyta el azt az elmúlt három évben. Varga tart attól, hogy ha nem lesz politikai konszenzus, nem lehet megmenteni az országot a válságból.

Hiller István, az MSZP alelnöke, oktatási és kulturális miniszter figyelmeztetett arra, hogy négyszáz évvel ezelőtt, meglehetősen dúlt politikai helyzetben, Pozsonyban is képesek voltak megegyezésre, amire ma úgy tűnik, nem képesek. Országunk erejét az emberi tudásban és kapacitásban látja. Az oktatásban részletesen kidolgozott nemzeti minimumot ajánl.

Kökény Mihály kritikával illette Kósa Lajos hozzászólását, minthogy ez a helyzet nem megfelelő a viccelődésre. Úgy látja, hogy ha sikerül megtörni a politikai jeget, akkor az soha többet nem fog visszafagyni. Az egészségügy modernizálása választási ciklusukon túl kell, hogy mutasson. Az egészségügyi rendszerünk ne csupán szolidáris legyen, hanem kiegyensúlyozott is Lehetőséget lát arra, hogy a Nemzeti csúcs kimozdítsa a politikai adok -kapok csatározásokat a válságkezelés közös megoldása felé.

Róna Péter úgy látja, hogy a magyar önkormányzati rendszer szétszabdalt, s emiatt rengeteg pénz úszik el. A berendezkedés változtatásával lehetne csökkenteni a kiadásainkat. Javasolja továbbá, hogy fehérítsünk a gazdaságon, hiszen ezzel is megoldható volna a kiadáscsökkentés kérdése, nem is beszélve a multinacionális vállalatok adómentességéről.

Pataky Péter is úgy látja, hogy a jobboldal nem hajlandó az egységre, az összefogásra. Úgy gondolja, hogy újfajta gazdaságpolitikára van szükség a pénzügyi buborék kidurranása után, azonban már nem a profitot kell a középpontba állítani, hanem az embereket. Párbeszédre lenne szükség, nem perbeszédekre.

Csiha Judit, az alkotmányügyi bizottság szocialista elnöke szerint szükség lehet az alkotmány módosítására, például a közpénzügyek rendezése, vagy az önkormányzati rendszer átalakítására, ám ehhez kétharmados többségre lenne szükség.

Szentiványi István szerint a jelenlegi helyzetben koncentrálni, kitartani kell, nem szabad egyből menekülni. A válságban esélyt lát, a társadalmi, politikai gazdasági problémák jobb, fókuszáltabb megoldására. Ma nem szabad az euró kérdésével foglalkozni, hiszen egyetértés nélkül amúgy sem jutunk előre, ez pedig túl távlati terv, ha még az ehhez szükséges reformokra sem vagyunk készen.

Veres János pénzügyminiszter egyetért azzal, hogy egyszerűsíteni kell az adórendszeren, mindez azonban a parlamentben kerülhet megtárgyalásra. Magyarországon azonban máshogy alakult az adóterhelés, mint ahogy az elhangzott, 2006-ig csökkent, s csak a reformpolitika miatt nőtt azóta. Elmondta, hogy a költségvetés módosítása nem spekulációs okokból került ma benyújtásra, hanem azért, mert a munka mennyisége korábban mindezt nem tette lehetővé.

Vízi E. Szilvesztert most Glatz Ferenc korábbi MTA elnök váltja az ülés vezetésében.

Demszky Gábor szerint ki kellene mondani, amiben egyetértünk. Demszky nem tartja elégségesnek a pénzügyi válságkezelést, ha az államháztartási alrendszerekben nem következik be érdemi változás. A gazdálkodásban az önkormányzati pályázatokban levő önrész tabu. Újra kellene tárgyalni az önkormányzati bérfejlesztő csomagokat.

Gémesi György, az önkormányzati szövetsége elnöke elmondta, hogy a törvény által előírt feladatokat a településeknek jól kell ellátni, akkor is, ha az ő vállukon van a legnagyobb teher. Javaslattal állt elő, mely szerint a kötelező feladatokat kell átvizsgálni, hiszen szerinte lehetőség van a terhek csökkentésére. Olyan pályázatokat kellene kiírni, amelyek az önkormányzatok működési költségeit csökkentik. Gémesi szerint szükség van az ellenőrzésekre és a szankciókra. Végül pedig morális válságot emlegetett, amelynek felszámolása nélkül a gazdaságot sem lehet helyretenni.

Podolák György élesen bírálta a köztársasági elnök megosztó viselkedését. Mint mondta, ki kell jelölni az ország számára szükséges irányokat. A környező államokban is visszavették a gazdasági növekedést, átlagosan.mintegy harminc százalékkal. Másutt nemzeti egyetértés született, és néhol az ország GDP-jének majd felét fordítják a válság kezelésére. Ehhez képest nálunk nem képesek a megegyezésre, még ezen a platformon sem. Folyamatos demagógia van az országban. Podolák végül feltette azt a kérdést, hogy vajon milyen felelősségérzete lehet annak, aki ilyen helyzetben előrehozott választásokról beszél, amikor is majd bő három hónapig gyakorlatilag nem volna semmiféle vezetés az országban.

Molnár Byula, a TÖOSZ elnöke fontosnak tartja, hogy ha önkormányzati reformról beszélünk, akkor az félelmet kelthet. Nem strukturális kérdésnek kell tekinteni, hanem több oldalról megközelíteni, így ki lehetne alakítani a közszolgáltatások minimumát. De ehhez megállapodás kell. Arányos közteherviselésre van szükség, mondta Molnár.

Gy. Németh Erzsébet szerint ha olcsóbb, hatékonyabb államot akarunk, akkor az önkormányzati rendszer hatékonyságát kell növelni, így az ország versenyképessége nőhet. A mostani rendszert nehéz finanszírozni, hiszen nem igazságos. Nem pénzt akarunk megtakarítani, hanem a rendelkezésre álló összegeket hatékonyabban kellene felhasználni. Eddig nem voltunk képesek konszenzusra jutni, azonban enélkül nem lehet továbblépni.

Szili Katalin, az országgyűlés elnöke elmondta, hogy a bajban a felelősség közös. Az elnökasszony pozitívan értékelte a mai tanácskozást, bár megemlítette, hogy bőséggel akadt olyan hozzászólás, amely távolról sem segítette a munkát.

Zárszóként Glatz Ferenc köszönetet mondott a jelenlevőknek, úgy vélte, képesek lehetünk a párbeszédre, hiszen egyfajta magatartásváltozást látott kibontakozni. A párbeszéd során már a meggyőzésre kell koncentrálni, nem a legyőzésre, mint a perbeszédek folyamán. A bizalmat meg kell őrizni, hisz az emberek elfordulhatnak a politikától, megrohamozhatják a bankokat, és akkor valóban ideér a válság, teljes valójában. A Tudományos Akadémia volt elnöke elégedett volt a csúccsal. A kormányzat felelőssége, lehetősége, hogy kihasználja a létrejött helyzetet. Úgy látja, hogy felfedezték, az Akadémia nem csupán az ország tanácsosa lehet, helyet is biztosíthat a tanácskozásokhoz.