2024.március.29. péntek.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Stoffán György: Beszélgetés az egyházról, hitről, ősvallásról és erkölcsről

13 perc olvasás
 <span class="inline left"><a href="/node/18841"><img class="image thumbnail" src="/files/images/szenvedo.thumbnail.jpg" border="0" alt="Csíksomlyó a "Szenvedő kápolna"" title="Csíksomlyó a "Szenvedő kápolna"" width="73" height="100" /></a><span style="width: 71px" class="caption"><strong>Csíksomlyó a "Szenvedő kápolna"</strong></span></span> <p>Bajok, gondok a katolikus egyházban. Nem beszélnek róla. Csak az eredmény látszik helyenként: elnéptelenedő egyházi közösségek. Egy pap beszél minderről Stoffán györgy interjújában, mely a Független  Ujságírók Szövetségének hírportálján jelent meg.</p><p>

 csíksomlyó a "szenvedő kápolna"Csíksomlyó a "Szenvedő kápolna"

Bajok, gondok a katolikus egyházban. Nem beszélnek róla. Csak az eredmény látszik helyenként: elnéptelenedő egyházi közösségek. Egy pap beszél minderről Stoffán györgy interjújában, mely a Független  Ujságírók Szövetségének hírportálján jelent meg.

 csíksomlyó a "szenvedő kápolna"Csíksomlyó a "Szenvedő kápolna"

Bajok, gondok a katolikus egyházban. Nem beszélnek róla. Csak az eredmény látszik helyenként: elnéptelenedő egyházi közösségek. Egy pap beszél minderről Stoffán györgy interjújában, mely a Független  Ujságírók Szövetségének hírportálján jelent meg.

– Leírhatom a nevedet? – kérdezem plébános barátomat, mielőtt beszélgetni kezdünk.

– Nem örülne neki a püspököm… ne írd le. Öreg vagyok én már a harchoz.

– Akkor miért vállalod, hogy velem beszélgess az egyház problémáiról?

– Mert hallgatni is bűn. Ha baj van, ha problémák jelentkeznek, akkor azokat igeis a hívő nép tudtára kell adni, de hála Istennek nem olyan nagyok a problémák, mint azt sokan láttatni vagy látni akarnák.

– A minap egy nagyváradi kolléga azt mondta, hogy az egyház van olyan erős, hogy belül oldja meg a belső bajokat. Igaz ez?

– Nos, nem mindig és nem mindenben. Ha az állam és az egyház közötti ügyekről van szó, akkor azt igenis, a püspöki kar oldja meg. Ám vannak olyan problémák, amelyeket a hívek nélkül nem lehet megoldani, mert az egyház nem csak a klérusból áll… sőt, a klérus teljesen fölösleges, ha nincs hívő nép.

– Kevés a pap, rossz az „ellátás" – ahogy világi nyelven mondanánk.

– Nézd, az egyház nem egy szolgáltató cég, hanem annál jóval több. Vannak remek papok, akikhez ragaszkodnak a hívek, és vannak csapnivaló papok, akik nem foglalkoznak a hívekkel, hanem letudják a heti misézést és ezzel – ha nincs temetés vagy keresztelő, jegyes oktatás vagy beteglátogatás – részéről a fáklyás menet.

– Akkor most kevés a pap, vagy elegendő?

– Ez is jó kérdés. Nem volna kevés a pap, ha a pap valóban feltenné – felteszi – az életét a hívő nép szolgálatára. Egy pap akár négy filiát is el tud látni, ha akar. A nap 24 órából áll, egy hét hétszer huszonnégy óra. A pap viszont nem számolhatja a napokat és az órákat. Ő mindig szolgálatban van. Ha három falu pasztorációjával bízza meg a püspök, akkor be kell osztani az időt úgy, hogy a papot ne csak hétvégén lássa öt-hat templomba járó ember, hanem hét közben is, legalább egy napot szenteljen minden filiájára. Csak egy példa: Október van, a Rózsafüzés hónapja. Ha három faluból indulunk ki, és full elfoglaltságról beszélünk, akkor, ez hogy nézhet ki? Reggel mise a rezidencia templomában, utána esetleg minden faluban egy-egy temetés. Ez tartson el délután négyig. Négy és nyolc között mindenütt lehet Rózsafüzér ájtatosságot tartani. A temetések, tehát délelőtt 10 és16 óra között elvégezheti a pap az irodai munkát, fogadhatja a problémákkal jelentkező híveket, felveheti a telefont, kiszaladhat egy-egy beteghez gyóntatni, áldoztatni. Ugyanis a temetések időpontját is vele egyezteti a család, tehát vagy gyors egymásutánban elvégzi a szertartást, vagy hagy időközöket az egyéb munkákra. Azt is tudjuk, hogy azért nem minden nap van ilyen fullos beosztás. Tehát marad idő a hittanoktatásra, amit a legjobb, ha a pap tart, mert -legalábbis nekem – nincs jó véleményem a világi hitoktatókat illetően. Olyan badarságokat tudnak mondani a gyerekeknek, hogy az elképesztő, és bizonyos mélyebb kérdésekre választ sem tudnak adni, illetve amit adnak válaszként, az inkább ront, mint használ. És itt van a lényeg: a gyerek lelkébe beleoltani egy életre a hit igazságait és világossá tenni előtte szintén egy életre, hogy mi a feladata, mint magyar keresztény embernek -, hát ez rettentő nehéz, de egyben a legszebb feladat.

