A segítő szeretet

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben fordul a hívekhez nagyböjt első vasárnapján, melyet az alábbiakban adunk közre.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben fordul a hívekhez nagyböjt első vasárnapján, melyet az alábbiakban adunk közre.

Kedves Testvérek!

1. „Törd meg kenyeredet az éhezőnek és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba… ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal" (Iz 58,7-8). Az idei nagyböjt elején a Biblia szellemében kezdjük bűnbánati készületünket húsvét ünnepére. Figyelmünk Krisztus szenvedésének és feltámadásának titkára irányul. A bűnbánat méltó cselekedetei pedig a böjt, az imádság, az adakozás és a rászorulók önzetlen segítése. XVI. Benedek pápa idei nagyböjti üzenetében hangsúlyozza, hogy a nagyböjtnek az embertársaink iránti szolidaritás és segítő szeretet idejének kell lennie.

Ez a segítő szeretet különösen aktuális, amikor a közvetlen környezetünkben is sok rászoruló emberrel találkozunk. Mivel idén, február 11-én a betegek világnapja lesz és a lourdes-i Szűz Mária-jelenés 150. évfordulóját ünnepeljük, most különös figyelemmel forduljunk a betegek felé. A betegség mindenkit bármikor elérhet, de nem mindegy, hogy hogyan viseljük. Értékké is válhat betegségünk, ha Krisztus szenvedéséhez csatlakozunk. Sokan vannak, akik nélkülözni kénytelenek a szükséges gyógyszert, ápolást, emberi segítséget. Szent Erzsébet tavalyi jubileuma arra indít mindnyájunkat, hogy hittel kövessük az ő hősies segítő szeretetét.

2. Felhívjuk plébániai közösségeinket, hogy tegyenek tanúságot testvéri összetartozásukról, keressék meg a közösségükhöz tartozó betegeket és rászorulókat. Különösen azokra legyen gondjuk, akik nem tudják kifizetni a számukra szükséges gyógyszereket. Ezzel a tehetősebbek is hozzájárulhatnak a plébánia eleven közösségének építéséhez, ha pedig az ilyen betegekkel találkozva másfajta elesettségre és szükségre bukkannak, és egyedül képtelenek enyhíteni a bajt, a plébániai Karitász csoportoknak lehetőségük nyílik a nagyobb segítség megszervezésére.

Felhívjuk az egyházmegyei Karitász szervezeteket, hogy különösen a gyógyszerre szoruló idősek és a nagycsaládosok segítése terén hozzáértő módon hangolják össze a munkát, egyházmegyéjük főpásztorának útmutatása szerint.

3. Ha 2006-ban nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva rádöbbentünk arra, hogy minden nehézség ellenére lelkünkben rejlenek végső erőtartalékaink, mert Isten az erősségünk, most itt az ideje, hogy mozgósítsuk is a hitünkből táplálkozó önzetlenséget, keresztény reményünk közösségteremtő erejét. Egyházközségeink ne legyenek formális szervezetek csupán, hanem feszítsék ki a segítő szeretet védőhálóját, hogy minden tagjuk érezze, nincs egyedül, számíthat testvérei figyelmére és támogatására. Aki pedig segíteni tud rokonainak, vagy akár közösségeink rászoruló tagjainak, meg fogja élni a nagylelkűség tisztító és felemelő erejét, megérzi az örök boldogság előízét, hiszen „jobb adni, mint kapni". Ez lehet igazi böjtünk és bűnbánatunk az idei évben, ezzel tehetünk tanúságot a szolidáris keresztény testvériség és a gyengét segítő tökéletes igazságosság értékéről.

Kérjük a Lourdes-i Szűzanyának, a Betegek Gyógyítójának közbenjárását, hogy a betegség vagy a váratlanul ránk szakadó szükség alkalom legyen a lelki gazdagodásra, az igazi megtérésre és a missziós lelkület felébredésére.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia