A Szentatya Köszöntője 2007. December 25-én

„Fölragyogott ránk a szent nap,
jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat,
mert nagy fényesség szállt le a földre."
(Alleluja vers Karácsony ünepi miséjéből.)

Kedves Testvérek!

„Felragyogott ránk a szent nap". Nagyszerű reménység napja ez: ma született az emberiség Üdvözítője! Egy gyermek születése rendszerint a reménység fényét hozza el azok életébe, akik aggódva várják. Amikor Jézus a betlehemi istállóban megszülett, „nagy világosság" jelent meg a földön; nagy reménység lépett be mindazok szívébe, akik várták érkezését: „lux magna" – nagy világosságról énekel karácsony napjának liturgiája. Bizonnyal nem e világ mércéje szerint volt „nagyszerű", hiszen elsőként csak Mária, József és néhány pásztor láthatta, azután a napkeleti bölcsek, az öreg Símeon, majd Anna prófétaaszony: azok, akiket Isten erre előre kiválasztott. Mégis, annak a szent éjszakának rejtettségében és csöndjében, minden ember számára felgyulladt egy ragyogó és felülmúlhatatlan világosság; eljött a világba a boldogságot hozó nagy reménység: „az Ige testté lett és mi láttuk az ő dicsőségét" (Jn 1,14).

„Isten a világosság" – állítja Szent János – „és benne nincsen sötétség" (1Jn 1,5). A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy a világ teremtésének elején „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett". „És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság" (Ter 1,2-3). Isten teremtő szava – héberül dabar, latinul verbum, görögül logos – maga a világosság, az élet forrása. Minden a Logos által lett, és nélküle semmi sem lett, ami létező (vö. Jn 1,3). Ezért van tehát az, hogy minden teremtménye alapvetően jó, és magán hordozza Isten lenyomatát, az ő világosságának egy szikráját. Mindazonáltal amikor Jézus Szűz Máriától megszületett, maga a Világosság jött el a világba: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól", ahogy valljuk a Hiszekegyben. Jézusban Isten magára vette azt, ami nem volt, miközben maradt annak, aki volt: „a mindenhatóság belépett egy gyermeki testbe, ám nem lett alávetve a világmindenségnek" (Szent Ágoston, 184. prédikáció, a Karácsonyról, 1). Emberré lett ő, aki az ember teremtője, hogy meghozza a világnak a békét. Karácsony éjszakáján az angyalok serge ezért énekli: „Dicsőség a magasságban Istennek / és békesség a földön az embereknek, akiket szeret" (Lk 2,14).

„Felragyogott ránk a szent nap". Krisztus világossága a béke hordozója. Az éjféli mise Eucharisztia-ünneplése pontosan ezzel az énekkel kezdődik: „Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség" (Kezdő ének). Valóban, csakis a „nagy világosság", amely Krisztusban jelent meg, képes az embereknek az „igazi" békét megadni: ezért minden egyes nemzedékre érvényes a meghívás, hogy fogadja be ezt ezt a békét, azt az Istent, aki Betlehemben lett egyé velünk.

Ez a Karácsony! Történelmi esemény és a szeretet misztériuma, amely több, mint kétezer éve megszólítja az embereket, férdiakat és nőket, minden korban és minden helyen. Az a szent nap ez, amelyen Krisztus „nagy világossága", a béke hordozója felragyog előttünk! Felismeréséhez, befogadásához hitre és alázatra van szükség. Mária alázatára, aki hitt az Úr szavában, s aki elsőként hajolt a jászol fölé, hogy méhének gyümölcsét imádja; Józsefnek, az igaz embernek alázatára, akiben megvolt a hit bátorsága, és ahelyett, hogy saját jóhírét óvja, Istennek engedelmeskedett; a pásztorok alázatára, a szegény és névtelen pásztorokéra, akik befogadták az égi hirnök üzenetét, és sietve közeledtek a barlanghoz, ahol megtalálták az újszülött kisdedet, s akik csodálattal eltelve imádták őt, és magasztalták az Istent (vö. Lk 2, 15-20). A kicsik, a lélekben szegények: ők Karácsony főszereplői, tegnap és ma egyaránt; ahogy Isten történetében is mindig ők az igazság, a szertet és a béke országának fáradhatatlan építői. A betlehemi éjszaka csendjében megszületett Jézus, és gondoskodó kezek fogadták. És ma, a mi Karácsonyunkkor, amikor tovább visszhangzik az ő megváltó születésének örömhíre, vajon ki az, aki kész, hogy megnyissa előtte szívének ajtaját? Korunk emberei, férfiak és nők! Krisztus hozánk is jön, hogy elhozza a világosságot, hozzánk is jön, hogy megajándékozzon az ő békéjével. De vajon ki virraszt a kétkedés és a bizonytalanság éjszakájában éber és imádságos szívvel? Ki várja az új nap hajnalát, miközben őrzi a hit aprócska lángját? Kinek van ideje hallgatni az ő szavát és hagyni, hogy szeretetének vonzása átlakítsa? Igen! Az ő békeüzenete mindenkinek szól, mindenkihez jön, hogy önmagát ajánlja fel, mint a megváltás biztos reményét.

Krisztus világossága, amely mindannyiunk életét betölteni érkezik, ragyogja be ezt a világot, és legyen vigasz mindazok számára, akik a nyomorúság, az igazságtalanság, a háború sötétjében élnek. Jöjjön el azok életébe, akiknek még nem adatott meg, hogy az önfenntartásra, az egészségre, a tanulás lehetőségére, a stabil munkahelyre, a társadalmi és politikai életben való teljesebb részvételre való alapvető és jogos vágyaik teljesedjenek, vagy hogy megszabaduljanak az elnyomásból és az emberi méltóságukat sértő körülmények közül. Azokhoz, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjai – nők, gyermekek, idősek – akik oly fájdalmas módon gyakran lesznek véres fegyveres konfliktusok és mindenfajta erőszakos cselekmény áldozataivá, Amelyek hallatlan szenvedés okozói egész népek életében. Az etnikai, vallási és politikai feszültségek, az instabilitás, a rivalizálás, a szembenállások, az igazságtalanság és a diszkrimináció megnyilvánulásai, amelyek sok ország szőttesét csúfítják, a nemzetközi kapcsolatokat is beszennyezik. A világban pedig egyre növekszik az elvándorlók, a menekültek, a kitelepítettek száma, részben gyakori természeti katasztrófák miatt is, amelyek a környezeti egyensúly felborulásának aggasztó következményei.

Ma, a béke napján gondolatainkat különösen is arrafelé irányítjuk, ahol továbbra is a fegyverek robaja hallatszik, Darfur, Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének sokat szenvedett tájára, Eritrea és Etiópia határvidékére; a Közel-Kelet egészére, s különösen is Irakba, Libanonba és a Szentföldre, Afganisztánba, Pakisztánba és Srí Lankára, a Balkán vidékeire, és sok más olyan övezetre, ahol válságos állapotok uralkodnak, amelyekről sajnos gyakorta elfeledkezünk. A gyermek Jézus hozzon enyhülést mindazok számára, akik megpróbáltatások közepette élnek, és töltse el bölcsességgel és bátorsággal a kormányok felelőseit, hogy az emberséges, igazságos és tartós megoldások keresésre törekedjenek. A világon ma az értelem és az érték iránti szomjúság uralkodik, a jólétre és a békére való törekvés jellemzi az egész emberiség útját, s mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével, a Karácsonnyal adja válaszát. Ne vonakodjanak hát attól az egyes emberek, sem a nemzetek, hogy felismerjék és befogadják őt: Vele „ragyogó fény" világítja be az emberiség égboltját; Vele „szent nap" érkezik el, amely nem ismer naplementét. Legyen ez a karácsony valóban mindenki számára az öröm, a remény és a béke napja!

„Jöjjetek mindnyájan az Urat imádni". Máriával, Józseffel és a pásztorokkal, a napkeleti bölcsekkel és az alázatos imádók megszámlálhatatlan seregével, akik az újszülött Gyermek elé járultak, mindazokkal, aki az évszázadok folyamán befogadták szívükbe a Karácsony misztériumát, mi is, testvéreim, az összes földrészen, hagyjuk, hogy e nap fényessége mindenüvé kiáradhasson: hogy beléphessen a szívünkbe, bevilágítsa és felmelegítse otthonunkat, vidámságot és reményt hozzon városainkba, és békét adjon a világnak! Ez az én szívbéli jó kívánságom számotokra, akik most hallgattok engem. Alázatos és hívő imádsággal fordulok a Gyermek Jézushoz, hogy az ő világossága oszlasson el minden sötét árnyat életetekben, és töltsön el újra benneteket szeretettel és békével. Az Úr, aki Krisztusban ránk ragyogtatta irgalmas arcát, részesítsen benneteket az ő boldogságában és tegyen benneteket az ő jóságának hírvivőivé. Boldog karácsonyt!

Fordította: Pákozdi István és Kató Eszter