– Vannak plébániai kisegítők, akik értelmesen ellátják a feladatukat.

– Na ne bosszants! A plébániai kisegítőkre akkor van szükség, ha a plébános öreg, beteg, esetleg valahol tanít, és nem minden idejét tudja a plébániájának és a híveinek szentelni.

– Mi ebben a bosszantás?

– Az, hogy amíg panaszkodik a vezetés a paphiányra, addig olyan szűrőket állít fel a civilek számára, amelyekkel nem lehet a dolgot megoldani. Ismerek körzeti orvost, aki plébániai kisegítő, de a civil életben, ha beteghez hívják, nem elfogadja, hanem kihajtja a pénzt a beteg zsebéből. De van olyan is, akiben a jó szándék megvan, ám olyan primitív, hogy az valami borzasztó. A lényeg: – legyen érettségije az illetőnek. De mondd meg nekem őszintén: nem az volna a lényeg, hogy egy elbeszélgetés után döntsön az, aki erre hivatott? Lehet egy egyszerű falusi néni is méltó és rátermett arra, hogy áldoztasson, hogy Rózsafűzért mondjon, hogy Lorettói-litániát tartson… ne adj Isten, temessen, vagy kereszteljen.

– Az is nagy bajnak látszik, hogy egyre kevesebb a hívő, a templomba járó ember…

– Igen, de ennek miértje is van. A lazaság, az egyháziak nemtörődömsége, és az amiket eddig elmondtam. A pap kimegy a faluiba, jó korán reggel, hogy letudja az egész napot és délután már a maga ura lehessen. Aki éjt nappallá téve dolgozik, az nem kel föl húsz perc miatt reggel hétkor, hogy elérjen a misére. Ez szervezeti, szervezési hiba, baj, probléma. Nem az állam miatt, hanem a papok – egyes papok – lelkiismeretlensége okán alakult ki. De belemegyek egy kicsit a politikába is, ha már itt tartunk. Százezrek várják el az egyházi vezetéstől, hogy kiálljon az emberi méltóság, a magyarság mellett, hogy hallassa folyamatosan a hangját az abortusz ügyben, mint már Te is írtad néhányszor – joggal. De ezek a megnyilvánulások elenyészők. A nagy hang akkor van a sajtóban az Egyház részéről – és ez a médiumok egyházellenességét is tükrözi -, amikor az állami támogatásokat vonják meg. Erről sokkal többet hall a nép, mint más dolgokról, és akkor azt mondja – „Ja, ha az Egyháznak ez a leglényegesebb, mint a magyarok – és köztük papok – lövetése, a jogtalan bírói ítéletek meghozatala elleni tiltakozás, a nemzet többsége jogainak védelme, a hívő emberek megalázása ellen való tiltakozás, akkor ez nem is magyar egyház… és mi következik ebből, azaz mi következett ebből? Elkezdődött egy másik egyház – az úgynevezett magyar ősvallás – keresése.

– Te elveted ezt?

– Ez sem egyszerű kérdés. Tény, hogy vannak kiváló professzorok, és főleg nem magyar kutató tudósok, akiknek a bizonyítékokkal alátámasztott magyarságkutatását nem lehet megtagadni, mert akkor hazudunk. Ezekkel a dolgokkal, az Egyháznak is foglalkoznia kell, és nem elvetni minden indok és magyarázat nélkül, hanem adott esetben összeegyeztetni, bocsánatot kérni, beismerni, és megmagyarázni. Nem ellenséget kell kreálni például a fiatalok körében a foggal-körömmel megtartandó, olykor alaptalan elvekhez való ragaszkodással, hanem feltárni az igazságot, ami egyébként nem Krisztus ellenes. Egy nép történelmét nem lehet ezer évre csökkenteni, és azt hazudni, hogy előtte semmi sem volt. Ez a nép sok ezer éves múltra tekint vissza, és Máriát tisztelő, egy Isten hitű nemzet volt. Tessék itt a feladat. Lehet kutatni, lehet tudományos konferenciákat rendezni, hiszen a világon több országban támogatják a magyarságkutatást, a sumerológiát, tehát vannak szakemberek, akik az egyházi tudósokkal leülhetnének, és mindjárt tisztább képet kapna mindenki, és rendeződhetne ez a kérdés is. Ehelyett azonban ma – a 21. században – lelki torzulást tükrözve eretnekségről beszélnek az egyházon belül… És ez olyan ostobaság, amihez alig van fogható. Milyen szép, amikor a hittanórán azt magyarázhatom a gyerekeknek, hogy a finnugor elmélet ostoba Habsburg találmány…

– Evezzünk más vizekre: – mi a véleményed a ma olyan sokat emlegetett papi nőtlenségről. Már papoktól is hallottam, hogy el kellene törölni, nincs értelme stb…

– Akik ezt mondják, azok rengeteg dologgal nincsenek tisztában. Ha pap mondja, akkor annak nincs hivatástudata. Képzelj el egy családot, amelynek a feje éjjel-nappal másutt van, mert hol beteghez kell mennie, hol misézni, litániát tartani kell, hol temet, keresztel, lelkigyakorlatot tart… Néhány gyerek mellett hogyan lehetne felkészülni az állandó feladatra, a folyamatos szolgálatra? Lehetetlen. A pap nem élhet civilként. A papság egy egészen más kategória. Én azt mondom paptársaimnak is, akikkel erről vitázunk, vagy akik ezt a témát szóbahozzák, hogy azonnal lépjen ki, nősüljön, meg és mint plébániai kisegítő segítsen – de kívülről. Akinek a fejében megfordul a nősülés pap létére, az nem alkalmas a vállalt feladatra. Ugyanis családot alapítani ennek a feladatnak a maximális ellátásával nem lehet. Nem orvos vagy ugyanis, aki a szolgálati beosztás szerint leteszi a lantot délután, és van helyette más, aki ügyeletben martad. A pap mindig ügyeletes, amíg rá nem teszik a szemfedőt. Nincs nyaralás, nincs kikapcsolódás, hanem hit van. Ha pedig az nincs, akkor jobb, ha nem vállalja tovább a szolgálatot.

– Sokan az egyházi gazdagságot emlegetik, mint disszonáns jelenséget… mint visszatetsző dolgot.

– Nézd, ez jogos kérdés ismét, de egy-két évezrede kialakult szokást, hagyományt nem lehet pillanatok alatt felszámolni. A díszes ruhák, a ma milliárdokért épített templomok nekem sem tetszenek akkor, amikor Csíkban, egy fészerben tartották évekig a misét, és ha fagyott, ha fülledt meleg volt, akkor is tele volt a fészer. Nem tetszenek, mert a nép szegény, és Krisztus sem a gazdagságot jelölte meg az Egyház papjai számára, mint elengedhetetlent. Ott vannak (voltak) a szerzetesek, akik egy szál habitusban, egy szál stólával nagyobb tiszteletnek örvendtek, mint az ékes ruhában, és arany pásztorbottal megjelenő püspökök. Tehát, a kérdés jogos, de nem egyszerű. A templom, az épület arra való, hogy ne ázzanak meg a hívek a szentmise alatt. Én állandóan reverendában járok… mindenhová. Nekem ez a ruhám, és mint látod, még egy civil zakóm sincsen. No, nem akarom magamat példának állítani, de így is lehet. Havasy Gyula, akit „Ruha Gyurinak" neveztek papi körökben, csak egy albát (fehér földig érő inget) viselt stólával. Azt mondták rá, hogy azért, mert Bulányista… Hülyeség! Ő tudta, és vállalta – nyugodjon békében -, hogy mi az egyszerűség, a szeretet, a népe melletti kitartás. És hidd el, vannak hozzá hasonló élő papok is, csak kevesen, mert már a szemináriumból kikerült „tisztelendő urakban" is bennük van a nép fölöttiség érzése, a különleges hatalommal felruházottság nagyképűsége. A feneke alá teszi a püspökség az autót, fizetést kap, és él, mint Marci hevesen. Ma sok fiatal csupán nyugdíjas, kényelmes és biztos állásnak tartja a papságot, amely védi számos állampolgári kötelességtől is. Pedig, az igazi szolgálat akkor kezdődik, amikor az első állomáshelyét elfoglalja a „tisztelendő úr". Magyarán, hogy ne lopjam az idődet: – igazat adok neked abban, amit leírtál: nem a pap kevés, hanem a jó pap kevés.

– Sokan arra is hivatkoznak, hogy a gyónási titok be nem tartása veszélyt jelenthet, mások a fülgyónás ellen acsarkodnak…

– A gyónási titok szent dolog. A fülgyónás pedig – ha bízunk a papban -, egyfajta speciális lelki nyomás alól szabadít fel. Elmondani valamit, vagy magunkban tartva őrlődni, nem ugyanaz, még ha magunkban megbántuk is a vétkeinket. Megbeszélni valakivel a problémát – hiszen minden bűn egyfajta probléma, amely megoldásra vár -, sokkal megnyugtatóbb. Tény, hogy voltak olyanok, akik visszaéltek ezzel a szocialista diktatúrában, mint besúgók. De ha a történelmi távlatokban nézzük a dolgot, kiderül: sokkal többen haltak vértanúhalált azért, mert megtartották a titkot. Ez is csupán hit és elkötelezettség kérdése.

– Végül hadd kérdezzelek arról, hogy ha újból kezdenéd, akkor is a Római Katolikus Anyaszentegyház papja lennél?

– Hülye kérdés, már ne is haragudj. Ha újra kezdeném, és Isten meghívna újra erre a pályára, akkor természetesen minden bajommal és bánatommal, örömömmel együtt vállalnám. Istennek nem lehet nemet mondani, mert ha tetszik, ha nem, akkor is odalök, odairányít – persze ha nem ellenkezel – ahova eredetileg szánt. Ha nem teszed azt, amire hivattál, amiért megszülettél, akkor az egész életed egy kibicsaklott bokához hasonlít, amivel csak sántikálni tudsz, mert fáj… És hadd mondjam neked végül: – kétezer éve folyamatosan vannak bajaink, és lesznek is. Hol sok a hívő ember, hol kevés… de ha egymillió magyar imádkozik, akkor a Magyar Katolikus Egyház bajai megoldódnak. És ma több ember imádkozik és mind több imádkozni fog, mert ha akarja, ha nem, belátja hogy az imádság, az Istenhez való visszatérés az egyetlen útja a boldogságnak, a nemzet megmentésének. És ezen lehet gúnyolódni, cinikusan azt mondani, hogy a Magyarok Nagyasszonya elengedte a magyarság kezét… Nézd meg ki mondta ezt, és ma az aki mondta hol tart… mennyire szeretik az emberek? Mert a szeretet hiánya öl, őrültté tesz akkor is ha téged nem szeretnek és akkor is, ha benned nincs szeretet és alázat. Kezet sem kell emelni senkire, elpusztul magától, mint a táplálék nélküli növény.

– Ha nem tévedek, Te most egy politikusról beszélsz…

– Nem feltétlenül, de a politikusokra is érvényes, amit mondtam – főleg a mostaniakra. Az „elitre".

– Eilt? Voltaképpen kit nevezhetünk elitnek?

– Gróf széki Teleki Pál szerint, aki a nemzetért a meggyilkoltatást is vállalta, így vélekedett – és ez végszónak is megfelelő az egész beszélgetésünk végére: – „Csak azok számíthatnak a nemzet elitjéhez, Akik erkölcsileg magasabban állnak, illetőleg akik erkölcsileg ott állnak, ahol minden embernek állnia kell. Aki erkölcsileg nem áll ott, az nem tartozhat a nemzet elitjéhez, akármilyen állást vagy rangot töltsön is be, bármiféle funkciót végezzen, bárminő ruhában járjon, és bármelyik helyén lakjon az országnak…"

– Ne ez legyen a végszó, mert közben eszembe jutott egy másik kérdés is, ami szintén ellenérzést kelt az egyszerű népben: miért hanyagolja el a Katolikus Egyház a határon túli magyarságot?

  • – Jó kérdéseid vannak… De hadd kérdezzek vissza: – Miért adja fel a kolozsvári egyházi iskolát a gyulafehérvári érsek? Miért nem bérmálkozhat a csángó, ha magyarul beszél, tanul? Nem tudom, hidd el, és nem is értem! Számomra érthetetlen folyamatok zajlanak, nincsenek egyértelmű válaszok. Ám, ha kétezer év alatt nem sikerült tönkretenni az Egyházat, akkor ma sem sikerül, bárhogyan is törekednek rá egyesek. A magyarság pedig újra éled, és hamarosan a hitbéli kérdéseket is tisztázni lehet. Nem akarok kitérő választ adni a kérdésedre, de tényleg nem tudom az okot, és azt sem, hogy úgy van-e, ahogyan látszik. Bízzuk Istenre a dolgot… hidd el, nem ellensége Isten a mi népünknek. Csak hinni kéne Benne… sokkal jobban, mint azt ma tesszük, teszik az emberek.

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.